Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 4. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1976)

Sey K.: Egy ritka Valens ezüst medalion

Bi RÓNÉ SEY KATALIN EGY RITKA VALENS EZÜST MEDALION Néhány évvel ezelőtt Kiskőrösön egy Valens ezüst medalionra bukkantak kertásás közben. Az érmet a Magyar Nemzeti Múzeum vásárolta meg. Pontos adatai a következők : E.) DN VALEN-S P F AVG a császár köpenyes, páncélos mellképe jobbra néz, gyöngydiadémot visel. H.) TRIVMFATOR-GENT-BARB a katonamhát viselő császár szemben áll, fejét balra fordítja. Jobbjában labarumot, baljában glóbust tart. Az éremkép bal oldalán fogoly fél térden balra térdel, kezeit háta mögé dugva, fejét jobbra a császár felé fordítja. A szelvényben SISCP X jegy. Ezüst multiplum 3 müiarense súlyban, 12,78 g, 35—36 mm. Lelőhelye: Kiskőrös, Magyar Nemzeti Múzeum ltsz: 3/1971, (1. kép). Analógiát keresve a medalionhoz csak közvetett párhuzamokat sikerült találnunk, de ez is hozzásegített a multiplum pontosabb datálásához. Először azonban a hátlapi típust nézzük meg közelebbről. Korábbi változata már Constans és II. Constantius ezüst medalionjain megjelenik.

1 Olyan különbséggel a fent leírt Valens medalionhoz képest, 1 VOETTER, O. : Römische Münzen und Medaillons. Wien 1903 Sammlung Bachofen von Echt. Constans 2567—68 sz., II Constantius 2615 — 16 sz. 2 GNECCHI F.: I Medaglioni Romani I. Milano 1912, 30. t. 9, 10, 11 3 VOETTER, О.: i. m. 17. t. 2615, 2616 4 Arch. Ért. (1895) 242-243, X; Első Valentinianus római ezüst medaillonja. KENNER, F.: Silbermedaillon der Sammlung G. Weifert in Belgrad. NZ 27 (1895) 107-108, IV. t. 5. 6 Roman Imperial Coinage (RIC) IX London 1951, 146 o. 8 6 RIC IX. 146 o. 7 GRUEBER, H. A. : Roman Medaillons in the British Museum London 1874, 65. t. 1. GNECCHI, F.: i. m. 76 o. 12. sz., RIC IX Treveri RIC 22 hogy az álló császár hadijelvényt és pajzsot tart és fogoly nincs az éremképen. A körirat is egy más változat; TRIVMFATOR GENT BARBARARVM. Ez hátlapi típusú veret a fenti két császár részére Nagy Constantinus halála után készült. Constansnak a Thessalonika-i és a Siscia-i verdékben TES, illetve -SIS • jeggyel.

2 II. Constantius számára is ezek a Constansnál leírt hátlapi típusú medalionok készültek a Trever-i és Thessalonika-i verdékben, TR, illetve TES jegygyei.

3 A következő császár, akinek már a Valens medalionnal teljesen azonos hátlapú medaliont vernek I. Valentinianus.

4 Ez minden tekintetben a legközelebbi analógia multiplumunkhoz. (2. kép) Az előlap körirata DN VALENTINI-ANVS P F AVG elő- és hátlapi ábrázolása teljesen megegyezik a mi Valens medalionunkkal. A szelvényben levő verdejegy SISCP S. Súlya azonban kisebb, csak 12 g. Érdekessége, hogy lelőhelye ismert. A szerbiai (ma Jugoszlávia) Üsküb helységben találták a múlt század végén. A belgrádi Weifert gyűjteménybe került. Legutóbb, amikor a RIC IX. kötete foglalkozik vele, még ebben a gyűjteményben említi.

5 A verdejegy alapján verésének ideje a sisciai verdében I. Valentinianus pénzverésének második periódusára tehető, 367—375 közötti időszakra.

6 Tulajdonképpen ez az I. Valentinianus medalion az első tagja annak az ezüst multiplum sorozatnak, amelyhez a Valens medalion is tartozik, és amely sorozat legkésőbbi veretei Arcadius, majd Honorius ilyen típusú medalionjai a római Verdéből. Egyidejűleg a Sisciában vert I. Valentinianus medalionnal a treveri verde Valens császár számára készíti ezt a típust TRPS • jeggyel.

7 (3. kép) Ez valamivel nehezebb, mint a sisciai veret, 13,47 g súlyú. Treveriben solidusok is készülnek ilyen hátlappal I. Valen35