Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 4. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1976)

Pálóczi-Horváth A.: A Lászlófalván 1969–74. évben végzett régészeti ásatások eredményei

14. kép. A kút gerendaépítménye teljesen feltárva. Abb. 14. Balkenkonstruktion des Brunnens, völlig erschlossen 14. Бревенчатая конструкция колодца, вскрыт полаяностью kút fa bélése fölött kb. 40 cm magas földlépcső emelkedett, valószínűleg itt merítették a vizet. A kút feltárását 1973-ban kezdtük el, az 1974. évi ásatás során kibontottuk a kút belsejét és felszedtük alkatrészeit.

41 Teljes mélysége 2,50—2,60 m, épített részének mélysége 0,85—0,90 m. Belvilága a felső gerendasornál 95x125 cm, az alsó sornál 125x144 cm. Falai nem függőlegesek, hanem lefelé enyhén homorúan bővülnek, bizonyára statikai szempontból. Az egyik oldalon hat, a többi oldalon öt vízszintes gerendasorral, a boronaépítés technikájával rótták össze a faépítményt. Az általában 170—180 cm hosszú gerendák végét alsó és felső lapjukon befaragták, — kivételt képeznek a legfelső és legalsó gerendák, amelyeket vagy csak alul, vagy csak felül vágtak be — az így keletkezett vájatokba illeszkednek a szomszédos oldalfalak felől merőlegesen az alkatrészek. Csak az ÉK-i oldal legalsó gerendáját erősítették ezen kívül még 1—1 facsappal is a szomszédos oldalak legalsó gerendájához. A harmadik sortól lefelé nádkötegek simultak kívülről a faépítményhez, ezeknek valószínűleg az volt a rendeltetésük, hogy megszűrjék a kútba szivárgó vizet (15. kép).

42 A kutat a betöltésében talált cserépanyag és a fölötte levő szemétgödör a XV. századra keltezi. 41 Л kút faépítményének szakszerű felszedését és csomagolását az ásatáson a Múzeumi Restaurátor és Módszertani Központ munkatársai végezték el, a folyamatban levő restaurálásért is nekik tartozom köszönettel. 42 A Nagykunságon szokás volt husánggal odaszorított nádfallal védeni a négyszögletes kutakat a beomlástól: GYÖRFFY I.-VISKI K., Tárgyi néprajz II. A magyarság néprajza. II. (Bp. é. n.) 90. 290