Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 4. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1976)

A. Mozsolics: Két bronzkori kard a Kecskeméti Múzeumban

MOZSOLICS AMÁLIA A KECSKEMÉTI MÚZEUM KÉT BRONZKARDJA A Duna-Tisza közén aránylag ritkák a kardleletek. A kecskeméti múzeum két kardja a Kárpát-medencében talált bronzkardok szempontjából ugyan nem jelentős, tekintve azonban, hogy a keszthelyi típusú kardok már közöltek, helyesnek látszik, hogy a Fülöp szállásról származó kardot is ismertessük, s ennek kapcsán e típus elterjedését ismét tanulmányozzuk. A szalkszentmártoni csészés markolatú kardnak is néhány olyan figyelemreméltó jellegzetessége van, amely érdemessé teszi arra, hogy e tárggyal külön foglalkozzunk. A keszthelyi kardtípushoz tartozó fülöps^állási kardot a Duna-főcsatorna közelében egy kis dombtetőn mélyszántás közben találta Bíró Lajos, mintegy 100 m-re a Biczó-tanyától délre. A szépen díszített kard Dr. Matus Gyula orvos adományaként került a kecskeméti múzeum tulajdonába. H: 71,5 cm, a markolati rész sz : 2,3 cm, a penge legnagyobb sz felső harmadában: 4,8 cm (1. ábra). J. D. Cowen és más szerzők is

1 e kardtípuson belül több változatot különböztetnek meg, így a Sauerbrunn-típust, a Boiu-típust, Olaszországban a Casier-, Teór- stb. típusokat. Közös jellemzőjük az ívelt váll, a finom vonalakkal körben kiképzett motívum, az ehhez csatlakozó mélyen bevésett vonalak, amelyek a felső harmadban a penge legszélesebb részét még jobban kiemelik. A minták, még ha kis különbségeket mutatnak is, kivitelezésükben meglehetősen egységesek ; a pengék 1 St. FOLTINY, Arch. Austriaca 29 (1961) 76-95. 1.; AJA 68 (1964) 247-257. 1., 73-76. t. - J. D. COWEN, PPS 32 (1966) 265 skk. Ld. az elterjedési térképeket és a leletek felsorolását: 278-295., 303-308.1. - MOZSOLICS A., Arch. Ért. 95 (1968) 61. skk., Ld. itt még a kiegészített elterjedési térképet: 64. 1., 3. ábra; Arch. Ért. 99 (1972) 188-189. 1., 1. ábra 1-2. - V. BIANCO PERONI, Le spade nell'Italia continentale. PBF IV/1 (1970) 9. skk., 1-10. és 89-102. sz. kardok. mindig felső harmadukban a legszélesebbek. Hosszuk különböző. A leghosszabbak 65—75 cm-esek, de vannak ennél sokkal rövidebbek is, pl. a császártöltési rövidkard (h: 38,5 cm). Fülöpszállási kardunk rövid markolatán egymás mellett két szegecslyuk van. A hosszú markolaton (Boiu-típus: Class II J. D. Cowen szerint) három Vagy két szegecs ritkán található, rendszerint csak egy van vagy egy sem. A martfűi kardon (Boiu-típus: Class lb J. D. Cowen szerint) a markolat végén két szegecslyuk van egymás mellett. H: 75,1 cm.

2 A „Taranto-környéki" kardon a markolat végén ugyancsak két szegecslyuk van, a kard azonban csak 49,5 cm hosszú. A lelőhely megjelölése St. Foltiny, J. D. Cowen és V. Bianco Peroni

3 szerint pontatlan. A „Taranto-környéki" kard az oxfordi AshmoleanMúzeumban van és az Evans-gyűjteményből származik. Minthogy az Alföldön nem messze egymástól talált két kard is ezeket a technikai sajátosságokat mutatja és mint ismeretes az Evans-gyűjteményből más „magyarországi" tárgyak is kerültek az Ashmolean-Múzeumba,

4 így e darab lelőhelyének Magyarország tekintendő, anélkül, hogy ezt megkísérelnénk közelebbről meghatározni. Mindhárom kard (Martfű, Fülöpszállás, „Tarante környéke") díszítése meglehetősen hasonlít egymásra azzal a különbséggel, hogy a „Taranto-környéki" rövidkard markolatlemezén tíz szegecslyuk van, míg a fülöpszállási és a martfűi példányokon nyolc-nyolc. Ebbe a csoportba tartozik az elmosódott mintájú és markolatán egymás mellett 2 MOZSOLICS A., Bronzefunde des Karpatenbeckens. Budapest 1967. 60., 148. 1., 45. t. 3. Ld. e kard díszítését és a Pozsonynál a Dunában talált kardét: J. D. COWEN, PPS 32 (1966) XIX. t. 3 és 283.1., 5. ábra 3. 3 PBF IV/1. 48. skk. 5. j., 102. sz. kard. 4 MOZSOLICS A., Bronze- und Goldfunde des Karpatenbeckens. Budapest 1973. 209. 1., 102. t. la-b. 19