Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 4. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1976)
Pálóczi-Horváth A.: A Lászlófalván 1969–74. évben végzett régészeti ásatások eredményei
esetre nagyobb méretűre becsülhetjük, mivel a második névsorban 30 új családfővel találkozunk (58%), bár a hasonló nevek alapján ezek között olyan helybeliek is lehettek, akik az első összeírásból kimaradtak (pl. Beteg Jakab, Móna Anbrus stb.). Szentkirály törzsökös lakosságához tartozhatott a Beteg, Fekete, Fodor, Harangozó, Ihász, Kis, Komor, Korcsa, Kun, Móna és Sánta család. A juhállomány nagy részét is ezeknek a kezén találjuk. Eredeti kun nevűnek tekinthető a Korcsa család. 31 A Bicsak és a Gáspár családot, a XV. század végi birtokosokat már nem említik a defterek, bár a nemesek is összeírásra kerültek; velük a környékbeli települések névanyagában sem találkoztunk, feltehetőleg vagyonukkal együtt a királyi Magyarországra menekültek a török elől. A szandzsák-összeírások alapján a népesség számát is meghatározhatjuk. Az összeírások pontatlanságát figyelembe véve, Káldy-Nagy Gyula módszere szerint :J2 Szentkirály népessége a következőképpen alakult a XVI. század második felében: Az összeírás éve A népesség száma 1546 246 1559 216 1562 312 1580 348 1590 396 Kllenőrzésképpen demográfiai módszerrel is megkíséreltük a népességszám becslését a részletesebben ismert 1546-i és 1562-i adatokból. A nemek arányát 1 : l-nek, a gyermek—felnőtt arányt a középkori halandósági viszonyok ismeretében 45 : 55-nek véve a következő eredményt kaptuk, a források 20%-os pontatlanságával is számolva: Az összeírás éve A népesség száma 1546 227 1562 366 A kétféle módszerrel végzett számítások 1546 esetében nem térnek el egymástól jelentős mértékben, 1562-re vonatkozólag azonban a demográfiai úton elért eredmény mintegy 15%-kal nagyobb. A különb31 Mándoky K. István szíves meghatározását ezúton is köszönöm. 32 KÁLDY-NAGY Gy., Magyarországi török adóösszeírások. 98-101. séget a nőtlen fiúk nagy száma okozza, ennek alapján feltételezhetjük, hogy a korcsoportok arányában eltolódás következett be, s ezért kisebb gyermekaránnyal kellene számolnunk. Ebben az esetben a történész módszere közelítheti meg jobban a valóságot. Ezek szerint tehát Szentkirály népessége 1546-ban 230-240 fő volt, 1562-ben kb. 310 (vagy valamivel több) és 1590-ben csaknem elérte a 400-at. Ez a nagyarányú szaporulat — különösen 1546 és 1562 között — csak beköltözéssel magyarázható. A viszonylag békés, de legalábbis gazdaságilag kedvező fejlődést a század végén a tizenötéves háború szakította meg. Az 1594-től 1599-ig az országban állomásozó tatár hadak elnéptelenítették az egész Duna—Tisza közét. 33 A falvak nagy része később sem tért magához. Szentkirályra ugyan hosszú ideig nincs adatunk, de az elszegényedésre és a népességszám jelentős csökkenésére jellemző, hogy 1628-ban csak 4 házat tudtak megadóztatni, 1634-ben pedig 8-at. 3i Ügy látszik, hogy a falu a XVII. század folyamán, lassan pusztulásnak indult és a század végére életképtelenné vált. 1692-ben lakosai végleg elhagyták és Kecskemétre költöztek. 35 Ennek okát a török elleni felszabadító háborúkban látjuk, melyek ezt a vidéket sújtották legjobban. 1701-ben Kecskemét határjárást tartott Szentkirályon, mivel a nádortól bérbe vette. A legelők és az erdő kivételével a pusztát kiosztották művelésre. 3 " Ettől kezdve Kecskemét pusztája volt egészen 1952-ig, amikor Lászlófalva néven önálló község lett. * A fenti ismertetésből is láthatjuk, hogy a viszonylagos bőségben rendelkezésre álló történeti adatok megfelelő támpontot nyújtanak a régészeti kutatás számára, különösen a kronológiai és gazdaságtörténeti kérdésekben. Szentkirály esetében azonban naég egy fontos régészeti adat, az említett felsőszentkirályi sírlelet is indokolta az ásatást. A település morfológiai, szerkezeti, gazdaságtörténeti stb. kérdései mellett tehát az ásatás egyik legfontosabb célja a letele33 Ua., Harács-szedők . . . 164-165, 175. 34 KAMMERER E. —VELICS A., Magyarországi török kincstári defterek. II. 1540-1639. (Bp. 1890) 710, 720. 35 BALANYI В., Adatok Lászlófalva történetéhez. NépkutatóHonismereti Kör Evkönyve. (Kecskemét 1964 — 65) 43. 36 1. h. 280
