Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 4. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1976)
Biczó P.: Jelentés a kecskeméti Kossuth téren végzett ásatásról
összeforrasztott gömbdísszel. 23 Hat körből felépített, karéjos szélű vascsat 24 és fülesgomb volt még a sírban. A 236. sírból hullámvonalas szélű koporsóvasalás került elő. Az A/IV. szelvényben a keleti oldalkápolna és az elbontott sarokpillér viszonyát is megfigyelhettük — falát részben a már elbontott pillérre építették rá. 25 Az A/XII. szelvénnyel derítettünk fényt a keleti oldalkánolna és a Szt. Antal kápolna közötti kapcsolatra. A keleti oldalkápolna első pillérét a Szt. Antal kápolnába beépítették. A keleti oldalkápolna falát —105—200 cm mélység között vékony, sok homokot tartalmazó vakolatréteg fedte, melyet az A/V— VI. (1. metszetrajz) és XII. szelvényben egyaránt megtalálunk, ez utóbbiban —88 cm mélyen jelenkezett. Az A/ÍV. szelvényben az elbontott támpillér mellett már nem észleltük ezt a vakolatréteget — a kápolna keleti falán valahol megszakad. Itt már azt a 60—80 cm széles, habarcsrögös kitöltésű beásást sem figyelhettünk meg, amely a vakolt részeket itt is végigkísérte. A keleti oldalkápolna északnyugati támpillére eredetileg kissé ferde sarokpillér lehetett, amit valószínűleg a Szt. Antal kápolna építésekor egyenesítettek ki úgy, hogy az újabb pillért nem teljes egészében építették rá a pilléralapra. Rgy kiugró, 20 cm-es szakaszt a pillér alapjának ezt az oldalát végigkísérő beásásra raktak. Ez a beásás kitöltése alapján a már említett, a vakolt részeket végigkísérő, habarcsrögös kitöltésű beásással azonos. Itt azonban csak a kiugró, vakolt pillérrész alatt figyelhettük meg, magasabban a kápolna mellett az újkorban elhelyezett nagytömegű csont elásásakor megsemmisítették (8a és b kép). A kápolna falát kísérő beásásokkal szelvényeinkben az alap aljáig lehatoltak, 26 hogy a pilléreket vagy a kápolna falát egy-egy köpenyfallal megtámasszák. így a Szt. Antal kápolnába beépített első pillér mellett a kápolna falát és az A/VI. szelvényben a harmadik pillér nyugati oldalát látták el köpenyfallal. A beásásokat alsó felükben fekete, porhanyós föld töltötte ki, amiből 23 Az igen rossz megtartású tárgyból szinte semmit sem tudtunk megmenteni. A lelet párhuzamát ld. SZABÓ K. : Az alföldi magyar nép művelődéstörténeti emlékei. Bibliotheca Humanitatis Historica III. Budapest, 1938. 175. kép. 24 Pcckén textilmaradványok. Átm. : 4 cm. Párhuzama : SZABÓ K. : i. m. 206. kép. 25 A keleti oldalkápolnát ásatási megfigyeléseink alapján a XVII. században újjáépítették (ld. a későbbiekben), ezért a felmenő falak későbbi állapotot is tükrözhetnek. 26 Kivéve az A/VI. szelvényben a kápolna fala mellett. néhány, a XVII. századnál korábbra nem keltezhető edénytöredék került elő. A kápolna falába és a köpenyfalba is építettek be másodlagosan felhasznált téglákat. A vastagabb sárga és vörös téglatöredékeken kívül az ossarium tégláihoz hasonló, lapos, vörös téglákat találtunk az eredeti és a köpenyfalban egyaránt. A feltárás folyamán a kápolnafal vakolt részét először a kápolna eredeti lábazatának gondoltuk. Már a mellette húzódó beásás is ennek ellentmondani látszott, mert valószínűnek tűnt, hogy a vakolt részek megépítése és a beásás között kapcsolat van: az A/XII szelvényben, mint említettük, a beásásra építették rá a vakolt pillérrész egy szakaszát. Az ásatási területen szórványosan —100 — 110 cm mélységben jelentkező középkori rétegek azonban végképp kizárták, hogy a vakolt rész lábazat legyen. 27 A kápolna építésekor több, melléklettel ellátott sírt sértettek meg. A 267. sírból Zsigmond király érme, 28 2 db kérdőjel alakú, ezüst fülbevaló 29 és 2 db fülesgomb került elő (9. kép). A 313. sírban sima, félkör keresztmetszetű bronz karikagyűrű töredékei voltak, közelében a 318. sírból kerek vascsat és igen rossz megtartású pártaövdíszek láttak napvilágot. A pártaövdíszek olyan rossz megtartásúak voltak, hogy a legóvatosabb kibontás mellett sem tudtuk megfigyelni teljes biztonsággal díszítésüket és alakjukat. Talán kör alakú, sugarasan bordázott lemezek voltak. A 333. sírról nem lehetett megállapítani, hogy csak az oldalkápolna körülásásakor, vagy már a kápolna alapjának készítésekor — az első építkezéskor — sértették-e meg. A bal medcncelapát mellett csattest feküdt, a csatkarikát a kápolna fala mellett húzódó beásás készítésekor vágták le. 30 A mai sekrestye és gyóntató közelében az ásatás idején nem végezhettünk kutatást az előtte álló, és csak a 27 A temetőkerítő árok legfelső rétege az A/III. és В/П. szelvényben is —100 cm melyen jelentkezett. 28 A pénzt rossz megtartása miatt nem lehetett pontosan meghatározni. CNH 125 A, ill. В, vagy CNH 126 típus egyaránt lehet. A meghatározásért Nagy Ádámnak mondok köszönetet. 29 Az egyik töredékes állapotban. Az ép példány 2,3 cm átmérőjű, 0,2 cm vastag huzalból készült karikája 3,1 cm hosszú szárban folytatódik. A szárat spirálisan tekercselt huzal díszíti, mely 0,9 cm hosszan a karikára is felfut. A szár alsó felén 1,4 cm átmérőjű gömb ül, amelyből 0,3 cm hosszan kilóg a szár elvékonyodó vége. 30 A bronzlemezből préselt csattest két hosszanti oldalán ferdén rovátkolt borda fut, közepén pedig két borda között gótikus minuszkulákkal írt „lois deum . . ." felirat olvasható. H. : 5,4 cm, sz. : 2,7 cm. 340
