Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 4. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1976)
Bálint Cs.: A magyarság és az ún. Bielo-Brdoi kultúra
annak tényleges jelenlétéről. 156 A Kárpát-medence déli tájain sem találkozunk más képpel. Szlovénia területén a Köttlach-kultúra virágzott. A Dráván túli Horvátországban (ideszámítva Isztriát és Dalmáciát is) önálló régészeti kultúra fejlődött ki, ez volt jelen Boszniában is, ahol a BBK tárgyai a frank jellegűekkel egyezően csekély számban fordulnak elő. 157 A lényegesen gyengébben kutatott Szerbiában, Macedóniában és Albániában 158 mindössze egy-egy személyi dísz mutat hasonlóságot a BBKval, de annak jelenlétéről ott sem lehet szó. Egy megjegyzés a BBK elterjedése értékelésével kapcsolatban. Bizonyos, a műveltség egészétől elszigetelten jelentkező tárgytípusok (három szálból sodort karperec, szőlőfürtdíszes fülbevaló stb.) Kárpát-medencén kívüli előkerülése önmagában nem elegendő, hogy annak lelőhelyét is a BBK-hoz sorolhassuk. Tekintettel kell arra lenni, hogy míg az egyik oldalon (a D-Oroszországból a Kárpát-medencébe érkező magyarságnál) a tárgyak tipológiai fejlődésére Bizánc hatást gyakorolt, addig a másik oldalon (a balkáni népeknél) ugyancsak közvetett vagy közvetlen bizánci befolyással kell számolni. Másként fogalmazva: bizánci típusú ékszerek, díszek szerbiai, macedóniai előkerülése önmagában még nem jelentheti a BBK kiterjedését, amint a csüngős díszek dalmáciai, macedóniai felbukkanását sem kívánjuk a szóbanforgó műveltség, s még kevésbé a magyarság terjeszkedésével értelmezni. 3.42. Milyen a BBK elterjedése a honfoglalás kori Magyarország határain belül? Ehhez vizsgáljuk meg a Hampel А—В csoport egymáshoz való viszonyát. 159 Az általam összegyűjtött, összesen kb. 900 lelőhely egyformán oszlik meg a két csoportban (A-csoport: 423 db, B-csoport: 473). E tény a korábbi elméletekkel (lásd. 1., 2.) szemben három következtetést enged meg: /. a „magyar = csak lovastemetkezés" koncepció akkor lenne helytálló, ha a lovastemetkezéses típusú leletegyüttesek száma jóval nagyobb lenne. (Demográfiai ok: a magas lélekszámú 157 vö. N. MILETIC: Nakit i oruzje IX—XII veku u nekropolima Bosne i Hercegovine. Glasnik (Sarajevo) 1963. 175. 158 KORO SEC 1954. 255, SL. ERCEGOVIC-PAVLOVlC: Grozdolike vizántijske nausnice Srbiji. Starinar 18(1967) 83—89. — A gomjenicai temető mintaszerű feldolgozásában a szerzőnő helyesen tartózkodik a temető egészének a BBK-val való azonosításától, MILETIC 1967. 81-154. 159 ld. 150. j. „soros" temetők az idők folyamán a sok, kis lélekszámú temetőből alakultak volna ki. Történeti-nyelvészeti ok: nyelvünk tiszta fennmaradását a szlávokkal szemben csak a többszörös lélekszám biztosíthatta.) A valóság ennek ellenkezőjét mutatja, ezért az említett két szempont a „magyar = csak lovastemetkezés" típusú etnikai korlátozást cáfolja. 2. A fenti történeti-nyelvészeti ok egyben a „BBK = szláv" vagy „túlnyomórészt szláv" felfogás tarthatatlanságát is ez a majdnem pontosan 1:1 arány nyilvánvalóvá teszi. 3. A két csoport kiegyenlített megoszlása a leginkább elterjedt „BBK = szláv-f magyar" felfogás helytálló volta ellen szól: a) a magyarok részéről: a honfoglalás óta eltelt félévszázados természetes szaporulat miatt (a családokból kirajzó újabb tagok önálló életet — s nyilván új temetőt — nyitottak), b) a szlávok miatt; kiknek számottevő arányú beolvadása szintén változásokat kellett eredményezzen a családok szerkezetében, életében (a vagyon s a föld elosztásában), c) önellentmondás: a „BBK = szláv+magyar" tézis hívei a „lovas" és „soros" temetőket időrendileg is kettéválasztják. A Hampel А—В csoport lelőhelyeinek előfordulását figyelve azt tapasztaljuk, hogy megyényi területek vannak, ahol az egyiknek vagy másiknak legalább kétszeres túlsúlya állapítható meg. Ha az arányuk állandóan azonos előjelű volna (azaz A mindig > B), akkor ez a jelenség demográfiailag jól megmagyarázható lenne: a sok kis lélekszámú temető (népessége) az ezredforduló tájára nagy sírmezőkbe (közösségekbe) olvadt össze. Csakhogy az előjel olykor ellenkező irányú (A <B),2L magyarázat tehát másutt keresendő. Az elvégzett csoportosításban tükröződő jelenség hasonlóképpen problémát okoz a hagyományos keltezés (lovastemetkezések: 896-tól kb. 970-ig, BBK: 950-től vagy 970-től kezdődően) szempontjából is. Ebben a megvilágításban ui. úgy tűnik, mintha több megye földjén a honfoglalás kori lelőhelyeknek nem lenne kellő számú XI. sz-i folytatása, azaz mintha a magyarság közel egy évszázad alatt kisebbségbe került volna. Más vidékeken pedig a BBK — a legutóbbi időkig elfogadott kronológiai ismérvek szerint a X. sz. második felére, a XI. sz-ra keltezhető — lelőhelyei mintha számottevő X. sz-i előzmény nélkül állnának. A leírt jelenség településtörténeti, gazdasági természetű, 160 végső soron a „BBK = túlnyomórészt magyar köznép" meghatározás ad rá magyarázatot. 245
