Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 4. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1976)
Pálóczi-Horváth A.: A Lászlófalván 1969–74. évben végzett régészeti ásatások eredményei
Barabásszállása név, melyet nyilván valamelyik korábbi tulajdonosáról kapott. 14 Az idézett oklevelet január 27-én állították ki, de a szentkirályi nemesek nem sokkal később ismét a király elé járultak. 1493. április 25-én II. Ulászló pallosjogot adományoz nekik, melynek értelmében a birtokaikon tetten ért gonosztevőkkel a törvény szerint elbánhattak. 15 Ebben az időben Szentkirály már jelentős falu lehetett, amit az is mutat, hogy Lázár deák 1514 körül szerkesztett és 1528-ban megjelent Magyarország térképére is rákerült, latin alakban fj\ Rex). A környező települések közül Alpárfelső, Alpáralsó, Szentlőrinc és Kecskemét szerepel még a térképen (1. kép). 1B Szentkirály neve más XVI —XVII. századi térképeken is megtalálható, így 1567-ben Matthes Zündt munkáján S. Kyrav^, 1570-ben Wolfgang Lazius térképén Z. Kyral vagy 1585 körül Gerard Mercatornál S. Kyral alakban. 17 Ezek a szerzők többnyire Lázár deák munkájára támaszkodtak. így vették át ezt az elemet a XVII. század térképészei, holott akkor Szentkirály — mint látni fogjuk — már jelentőségét vesztett település volt. 1696-ban pedig, amikor Hubert Jaillot térképe még feltünteti, 18 már nem is létezett. A Duna—Tisza köze 1541-ben került török uralom alá, ez azonban nem jelentette a falvak pusztulását. A török hódítók sok falu határát találták lakatlanul, így Borbásszállás is puszta volt már az 1540-es években, valamikor a XVI. század első felében hagyhatták el lakosai, tehát a természetes pusztásodási folyamat áldozata lett. 1546-ban Haszán timár-birtoka, 1562ben szultáni hász-birtok, jövedelme 2000 akcse. 19 1559-ben kilenc más pusztával együtt a kecskemétiek használatában találjuk, de még nem a város tartozéka. 20 Az elhagyott települések lakossága részben a továbbélő szomszédos falvak és mezővárosok népes14 1493: Mend^enth alio nomine Barabashaza; 1493: Mind^enth alio nomine Barabas^allasa (GYÁRFÁS I., i. m. III. 706, 707.) 15 Uo. 707-708. 16 Lázár deák: Tabula Hungarie ad quatuor latéra per Lazarum quondam Thomae Strigonien Cardin. Secretariu viru exptuz congesta, a Georgio Tanstetter Collimitio reuisa auctiorqz reddita atque iamprimu á Io. Cuspiniano . . . Ingolstadt, 1528. Fakszimile kiadása megjelent: NEMES K., Cartographia Hungarica. I. Magyarország térképei a XVI. és XVII. századból fakszimile kiadásban. (Bp. 1972) 1. térkép. 17 NEMES K., i. m. 2., 3., 5. térkép. 18 Uo. 9. térkép. 19 KALDY-NAGY, Gy., Kanuni devri Budin tahrir defteri (1546-1562). (Ankara 1971) 300. ségét növelte, részben távolabbi vidékekre menekült, különösen válságos időkben. A pusztává lett kun szállásokról sokan költöztek be Kecskemétre: az egykori Üj utcát 1559 és 1562 között Kun utcának nevezték el. 21 A török hódoltság alá kerülő Szentkirály a budai beglerbégségen belül a budai szandzsák kecskeméti náhiéjéhez tartozott. 1546-ban Derja bin Lokman ziámet-birtoka, 1562-ben szultáni hász-birtok. 22 A budai szandzsák összeírásai 1546-ban 41, 1559-ben 36, 1562-ben 51, 1580-ban 58, 1590-ben 66 családfőt sorolnak fel benne, 23 ezzel a Kecskemétet övező falvak közül a legnagyobbnak mondható. A KáldyNagy Gyula által számbavett 17 felső-kiskunsági falu átlag-népességének kétszerese élt Szentkirályon. A népesség növekedésének láthatólag még a krími tatárok 1566-os pusztításai sem vetettek gátat. A gyarapodás magyarázatát gazdasági okokban találhatjuk meg. Az Alföldet ebben az időben az intenzív állattenyésztés éltette, amelyre a kialakuló nagy legelőkön kedvező lehetőség nyílott. Szentkirály története szempontjából tanulságos, hogy a közeli Kecskemét a legnagyobb ló, marha és juh exportáló városok közé tartozott, az egyik kecskeméti kereskedő, a kun nevű Kajtár Máté pedig éppenséggel a legtöbb lovat szállította ki az országból. 24 A nagykereskedők megbízottakkal dolgoztak, a Kajtár Máté által felvásárolt állatok között bizonyára ott voltak a Szentkirály legelőin nevelkedett jószágok is. A szandzsák-összeírásokban szokás szerint feltüntették a juhtenyésztő gazdák neve mellett állataik számát is. Szentkirályon 1546-ban Ihász János 200, Sánta Imre 200, Kun Gergel 155, Fekete Mihál 150, Kis Petri 50, Bartók János 10 juhot tartott, összesen tehát 765 juhot jegyeztek fel, de ebből csak 500 juh után szedtek bárány-tizedet, darabonként 10 akcsét. 1562-re csaknem megháromszorozódott a juhállomány : Sánta Imre 300, Beteg Pál 280, Beteg Demetör 250, Fekető Mihál 250, Kis Ferenc 250, Ihász János 150, Tokozó Mihál 125, Demetör szolga 117, Fekető Máté 100, Kis Tamás 100, Nyil János 60 birkává] szerepel; 1982 darabot számoltak tehát össze és I5 20 KÁLDY-NAGY Gy., Harács-szedők és ráják. Török világ a XVI. századi Magyarországon (Bp. 1970) 153-154,160. 21 Uo. 151. 22 Ua., Kanuni devri. . . 344. 23 Ua., Harács-szedők ... 162. 24 Uo. 122—125.; Ua., Magyarországi török adóösszeírások. (Bp. 1970) 88. 278
