Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 4. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1976)

Bálint Cs.: A magyarság és az ún. Bielo-Brdoi kultúra

hát nem kétséges, hogy az említett horvátországi temetők csak határvidékeire estek a mi területünkön kifejlődött s^láv kultúrának."^ M. Garasanin és J. Kovacevic egy értékes, a jövőbe mutató megfigyelése külföldön nem talált követőkre. A szerzők az ún. bjelo brdói kultúrát ,,a feudális arisztokrácia luxus viseletével" állították szembe. Felfigyeltek tehát arra, hogy e műveltség tartalma elsősorban társadalmi jellegű, így hát az ismert mellékletek közrangú embereket jeleznek.

35 Az 50-es években megjelent s a jelen témával foglalkozó munkák közül egy külföldi kutató számára elérhető szakirodalomból megközelítőleg teljes adatgyűjtésre támaszkodó munkájával, objektivitásra törekvő hangnemével, a magyar irodalomban való tájékozottságával kimagaslik Z. Vána összefoglalása.

36 Természetes, hogy e több mint 20 éve íródott tanulmány az időközben megjelent, elsősorban magyar cikkek alapján kiegészítésre, néhány vonatkozásban módosításra szorul. Igazságtalan lenne Z. Vána írásának hibájául felróni, hogy egyáltalán nem fordított figyelmet az egyes tájegységek, népcsoportok lehetséges megkülönböztető jegyeire, hiszen az utóbbival a magyar kutatás is csak a 60-as évek óta foglalkozik behatóbban. Mindennek hangsúlyozása mellett mégis rá kell mutatnunk Vána munkájának túlzottan általánosító jellegére. A cseh kutató a honfoglaló magyarságot egy régészeti hagyatékában egységes népnek képzelte el. Ez eredményezte azt, hogy egyes tárgytípusokat egyrészt a honfoglalókra általánosan jellemzőnek tartott, s másik oldalról megközelítve, ezeket tette meg a magyarság etnikumjelzőjének. így a dirhemek alaptalanul szerepelnek ebben az összefüggésben, mivel a Kárpát-medencében való eltetjédesük területileg igen korlátozott, számban csekély (ld. alább). Ugyanez a helyzet a csüngős díszekkel is, melyek kétségtelenül jelentős mennyiségben láttak napvilágot a sírokból, de területi elterjedési térképük azt mutatja, hogy viseletük a X—XI. sz-i magyarságnál távolról sem volt általános, sőt — ez a kultúra feltételezett magyar—szláv, azaz közös kialakítása szempontjából igen jelentős szempont — sűrűsödésük éppen az ún. bjelo brdói kultúra Z. Vána által kije34 FEHÉR 1958. 284. 35 M. ГАРАШАНИН—

J. КОВАЧЕВИБ: Преглед матерщалне културе Jyacimx Словена. Београд 1960. 41—43. 36 VÁNA i. m. 51-105. lölt központjába, kialakulási helyére esik. Hasonlóan vitatható oldala a kultúra időrendi tagolására tett kísérletének az is, hogy az árpádkori pénzek hiányából egy sír vagy temető X. sz-i voltára (I. periódus) következtet, mivel megjelenése idején az obulus nem általánosan elterjedt temetkezési szokásnak minősül. Jó anyagismerete alapján tette meg azt a jelentős lépést, hogy az ún. bjelo brdói kultúra kezdetét a korábbi X. sz. végi vagy a 970-es évekre való keltezéssel szemben a X. sz. közepére helyezte. Alább rámutatok, hogy még ez a kormeghatározás sem oldja meg kielégítően a X. sz-i hagyaték kronológiáját, így itt csak egy adatra hívom fel a figyelmet. A bezdédi temetőben egy olyan ovális fejű, csillaggal és pontokkal díszített gyűrűt találtak, mely az ún. bjelo brdói kultúra jellegzetes tárgya.

37 Ez Vána beosztásában a 2. fázisra jellemző — míg a bezdédi temetőt a kutatás a legelső honfoglaló nemzedék hagyatékának tartja

38 — a szóbanforgó gyűrű tehát a X. sz. közepe előtt kerülhetett a földbe. Fehér G. és Z.Vána tanulmányai kétségtelenül nagyban hozzájárultak, hogy nyilvánvalóvá vált: aBBK kialakulását a honfoglalás kori Magyarország szívében kell keresni. Az etnikai háttér felderítése maradt hátra. A kutatásban Szőke B. elmélete hozott alapvető változást. Kimutatta, hogy a temetői a honfoglaló magyar köznépet rejtik magukban.

39 Az általa adott jó kutatástörténeti áttekintésben a „soros temetők = szláv népesség" meghatározás kialakulásával kapcsolatban azon mondata részletesebb kidolgozást érdemelt volna, hogy Hampel J. „rendszerét a millenium és a századforduló kiélezett társadalmi és nemzetiségi viszonyainak szellemében alkotta meg."

40 Mivel a magyar uralkodó osztály és az általa elnyomott szlávok nacionalizmusa végső soron ugyanazon társadalmi szerkezetből származott, szükséges lett volna ezzel párhuzamba állítani azt a megállapítását, hogy „L. Niederle a századforduló nagyszláv szemléletének megfelelően"

41 tartotta e temetőket a szláv kultúra szerves tartozékainak. Amikor a — legnevesebbek közé tartozó — régész elődeink gondolatait közvetlenül vagy tanítványaik közvetítésével átvesszük, esetleg bíráljuk, hiba lenne azok kialakulá37 JÓSA A. : A bezdédi honfoglaláskori temető. Arch. Ért. 1896. 403. (14. sír) 38 DIENES 1972. 48. ;i,) SZŐKE 1962. 40 SZŐKE 1959. 32. 41 Uo. 33. 229