Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 4. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1976)

László Gy.: A bócsai fejedelmi sír és a keceli kard

LASZLO GYULA AVAR FEJEDELEM SÍRJA BÓCSÁN 1935. április 12-én Raffai András, Pivarcsi Mihály, Pivarcsi György, Torgyik István, Torgyik Sándor és Pivarcsi István, az utóbbi földjén szőlő alá forgattak a bócsai határrészben. Ekkor bukkantak az alább leírt fejedelmi sírra. A lelőhely meghatározását Bachman Frigyes szíves figyelmének köszönöm, akitől a következőket tudtam meg. Kiskőrös nagyközség vasútállomásától északkeleti irányban fekszik az úgynevezett bócsai városrész. Az állomástól egyenes út vezet az iskoláig, s ettől az iskolától északra 250 méterre, a Tóbiás kistanya közelében bukkantak a sírra. Igen lényeges az, hogy ez a terület esős időben rendszerint víz alá kerül, és a sír leleteit is az iszaprétegben találták. Az ásás száraz időben történt, úgyhogy a talajvíz nem zavarta a munkát. A hitelesítő ásatásra Fettich Nándor szállott ki, s tőle a következő adatokat kaptam, amelyek pótolják a háborús időkben elkallódott jegyzőkönyvet. ,,A bócsai fejedelmi sír helyén 1935 áprilisában végeztem hitelesítő ásatást. A sírt szőlő aláforgatáskor találták. A földet, amely erősen homokos volt, mintegy 80 cm (tehát a szokott) mélységben forgatták meg. Mire a helyszínre érkeztem, a földfordítással már túlhaladtak a lelőhelyen. A sír alakját és mélységét tehát már lehetetlenség volt megállapítani. Még az irányítás sem volt kivehető. A sír helyén azonban a homokos terepen feltűnően erős rozsdabarna színeződés volt tapasztalható. A sír helye még nem volt lefödve a megforgatott földdel. Az ásatás célja ilyen *A tanulmány a szerző összefoglaló művének a legjelentősebb Bács-Kiskun megyei leleteket ismertető fejezete mely magyar nyelven első ízben jelenik meg (lásd. LÁSZLÓ Gyula : Études archéologiques sur l'historié de la société des Avars/ Àrchaeologia Hungarica XXXIV./ Bp. 1955/219-228, XXXV—

LUI. t./ körülmények között az Volt, hogy megállapítsa, hogy a sír helyén maradtak-e tárgyak és hogy további sír vagy sírok nincsenek-e a terepen. A rozsdabarna homokrétegben, amely mintegy 4—6 négyzetméter területen látszott és amely a keresztül-kasul való kivizsgálás nyomait mutatta, még találtam több apró arany-tárgyat, például egy hüvelyvég veretét és a tegez néhány barázdált szalagját, egyéb apró aranyakat és vastöredékeket. Az eredeti jegyzőkönyv az összes apróságokat felsorolta. Feltűnőbb aranytárgyak (mint pl. álcsat, Vagy szíjvég) ekkor már nem kerültek elő. — További sír vagy sírok nyoma nem találtatott, bár az egész környéket átkutattam. A szóbanforgó sír mélysége körülbelül 80 cm lehetett. Nyilván a szél fújta le róla a homokot hosszú időn át. Egyébként a terület emberemlékezet óta mezőgazdaságilag műveletlen, sivár, hatalmas gazokkal benőtt volt. A sír körül mégcsak jelentékenyebb emberi Vagy állati csontokat sem lehetett találni. Csak apró csonttöredékeket találtam, amelyekből egy ép részletet sem lehetett összeállítani." A bócsai leleteket a Magyar Történeti Múzeum 6—1935. naplószám alatt Vezette be a Nép vándorláskori gyűjtemény leltárkönyvébe. A fémvizsgálatokat a Főfémjelző és fémbeváltó hivatal végezte 92, 51 — 1934—35. sz alatt. E páratlan jelentőségű lelet feldolgozását és az avar társadalomtörténet szempontjából is értékelt vizsgálatát adják a következők. Ezt a vizsgálatot lehetetlen volt elvégezni anélkül, hogy ne támaszkodjam a hazai és külföldi rokon leletekre. E leletek eddigi közlése azonban tisztán tárgytörténeti Volt és így a rájuk való hivatkozás a tőlem tárgyalt összefüggésekben csak alig volt lehetséges. Ezért kénytelen voltam közülük a legfontosabbakat részletesebben áttekinteni. 89