Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 4. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1976)
Bálint Cs.: A magyarság és az ún. Bielo-Brdoi kultúra
3.5. Segédtudományok. 3.51. Embertan. A ,,X. sz. első fele: lovastemetkezés = magyar és a X. sz. második fele: BBK = magyar + szláv" felosztásnak és meghatározásnak az embertani eredmények is határozottan ellene mondanak. A hazai kutatások megállapították, hogy a honfoglalás kori középrétegnél lóval, szablyával, övvel, csillogó ruhadíszekkel eltemetett embereknél — a turanid és pamíri elem túlsúlya figyelhető meg, míg a köznép embertani képletére az europoid nagyrassz különböző változatai jellemzők. 161 Mármost a fenti feltételezés első része (csak a Hampel —A = magyar) alapján az Árpád vezette honfoglalókat teljes egészükben elugorosodott nyelvű török népnek kellene tartanunk — ennek a nyelv- és történettudomány teljes súlyával ellentmond. A hipotézist folytatva azonban még ebben az esetben is megmagyarázatlanul maradna, hogy miután ez a kizárólag törökös embertani alkatúnak elképzelt magyarság a Kárpát-medencei szlávok kai elkeveredett — s így jött volna létre a BBK —, akkor jórészt miért hiányoznak a turanid és pamíri taxonómiai elemek a közös „magyar — szlávnak" minősített temetőkből? A hazai régészet és történettudomány Szőke B. nyomán e látszólagos ellentmondást megnyugtatóan oldotta föl azzal, hogy a honfoglaló magyarságot — az antropológusoknál jóval kisebb mértékben! — társadalmi rétegek szerint is, etnikailag tagoltnak tartja, s úgy véli, a finnugor nyelvű tömegek hagyatéka a BBK temetőiben keresendő. E mellett további szempontok is szólnak. 3.52. Nyelvészet. A magyarság a honfoglalás idején különféle déli és nyugati szláv népcsoportokkal került közvetlen érintkezésbe, majd az elkövetkező évszázadok során, az ország növekedése révén még többel találkozott és épített ki kapcsolatokat. Mindez a magyarokra nem maradhatott hatás nélkül, amit mennyiségi és minőségi tekintetben egyaránt a legszemléletesebben nyelvünk szláv jövevényszavai tükröznek. Segítségükkel jól lemérhető az a változás, 160 Hasonló megfigyelést tett Dienes I. : „A gazdasági és társadalmi fejlődés különböző fokára mutathat, hogy az egyes területeken eltérő a temetők jellege, más és más a kisebb lovas- és a nagyobb, szegényesebb temetők jelentkezésének aránya, a köznépi temetők méretei, a leletanyag összetétele stb." (DIENES 1964. 137.) 161 LIPTÁK P. : A magyarság etnogenezisének paleoantropológiája. Antr. Közi. 14 (1970) 85. — Régészetünk — joggal — kétségbe vonja, hogy a különböző társadalmi rétegek között az embertan által jelzett, jelentős etnikai távolságok lettek volna, DIENES 1964. 138. mely a Kárpát-medencébe érkező, s ott letelepedő honfoglalók életében az új szomszédok révén bekövetkezett. A legjelentősebb hatás az állami élet megteremtésében és a kereszténység elterjedésében nyilvánult meg; az ide vonatkozó szavak kiértékelését — a többi jövevényszóval együtt — már többször elvégezték. Nem került azonban eddig sor arra, hogy a X —XI. sz-i Kárpát-medencei szlávságra vonatkoztatható nyelvészeti adatokat a BBK vizsgálatával szembesítsék. Ennek tanulságai — úgy vélem — új fényt vethetnek a két nép (magyarok és szlávok) részvételi arányára. Ma már szinte közhelyszerű megállapítás, de a BBK-val kapcsolatban még nem hangzott el, holott éppen itt bír különösen nagy horderővel: a magyarságnak számban felül kellett múlnia az általa megszállt területen élő szlávokat, különben elvesztette volna a nyelvét. 162 Világtörténeti példák mutatják, hogy a nyelv és kultúra fönntartásához önmagában nem elegendő a politikai hatalom. A jövevény nép és az őslakosság viszonyára Magyarországon gyakran hivatkozunk a dunai bolgárok példájára. Ez az analógia nemcsak azért szerencsés, mert ott is sztyeppéról érkezett nép és a helyi szlávok ötvöződéséről van szó. A bolgárok esetéből kitűnik, hogy az ő honfoglalásuk után 200 évvel a törökös társadalmi szerkezet és hitvilág már csak emlékeiben élt (ld. pl. Borisznak II. Miklós pápához írt levelét 163 ), s elszlávosodásuk a X. sz-ra már befejezettnek tekinthető. Ebből azt a tanulságot vonhatjuk le a magyar —szláv viszony megítélésére, hogy ha pl. részletesen ismernénk Bulgária VIII. sz-i anyagi és szellemi műveltségét, akkor abban nem pusztán „erős szláv hatást", hanem már „erős elszlávosodást" állapíthatnánk meg. A magyarság esetében a szlávokokkal szemben nemcsak számbeli fölényt kell feltételeznünk hanem azt is, hogy ez utóbbi jelentős kellett legyen. Ellenkező esetben ui. a nyelvünkben élő szláv jövevényszavaknak a 162 Ilyen határozottan tudomásom szerint KINEZSA I. fogalmazta meg először (Magyarország népei a XI. sz.-ban. Szent István Emlékkönyv II. Bp. 1938. 355.). A honfoglaló magyarok és az itt talált lakosság létszámáról ld. GYÖRFFY Gy. : Magyarország népessége a honfoglalástól a XIV. sz. közepéig. Kovacsis J. szerk. : Magyarország történeti demográfiája Bp. 1963. 47 — 48. — Másként látja a két népesség arányát W. KOCKA: Archäologisch-anthropologische Korrelationen zwischen Ungarn und Slawen in X —XIII. Jhdt. Acta Arch. Hung. 17 r (1965) 57. 163 Értékelését e szempontból ld. I. DUJCEV: Esce о slovjanobolgarskih drevnost'jah. IX-go v. Byz. sla. 12 (1951) 75-93. 246
