Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 4. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1976)

Bálint Cs.: A magyarság és az ún. Bielo-Brdoi kultúra

ezek lennének kritériumai annak, hogy az obulus a szlávok hozzájárulását jelentené a BBK egyesek által feltételezett (magyar és szláv) kialakulásához. Az obulus-adás súlypontja I. István pénzverésének valószínűleg már megindulásától kezdve egyre növekvő arányban van jelen a Kárpát-medence szívében, a magyarok lakta vidékeken. Logikus volt hát P. Radomersky állásfoglalása, mely elterjedési arányai miatt ezt magyar szokásnak tartotta.

122 Mint láttuk, E. Kolniková a magyar anyagban teljességre törekvő adatgyűjtéséből azt a következtetést vonta le, hogy ez frank hatásra alakult ki, s szembeszállt a magyar eredet tézisével. Nézete első részének megalapozatlanságára a fentiekben mutattunk rá, ami pedig a másodikatilleti, annak kritikáját V. M. Potyin adta.

123 A szovjet numizmata megállapította, hogy E. Kolniková érvei az obulus Lengyelországban és Csehországban való korábbi jelentkezését illetően nem elegendők. Ügy véli, hogy a szlovák kollégája által összegyűjtött anyag a saját felfogása ellen szól, hiszen az obulusok előfordulása mégiscsak Magyarországon s Európának azon részein mutathatók ki, melyek azzal gazdaságilag, kulturálisan vagy néha politikai kapcsolatban álltak. Tegyük még ehhez Kiss A. megfigyelését, hogy Szlavónia és Szerémség X—XI. sz-i leletei között az obulus magyar eredetű környezetben van jelen, s hiányzik a tisztán szlávok lakta területeken.

124 A szóbanforgó szokásnak Lengyel- és Csehországban való, a magyarországinál későbbi jelentkezése azért is kizárja a nyugati szláv eredeztetés lehetőségét, mert e népeknél a magyarokhoz viszonyítva éppenséggel korábban indult meg a nyugati térítés és az önálló pénzverés! Az obulus és a magyarság kapcsolatának alátámasztására újból említem a szeged-csongrádi úti sírt, mert ott a pénz egy lovastemetkezéses, szablyás — tehát a legszigorúbb etnikai azonosítást is kiálló — temetkezésben volt. Hasonló példákat még sorolhatunk XI. sz-ból: régóta ismert, más vonatkozásban gyakran idézett a Kiszombor-C temető 13. lovassírja, ahol I. László dénárja volt az emberi állkapcsok között, de ezen kívül tűzszerszámot és 122 P. RADOMERSKY:Obol mrtvych u Slovanû v Cechách na Morave. Sbornik Národniho Muzea v Praze. Hist С. 1955. 80-81. 123 POTYIN i. m. 70-72. 124 KISS 1973. 332-333. E szokás a keleti szlávoknál sem terjedt el, vö. POTYIN i. m. 53. — Mindenképpen téves Hampel J. feltételezése, hogy a „soros" temetőkben előforduló obulus szláv eredetű ; a romanizált szláv lakosságtól származik (HAMPEL 1907. 15.). teljes íjfelszerelést (csontos íj, tegez, 7 db nyílcsúcs) is találtak a váz mellett.

125 Egy másik kiszombori temetőben szintén I. László érmével együtt egy teljes készletet kiadó, valamennyi kutató által magyar eredetűnek tartott csüngős díszeket mentettek meg.

126 Egy harmadik kiszombori temetőben pedig egy közelebbről nem meghatározható árpádházi király pénze ugyancsak lovas- és lószerszámos temetkezéssel, valamint íjász fölszereléssel egyetemben látott napvilágot.

127 A maroslelei bolygatott lovassírban a találók szerint az emberi koponyán ,,pénz" volt. (A megmentett állkapcson kerek patinanyom észlelhető, a tárgy nem került elő.)

128 Végül magas számuk miatt csak emlékeztetek azokra a temetőkre, ahol obulus és lovastemetkezés együtt fordult elő (pl. Hajdúdorog, Szentes—Szentlászló, Batajnica). A Kárpát-medencei X. sz-i pénzforgalom helyzete jól megmagyarázza, hogy a Stephanus rex pénzek megjelenése előtt miért csak ilyen elvétve találkozunk az obulus gyakorlásával a magyarság körében. Az előzőkben láttuk, hogy néhány szempont e halottas szokás bizánci eredeztetése mellett szól. Az pedig jól ismert, hogy a görög térítés 950 körül indult meg a magyarok között. Mármost a X. sz. második felében a pénzforgalom nem kedvezett a feltehetőleg bolgár és görög misszionáriusoktól megismertCharon-pénz széles eltérj édesének: a) a kalandozások ezidőben gyakorlatilag lezárultak, így megszűnt a nyugati dénárok tömeges beszerzési forrása, b) A dirhem-forgalom a 960-as évektől kezdve egész K-Európában — nemcsak Magyarországon — visszaszorult, c) A solidusok — hosszú szünet után — éppen ekkor jelentek meg újból a kelet-európai piacokon,

129 de az aranyból való készülésük, magas értékük nyilván eleve gátolta a széles elterjedésüket, azaz a sírba való helyezésüket. Joggal merülhet föl a kérdés, hogy miért lett ilyen hamar népszerű, miért terjedt el ennyire az obulus a XI. sz-i magyarság körében? (vö. E. Kolniková térképét.) Lehetséges, hogy a felsorolt magyar példák adják meg a választ, keresztény eredetű obulushoz fűződő ideológiai tartalom nem zárta ki a po125 Kiszombor—

С 13. sír, szegedi múzeum 53. 6. 9 — 17. lelt. sz., MÓRA F.: Néprajzi vonatkozások szegedvidéki népvándorláskori és korai magyar leletekben. Ethn. 1932. 58. 126 Kiszombor-B 328. sír, 53. 152. 39-43. lelt. sz. 127 Kiszombor-E 39. sír, 53. 7. 77-84. lelt. sz. 128 A szerző leletmentése 1966-ban. 129 Irodalmát Id. BÓNA 1970. 258. 241