Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 4. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1976)

Bálint Cs.: A magyarság és az ún. Bielo-Brdoi kultúra

lommal volt támogatója a görög rítusú kereszténység országában való elterjedésének.

104 2) E. Kolniková érvelésében fontos szerep jut a biskupini sírleletnek, ahol Konstantinosz Kopronimosz (741-775) és fia IV. Leó (775-780) pénze került elő. Z. Vinski az ugyanott talált Ulfberth-feliratú kétélű kard korát a pénz alapján a 800 körüli évekre helyezte.

105 Véleményem szerirt a biskupini kard s^árma^ási helye alapján a bizáncipént^ nem használható fel az obulus nyugati eredete bizonyítására, hiszen egész Kés É-Európában előfordulnak a lelőhelyük környezetében idegen jellegű, kereskedelem vagy más tevékenység révén odakerült tárgyak. A kard típusa általánosan elfogadottan a IX. sz-ra keltezhető (Petersen К.),

106 ennél pontosabb időmeghatározást egyedül a kard alapján nem lehet a sírral kapcsolatban mondani. Van azonban egy nem mellőzhető adat, mely alapján kétségünk támad, hogy az Ulfberth-feliratos pengék között fél évs^á^ad eltéréssel biztosan a biskupini lenne a legrégibb példány. A szintén dalmáciai Triljében ugyancsak Konsztantinosz Kopronimosz átfúratlan pénzét találták egy sírban,

107 E. Kolniková figyelmét elkerülte, hogy az e pénzzel együtt előkerült fülbevalópár analógiája Staré Meston látott napvilágot. Típusaikat V. Hruby bizáncinak nevezi, s használatuk idejét általában 875—900 közé teszi.

108 A triljei fülbevalók legközelebbi párhuzama Zalavárról került elő, a sírt Cs. Sós A. óvatosan a IX. sz. második feléből származtatta.

109 Ez az adat tehát arra utal, hogy Konstantinosz Kopronimosz pénze még száz évvel később is kézen forgott, jelenléte egy temetkezésben tehát nem szükségszerűen jelzi annak a 800 körüli földbekerülését.

110 104 Ld. a veszprémvölgyi kolostor támogatása, az óbudai Szt. Péter és Pál templom építtetése, a konstantinápolyi zarándokház alapítása. — Az I. István haláláig bezáródó X — XI. sz.-i időszak magyar-bizánci kapcsolatait kiadásra váró kéziratomban (Dél-Magyarország a X. században) veszem számba. 105 Z. VINSKI: Oprimjeni rendgenskogs nimanja pri istrazlvanju ranosrednjovekovnih maceva. Vesnik Vojnog Muzeja 11-12(1966) 70-88. 106 H.MÜLLER-WILLE: Ein neues ULFBERTH-Schwertaus Hamburg. Offa 29 (1972) 73. A betűtípusok is inkább ellene szólnak a korai keltezés hipotézisének, vö. R. M. KLOOS: Die Beschriftungen der Ulfberth-Schwerter. Uo., 91. 107 KARAMAN i. m. XXIII. t. 108 V. HRUBY: Základy kostela na staroslovenském pohrebisti ve Starém Meste „na valách". Pam. Arch. 46 (1955) 281. 13. kép 6-10. 109 Á. Cs. SÓS : Die Ausgrabungen Géza Fehér's in Zalavár. Arch. Hung. 41 (1963) 42-43, 238. 3) Az E. Kolniková által is említett lovecsi temető éppenséggel az obulus bizánci eredeztetésére lehet jó példa. Ebben a balkáni temetőben két sírban találtak solidusokat.

111 (A közölt mellékletek alapján — bár kizártnak sem nevezhető — nem tűnik meggyőzőnek az a feltételezés, hogy itt a temetkezést a X. sz-ban kezdték volna meg. A leletek taglalása és más X. sz-i bulgáriai tárgyakkal való összehasonlítása helyett arra utalok, hogy Tzimiskes János [969—976] pénze I. Manuel [1143—1180] solidusának közvetlen szomszédságában látott napvilágot!) — Az ide vonatkozó jugoszláviai és romániai adatok ismeretében E. Kolniková valószínűleg kevésbé határozottan foglalt volna állást az obulus frank származása mellett: a) a Morava alsó folyásánál levő Orasjén folytatott ásatásokon egy sírban Tzimiskes János, egy másikban a magyar I. István pénzét találták.

112 b) A Vardar völgyében, Demir kapiján föltárt több száz sírós, a XV. sz-ig használt temetőben többször találtak a fej vagy a mell tájára obulusként helyezett bizánci és török pénzeket.

113 Ezek közül a legkorábbi a 345. sírból előkerült Tzimiskes János verette solidus. Régészeti és történeti meggondolásokból a temetkezés nem tartozhat a temető legrégibb — X. sz-i periódusába, mert azt az egyszerű, földbe ásott sírgödrök jellemzik, míg a XI. sz-tól kezdve már téglapakolást használnak,

114 a pénzmellékletek pedig mindig az utóbbiakban fordultak elő.

115 A leletek alapján nem kizárt ugyan, de nehezen bizonyíthatónak látom a temető megnyitását a X. sz. végére helyezni. Megjegyzendő, hogy a Vardar völgye csak az Ochridba menekített bolgár cárság 1018-as eleste után kerülhetett kapcsolatba Bizánccal. Az orasjei és lovecsi, szintén Tzimis110 A galiati (É-Kaukázus) lelet mutatja, hogy a VII —VIII. sz.-ban a bizánci pénzek csak körültekintéssel használhatók fel a biskupininál alkalmazott pontosságú keltezéshez. Ott Herakleiosz (610 — 641) pénze Abd el-Malik 701-es veretű dirhemével együtt, azaz min. 60 — 70 évvel akibocsátás után került a földbe: E. И. КРУПОВ: Галиатский могильник как источник по истории* алан осов. ВДИ2/1938/ 118. 111 С. ГЕОРГИЕВА—Р. ПЕЩЕВА:Средневековен български некропол край гр. Ловеч и накитите, намирени в него. ИАИ 20 (1955) 516. 112 Ч. МАНО—ЗИСИ: — Р. МАРИБ—М. ГАРАШАНИН: Ископаван]е на Opatujy. Старинар 1 (1950) 162—163. 113 В. ALEKSOVA: Demir kapija. Skopje-Beograd. 1966. A temető értékeléséhez nélkülözhetetlen: V. S. JOVANOV1C: Zapazanja о srednjovekovnoj nekropoli u Demir kapiji. Zbornik Filozofskog Fakulteta Beograda 1970. 119-147. 114 ALEKSOVA i. m. 24. 115 Uo. 60-62. 238