Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 4. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1976)
Marcsik A.: Izsák-Balázspuszta honfoglaláskori leletének embertani jellemzése
MARCSIK ANTÓNIA IZSÁK-BALÁZSPUSZTA HO EMBERTANI Az izsák—balázspusztai sír csontváza 1974 tavaszán került az Embertani Intézet gyűjteményébe a Kecskeméti Katona József Múzeum ásatása eredményeként. H. Tóth Elvira régész szóbeli közlése szerint gazdag mellékletü és honfoglaláskori. Az aránylag jó megtartású csontváz elhalálozási életkorát ХЪ—-20 életévre (Juv.) becsülhetjük, figyelembevéve, hogy a humerus és a tibia proximalis, a femur distalis epiphysisei a diaphysissel nincsenek összecsontosodva; a synchondrosis sphenooccipitalis nyitott és a felső fogívben az M 3 erupciója nem teljes. Neme — a medence nemet meghatározó jellegei alapján — egyértelműen férfi. Az agykoponya közepesen hosszú, széles és közepesen magas; brachykran, orthokran és tapeinokran. A koponya körvonala norma verticalisban pentagonoid, norma occipitalisban házalakú, a protuberantia occipitalis externa l-es fokozatot mutatja (Broca séma szerint), a homlok széles és metriometop, a glabella mérsékelten erőteljes. Koponyakapacitása alapján aristenkephal. A szemüreg lekerekített, hypsikonch, a fossa canina sekély. A piocessus mastoideus erőteljes, az orrgyök benyomott, az orrhát lapos. A mandibula ramusai széttartók, a corpus protuberantia mentalisa erőteljes. 1 A csontvázon anatómiai variáció nem látható, de szembetűnő az arckoponya súlyos fejlődési rendellenessége, amely a koponya egyik oldalának a talajban való deformálódását okozta. A jobb és bal oldali maxilla nem záródik (gnathoschisis) 2 , közöttük egy tölcséralakú hiány figyelhető meg (la. tábla), amely azzal 1 MARTIN, R. : Lehrbuch der Anthropologie, II. kiadás, Jena, 1928. LIPTÁK P. : Embertan és emberszármazástan. Tankönyvkiadó, Budapest, 1971. 2 TÖRŐ I. —CSABA Gy. : Az ember normális és patológiás fejlődése. II. kötet. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1964. JFOGLALÁSKORI LELETÉNEK JELLEMZÉSE magyarázható, hogy embrionális életben az os intermaxillare vagy os incisivum a processus medialisból nem fejlődött ki. Az os incisivum hiányának postmortalis eredete kizártnak tekinthető, mivel a maxillának az a pereme, amelynek összeköttetésbe kellett volna kerülnie az intermaxillaréval, feltűnően sima. Ez a hiány — feltehetőleg — az egyén életében a középső ajakhasadékkal is párosult (nyúlajak — cheiloschisis). A felső fogívben a 4 Incisivus (metszőfog), valamint a bal Caninus (szemfog) congenitalisan hiányzik, a jobb felső Caninus (szemfog) pedig rendellenes helyzetű. A kemény szájpadon, a tölcséralakú hiányt követő, mintegy 5 mm-es szakaszon a processus palatínusok összeköttetésben vannak, majd a sutura palatina mediana irányában kettéválnak, és egy hosszanti hasadék figyelhető meg, amely a bal oldal felé kiszélesedik (lb. tábla). A jelenség a farkastorokra (palatoschysis) enged következtetni. Hasonló elváltozást ír le Lipták—Farkas a szatymazi Árpád-kori temető 149. sírszámú egyed maxiiiájáról 3 . A csontok egy másik, kevésbé súlyos fejlődési rendellenességét a sacrumon láthatjuk 4 (canalis sacralis apertus — le. tábla). Feltétlenül ki kell emelnünk a koponyakapacitás magas értékét, amit egy kevésbé súlyos hydrocephaliával magyarázhatunk. Jóllehet, az arc és a felsőarc jelző, valamint a termet metrikus értékeit megállapítani nem lehetett, ennek 3 LIPTÁK, P.— FARKAS, Gy.: Anthropological examination of the Arpadian Age population of Szatymaz (10th to 12th centuries). Acta Universitatis Szegediensis, 13 (1967), 71-120. 4 VYHÁNEK, L. : Analyse der Pathologischen Knochenbefunde aus der Slawischen Bergräbnisstätte von Bilina. Anthropologie, 9/2, 1971, 129-135.
