Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 4. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1976)
Bálint Cs.: A magyarság és az ún. Bielo-Brdoi kultúra
gány jellegű temetési módot. A Charon-pénz^o/i^o/Wa nem lehetett idegen a magyarok előtt, 130 hiszen az ősi szokásaik is azt írták elő, hogy a halottat fel kell készíteni a másvilágra vezető útra. A keleti és hazai mesék egyaránt azt mutatják, hogy a finnugor és török népeknél a lélek vagy a vándorló hős valamivel mindig megváltja a Holtak birodalmába, az Alvilágba stb. való bejutást." 1 3.23. üdén y-m e 11 é k l e t. A népvándorláskor kutatásában itthon is sokáig kísértett az a közhelyszerűen ismételt felfogás, amely a Keletről jött sztyeppéi népeket olyan nomádoknak állította be, melyek nem ismerték a földművelést, a fazekasságot. Feltételezték, hogy az agyagedények készítését a szlávoktól vették át az avarok és a magyarok. A földművelés kérdésével alább foglalkozom, s a fazekasság is csak az edénynek sírmellékletként adása kapcsán kerül itt említésre. Jó párhuzamként kínálkozik az első, nagyobb felületen feltárt VII. sz-i avar telep tanulsága. Ennek kerámiájából olyan következtetések vonhatók le (saját fazekasság megléte, az ún. sírkerámia hipotézisének elvetése, a formák változatossága), melyek a fenti nézetet határozottan cáfolják. 132 Bár hasonlóan feltárt honfoglalás kori teleppel még nem rendelkezünk, minden okunk megvan feltételezni, hogy a magyaroknál sem volt más a helyzet. Az ősmagyaroknak mind a Volga menti rokonai, mind a szaltovo-majaki kultúra keretein belül élő szomszédai maguk állították elő köznapi használatú agyag-, fa- és bronzedényeiket. Figyelemre méltó, hogy a magyar fazekasság műszavai (pl. fazék, üst, tál) mellett csak kevés és jelentéktelen a szláv jövevényszó. 133 Mindezen túl figyelmeztetnünk kell arra is, hogy valamilyen tárgy130 Hasonló gondolatot vetett föl beszélgetésünkben Kovács L. Vö. még GORJUNOVA i. m. 193. 131 Fejtegetésünk szempontjából érdekes, hogy az egyik volgai finn (méri) sírnál hasonlóan megfért egymással az obulus — valószínűleg a maguk igényére átfogalmazott tartalma — a tisztán pogány temetési móddal. Különlegessége még e leletnek, hogy míg a koponya száj üregében Bíborbanszületett Konstantin ezüst pénzét találták, a nyakában egy 915-ös veretű dirhem volt. A kétféle eredetű (és felhasználású) pénz közkézen forgásának tartama, egymáshoz való időrendi viszonya szempontjából tanulságos, hogy e sír fölött egy hamvasztásos temetkezés volt, melyben I. Ottó (936 — 973) díszként használt pénzét találták, ld. A.OUVAROFF : Étude sur les peuples primitifs de la Russie. Les Mériens. St. Petersbourg, 1875. 8 — 9. — Ez a temető nem szerepel E. Kolniková munkájában. 132 A lovasnépek „kerámia-szegénységéről", a „házikerámia" barbár voltáról szóló felfogások bírálatát ld. BÓNA 1971. 322, Ua.: VII. századi avar települések és Árpád-kori magyar falu Dunaújvárosban. Bp. 1973. 73 — 77. 133 LÁSZLÓ 1970, 177. típusnak a bonfoglalás kori sírokban való viszonylag ritka előfordulásából nem szükségszerűen következik, hogy azt a magyarok ne ismerték és ne használták volna, mivel a halottas szokások az egykori életet nem teljességében tükrözik. 134 Ami az edény-mellékelés etnikai hátterét illeti, elegendő Kiss Л. munkájára utalni, mert ezt a kérdést sikerült megnyugtatóan tisztáznia. Megállapította, hogy e rítus egyáltalán nem állt távol a magyarságtól. Adatgyűjtését az újabb leletekkel kiegészítve kitűnik, hogy majdnem félszáz X. sz-i, legnagyobbrészt lószerszám-mellékletes sírban vagy temetőben találtak edényt. Több szempontból megvilágítva még azt is kimutatta, hogy a vegyes (magyar — szláv) lakosságú területeken éppen az edény-melléklet jelzi a magyar etnikumot. 135 így el kell vetnünk azt a nézetet, hogy a BBK-ban az edényadás a szláv részvétel 136 jele lenne. 3.3. Időrend. A BBK megjelenési időpontja, etnikai összetevője vizsgálatához ismerünk egy páratlanul szerencsés összetételű temetőt. Perse-Bórszegen (Prsa, Csehszl.) a bennünket most nem érdeklő germán temetkezések (9 sír) mellett egy — a közlemény kifejezését használva — ,,szláv— avar" temetőt (73? sír), 6 „ómagyar" sírt és egy XI. sz-i,,soros temetőt" (54 sír) tártak fel. 137 A relatív időrend egyértelmű: a magyar sírok két esetben metszik az avarkoriakat, a soros temetkezések szintén az avarok fölött vannak, s a bennük talált I. András és I. László pénzek 138 alapján természetesen fiatalabbak az „ómagyar" síroknál is. Az avarkorból és a XI. sz-ból származó leletek időrendi szempontból nem jelentenek semmilyen meglepetést, más azonban a helyzet a magyar sírok esetében. Az A. Tocik által adott etnikai meghatározásuk helytálló: a Ny — K-i tájolás, a lószerszámos temetkezés, a ruhadíszek típusa, a gömbsorcsüngős fülbevaló, a dirhem átlyukasztva való viselete — együt134 Röviden: BÁLINT Cs. (Hozzászólás) Ethn. 1974. 602. 135 A. KISS: Über die mit Keramik verbundenen Bestattungsarten im Karpatenbecken des 10 — 11. Jahrhunderts. MFMÉ 1969/2. 175-182, Ua..- 1973. 333. 130 VÁNA i. m. 82. 137 A.TOCIK: Vyskum v Prsi na Slovensku. Arch. Rozg. 1950. 171-174, Ua.: 1963, 122, 4. kép. Ua.: Altmagyarische Gräberfelder in der Südwestslowakei. Bratislava 1968. XXVII-XXIX. t. 38-40. - Az 1963-as cikkben 6 magyar sírról van szó, ennyi van a térképre is bejelölve. Az 1968-as kötetben csak 5 sír leírása olvasható, ott a 42. sír nem szerepel. A korábban megjelent temetőtérkép szerint itt egy gyermek temetkezése lehetett, mely talán melléklet-nélkülisége miatt maradt ki a Catalogus-ból. 138 KOLNIKOVÁ 1967. 194. 242
