Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 4. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1976)

H. Kolba J.: Sigillium civitatis de Kechkemeth

csupán a lenyomata maradt meg, így hitelességét ma már csak a lenyomatok két-három példánya alapján állapíthatnánk meg, amelyekből kettőt a pecsét első részletes ismertetését tartalmazó Csányi János-féle leíráson találunk meg, szintén a kecskeméti levéltár birtokában.

5 (2—3. kép) Csányi János Szenátor a városi tanács 1840. március 31-i gyűlésén tartotta meg ezt az előadását, melyben helyesen felismerte, hogy e pecsét Kecskemét korai várostörténetének egyik fontos bizonyítéka lehet. Részletesen megvizsgálta először pecséttani szempontból, minden esetben visszamenve a rómaikor joggyakorlatához, majd a középkori Kecskemét viszonyai közé vezette el a hallgatót. Az összes korábbi oklevél hasonló adatait összegyűjtötte. Részletesen taglalta a betűk formáit, elhelyezve azokat ismét a magyar emlékek között, s bár a XIV. század második felére keltezte Horváth István, ő alaposan megindokolva már a XIII. század elején meglevőnek tartja a kis pecsétet. Szerinte csak egy olyan nagy megrázkódtatás, mint a tatárjárás, lehetett a pecsét eltűnésének, ill. földbekerülésének oka.

6 Szent Miklós személyét a város kora középkori, erősen görög vallású lakosságának fokozott szent Miklós kultuszával hozta összefüggésbe, és szerinte ennek későbbi századokban lecsapódó emléke a szent Miklóssal díszített pecsét. Tízoldalas, kézzel sűrűn teleírt munkájának nagy részét a helyi vallási viszonyok ismertetésére fordította, ezzel akarván igazolni a szent püspök szükségszerű tiszteletét. Elemzi Kecskemét középkori fekvését a magyar városok és a kereskedelmi utak tengelyében, és ezzel is a korai, tehát XIII. századi városi rangot akarja elhitetni. (4. kép) Ezeket a kissé korábbra húzott meghatározásokat a pecsét ismertetésekor próbáljuk kiigazítani. Pecsétünk ettől kezdve a Kecskeméttel foglalkozó munkákban kivétel nélkül említést nyer, legfeljebb az értékelésében vannak eltérések. Aki jónak tartja, a legkorábbi pecséteink között tartja számon. így Csányi után elsőként Hornyik nagy monográfiáját említjük, aki a pecsétet jónak tartja, ismerteti a Csányi-féle leírást és közli a pecsét rajzát is, mint a város legko3 HORNYIK i. m. 146. o. 4 HORVÁTH I. : Tudományos Gyűjtemény 1834. X. 125. o. 5 CSÁNYI J. : Elmélkedések Kecskemét város régi pecsétéről. 1840. IX. 52. Kézirat a kecskeméti városi levéltárban. Idézve Hornyik i. m. 147. o. 6 CSÁNYI i. m. 8-9. o. rabbi pecsétét.

7 Csányi véleményének elfogadása őt is a hitelesítők közé sorolja. Az 1910-es években Borovszky, a Pest-Pilis-Solt-Kiskun megyei monográfiában szintén hitelesnek fogadja el, hivatkozva az eddig ismertetett publikációkra, s ő is a város ősi emlékének tartja.

8 1942-ben Darvasy Mihály írt dolgozatot a középkori városcímerekről; „talán Kecskemété dicsekedhetik a legrégibb magyar városi beszélő pecséttel",

9 és szerinte „valószínűleg XIV. századi a Szent Miklóst ábrázoló pecsét." Kecskemét legújabb monográfiájában Entz Géza említi a kis pecsétet, mely szerinte „aligha lehet eredeti. Ellentmond ennek a körirat Civitas kitétele is."

10 * 1810-ben a kiskunhalasi gödörben, kb. 3 cm átmérőjű, ismeretlen sárgaréz pecsétnyomót találtak. Vastagságát, sajnos ma már nem tudjuk a lenyomatból meghatározni, csupán ezt a pecsétviaszba nyomott képet ismerhetjük meg alaposabban. A pecsétet kettős gyöngysorral kereteit körirat határolja, mely írás közvetlenül a középen elhelyezett püspök feje felett kezdődik. Vízszintesre fektetett S betűje a sigillum szót rövidíti, a szavak között kis pontokat használt a vésnök. A pecsét felirata a következő : S(igillum) -CIVITATIS • DE KECHKEMETH; A felirat eleje és vége közé furcsa, kettős végű, négyágú csillagot helyezett el az ötvös. E felirat belsejében a fennmaradt kb. 2 cm-es mezőben találjuk a püspöki ornátusban, fején püspöksüveggel, ruháján elöl nagy kereszttel díszített viseletben st. Miklóst, egyik kezében gótikus csavartfejű pásztorbotot tart, mely különös módon alul kecskefejben végződik, a másik kezében pedig egyik szokásos attribútumaként a vastag könyvet (A püspök előtt mellvédszerű, függőleges vésett vonalsorral díszített párkány(?) látható, mely esetleg szószék felső pereme is lehet ) A püspök ruházata megfelel a gótikus művészetben gyakran ábrázolt szentekének, jellegzetes gótikus ruharedők és a süveg hasonló megfogalmazása számtalan középkori pecsét püspökábrázolásán is előkerült. 7 HORNYIK i. m. 146-147. o. és 1. kép. 8 BOROVSZKY i. m. 326. o. II. k. 9 DARVASY M. : Középkori városaink címereinek eredete és fejlődése. Bp. 1942. 13. — és 26. o. 10 ENTZ - GENTHON - SZAPPANOS i. m. 167. o. 47. jegyzet. 313