Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 4. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1976)
Fodor I.: Az osztrogozszki lelet
4. ábra. Az erdőtelki szablya (Nagy Géza nyomán) Abb. 4. Der Säbel von Erdőtelek (nach G. Nagy) Рис. 4: Сабля из Эр доте лека (По Г. Надь) formájú kengyel került elő a kunszentmártoni kun sírból. 14 Az osztrogozsszki kengyel hazai párhuzamainak kapcsán szót kell ejtenünk az erdőtelki leletről is, amely 1876-ban került a Nemzeti Múzeumba Fáy László földbirtokos ajándékaként (ltsz.: 155/1876. 1—5.), s a következő tárgyakból áll: 1. Keresztvas és markolat nélküli, enyhén ívelt szablya. H. : 82 cm. Sz. : 3 cm. (4. ábra.) 2—3. Felső részében az osztrogozsszkihoz hasonló kengyelpár, a széles talpaló (sz.: 6,3 cm) viszont itt csak enyhén ívelt. M. : 14,8—15 cm. (5. ábra, 2—3.) 4. Egyenlőtlen szárú és karikájú csikó^abla. H. : 28 cm. (5. ábra, 1.) 5. Széles, rövid pengéjű fokos. H. : 21 cm. 15 A leletet Nagy Árpád közölte nemrég s a XI. század első feléből származó besenyő sír mellékletének határozta meg. 16 Dolgozatában azonban a leltárkönyv alapján készült helyes leírás mellett nem az erdőtelki szablya képét találjuk, hanem egy 1952-ben helytelenül beazonosított, ismeretlen lelőhelyű szablya fotóját. 17 A kettő között olyan jelentős a különbség, hogy véletlen összecserélésről nem lehet szó : a fotón közölt szablyának — az erdőtelkivel ellentétben 18 — markolata és keresztvasa van, hossza 85,5 cm, tehát 3,5 cm-rel hosszabb az előbbinél. 19 Mivel a valódi FODOR I. : Újabb adatok a bánkúti sír értékeléséhez. — Further Data to the Evaluation of the Bánkút Grave. Fol. Arch. 23 (1972) 223-242. 1. 1. ábra. 13 FODOR I., i. m. 239. 1. 14 SELMECZI L., Adatok és szempontok a kunok régészeti kutatásához Szolnok megyében. — Данные относительно археологических исследований народностей команов в области Сольнок. SzMMÉ, 1973. 106. 1.; Ua., Angaben und Gesichtspunkte zur archäologischen Forschung nach den Kumanen im Komitat Szolnok. MFMÉ, 1971/2. (1974) 190. 1. Taf. I. 15 NAGY A., Eger környéki és Tisza-vidéki besenyő települések a X—XI. században. —Agglomerations pétchenègues dans les environs d'Eger et près de la Tisza au X. et XI. siècle. Egri MÉ, 1969. 135, 155. 1. 2. t. 1. 16 Uo. 137. 1. 17 Uo. 154.1. I. t. 1. 18 NAGY G., Hadtörténeti emlékek az ezredéves kiállításon. Arch. Ért. 16. (1896) 349.1. I. t. 1. 19 Magyar Nemzeti Múzeum, Fegyvertár, ltsz. : 52. 40. 5. ábra. Az erdőtelki zabla és kengyelpár. Abb. 5. Die Trense und das Steigbügelpaar von Erdőtelek Рис. 5: Удила и стремена из Эрдотелека erdőtelki szablyát a MNM gyűjteményében nem találtuk 20 , a Nagy Gé%a dolgozatában szereplő rajzot közöljük itt újra. Az erdőtelki lelet legjobban keltezhető tárgyainak a kengyeleket tarthatjuk. Ezek kelet-európai párhuzamainak vizsgálata azonban véleményünk szerint némileg módosítja Nagy Árpád említett keltezését. Legközelebbi rokon darabjaikat ugyanis a Kirpicsnyikov szerinti VII. csoportban találjuk, s szinte pontos másukat ismerhetjük fel a Maloje Tjerjusevohól származó példányban. 21 E kengyelek nagy többsége az orosz területeken a XII—XIII. századra keltezhető. 22 Fjodorov—Davidov és Pletnyova rendszerében leginkább a G. I. csoportban találhatjuk meg kengyeleink helyét, melynek korát a szerzők a XII. 20 Ezúton is köszönetet mondok Temesváry Ferencnek, a Fegyvertár vezetőjének szíves, baráti segítségéért. 21 КИРПИЧНИКОВ, A. H., i. m. 45.1. табл. XV. 3. 22 Uo. 50-51. 1. 259
