Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 4. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1976)
Bálint Cs.: A magyarság és az ún. Bielo-Brdoi kultúra
tesen félreérthetetlen etnikumjelző. Ezek után különösen lényeges, hogy a felsoroltaktól eltekintve ennek a 6 sírnak anyaga egyáltalán nem tér el attól a leletcsoporttól sem, melyet korábban egyértelműen a BBK-ba volt szokás sorolni: szőlőfürt alakú öntött fülbevalók, sodrott nyak- és karperecek, összetett gyöngyök, edény jelenléte a sírban. 139 A szóbanforgó temetkezéseknél a tisztán magyar jellegű anyag alapján nehéz pontos időmeghatározást adni, mert valamennyi tárgy előfordul az egész X. sz. folyamán, sőt, a lószerszám eltemetése és némely ruhadísz használata még a XI. sz. első felében is kimutatható. Ugyanakkor a BBK jellegzetes tárgyait eddig legkorábban a X. sz. közepére volt szokás keltezni. A persei magyar temető 2 férfi, 3 nő és 1 gyermek[?] nyughelyéből áll. A közölt térkép alapján kétségtelen, hogy több, velük egykorú sír e helyen nem volt. Az eltemetetteknek egymáshoz való rokonsági viszonyát csak kémiai—embertani vizsgálat tisztázhatná. Hasonlóképpen kérdéses az is, hogy itt egy megkezdett, s valamilyen (családi vagy történelmi) okból nem befejezett temetővel van-e dolgunk, vagy pedig az eredetileg is ilyen lélekszámúnak indult? Tény, hogy a BBK temetői sohasem szoktak ilyen alacsony sírszámúak lenni (a kiscsaládi keretekben való temetkezés a magyar társadalom felső rétegeire volt jellemző 140 ), s bennük — az egy papi 141 kivételével — nem fordul elő dirhem. Munkahipotézisként fölvethető, hogy itt elszegényedő szabad család temetőjével van dolgunk. — A persei „soros" temető leleteit nem ismerve is bizonyosra vehető, hogy az a XI. sz. 40-es éveiben használatban volt (ld. I. András pénze). Aligha valószínű, hogy anyaga az azidőben általános BBK-étól lényegesen különbözött volna. A csontvázak tájolása viszont (D—É vagy É—D) élesen eltér a XI. sz-ban szokásostól (Ny—K). E vonatkozásban nemcsak megegyeznek a helyben feltárt avarkori sírokkal, hanem több esetben határozottan kimutathatóan azok rendjében beilleszkednek, a sírsorokat folytatják (pl. a 60. sír a 92, 28. sír között, a 119. sír a 122, 105. sír között stb.). A fentiekből az alábbi gondolatokat lehet leszűrni: a persei X. sz-i magyar és a korabeli, 139 A 6 sírból háromban volt edény-melléklet. Hasonólan magas arányban találtak kerámiát a vitathatatlanul magyar kenézlői (5 db) és kolozsvári (3 db) temetőben, ld. 135. j. 140 DIENES 1964. 137. 141 KRALOVÁNSZKY A. : A papi honfoglaláskori temető. JAMÉ 3 (1960) 34. más lelőhelyeken feltárt XI. sz-i sírok tájolásától való különbségük, valamint az ugyanezen helyen kibontott avarkori sírokhoz való viszonyuk (tájolás, területi kapcsolódás) alapján igen valószínűnek látszik, hogy ez esetben az avarkori népesség XI. sz-i továbbélését értük tetten. (E kérdés történeti-régészeti tisztázására — különösen a XI. sz-i anyag ismerete hiányában — itt nem vállalkozhatunk.) Az etnikai folyamatosság valószínűsége azt is feltételezi, hogy a) az avar és az árpádkori temetők használata között jelentős időbeli hiátus nem lehetett, b) az avar temető használatát a magyar honfoglalás szakította meg. (A. Tocik az avarkori sírok kerámiáját a VIII—IX. sz-ra keltezi. 142 ) Ez — az Ipoly felső völgyében feltárt leletek alapján — a X. sz. első felében következhetett be, 143 így a persei magyar sírokat is a X. sz. közepére keltezhetjük (megerősíti ezt az előkerült II. Nasr ibn Ahmed [913—944] dirhem.) A BBK etnikuma szempontjából pedig az a következtetés adódik, hogy anyaga Persén már a X. sz. közepe előtt is tisztán magyar környezetben jelen volt. E keltezés általánosítását más szempontok is megengedik. A BBK temetőiben vannak tárgytípusok, melyeket elvitathatatlanul a Kárpátoktól K-re eső hazáiból hozott magával a magyarság. 144 Az egri fülkanál, a nagytőkéi tükör 145 a hagyományos felfogás szerint a X. sz. második felére, utolsó harmadára keltezett temetőkben látott napvilágot. E datálás helyessége esetén nem érthető, hogy ezek a személyes díszek miért csak a honfoglalás után 3—4 nemzedékkel kerültek volna földbe? Az is kérdés, hogy a pogány hitvilág egyik, sztyeppéi kapcsolatokat mutató eleme, a madár-ongon 146 is miért csak az eddig elfogadottan az államalapítás korából származtatott temetőkből ismert? Hasonló természetű probléma az is, hogy a kifejezetten honfoglalás előtti türk kapcsolatokat mutató asztragaloszok 147 szintén a BBK temetőjből származnak. Ha ui. az utóbbiak kezdetét csak a X. sz. közepére, második felére helyezzük, megmagyarázhatatlan marad, hogy miért nincs belőlük a fenti elmélet szerint 955 előttre keltezett lovas-öv142 TOÖK 1963. 156-173. 143 Bakay K. szóbeli közlése előkészületben levő munkájáról. 144 Mivel ezek gyártása, használata kevéssel a magyarság D-Oroszországból való elvonulása után K-en is megszűnt, elvetendő az a gondolat, hogy kereskedelmi kapcsolatok révén kerültek volna Magyarországra. 145 BÁLINT 1975. 53, 57. 146 DIENES 1972. 101-102. 147 KISS A. kéziratos munkájában foglalkozik velük. 243
