Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 4. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1976)

Bálint Cs.: A magyarság és az ún. Bielo-Brdoi kultúra

gyarapodása sohasem nőtte túl a számára rendelkezésre álló szociális keretet. Csak arról lehetett szó, hogy a saját társadalmi rétegében — optimális esetben — legtehetősebbek közé kerülhetett. A maradék — ez nagyobb hadiszerencse esetén túlszárnyalhatta az egyénnek juttatott-hagyott mennyiséget — a fölöttesek vagyonát gyarapította, s tegyük hozzá: aránytalanul intenzívebben.

83 Ezeknek az előkelőknek gazdagodása pedig szükségszerűen összeütközött a fejedelem központosító törekvéseivel. Nyilvánvaló, hogy ez a helyzet az addig bevett társadalmi normák meglazulását eredményezte, ami a régész számára úgy is jelentkezhet, hogy olyanok is kezdtek viselni pl. veretes övet, akiknek származása, rangja ezt korábban is megengedte, csak éppen anyagi helyzete nem tette lehetővé. — Ügy vélem, csakis így értelmezhető Dienes I-nak a fémművesség fellendülésével kapcsolatos megfigyelése; hiszen ez az — ötvösök számára konjunkturális — helyzet elképzelhetetlen azon társadalmi változások nélkül, melyek a viseletbeli változásokat megelőzték, ill. lehetővé tették. 2.5. A BBK kialakulását a külföldi kutatók legnagyobb része a magyar—szláv kapcsolat révén keresi. De kik voltak ezek ,,a" szlávok? Vannak a kultúrának olyan, általában nem a magyaroktól származtatott tárgytípusai, melyek elsősorban a nyugati szlávoknál voltak elterjedve (pl. S-hajkarika), mások pedig inkább a Kárpát-medence déli részében fordultak elő gyakrabban (hordóalakú gyöngy).

84 így tehát valamilyen ősszláv hagyományt kellene feltételezni, melytől megtermékenyülve az őslakosság a magyarokkal egy egységes kultúrát alakított volna ki? A honfoglalás kori Magyarország szomszédságában vagy közelségében a módszeresen vizsgált területeken önálló, igen jellegzetes szláv régészeti kultúrákat ismerünk: morvák, karantánok, dalmáciai horvátok, s a valamivel távolabb élő bolgár-szlávok. A X. sz-i Magyarország — egyes megyékben igen intenzíven kutatott — területén belül számottevő szlávságnak egyelőre nincsen nyoma. Ezek a feltételezett szlávok a IX. sz. elején felszabadultak az avaroktól, a honfoglalásig közel egy évszázad, három emberöltő alatt nem alakult ki önálló régészeti kultúrájuk. A BBK leletei a Közép83 H. ECSEDY: Trade-and-War Relations between the Turks and China in the Second Half of the 6th Century. Acta Orient. Hung. 21 (1968) 147-149, Ua.: Törzs és birodalom, törzs és társadalom a türk korban. Ethn. 1975. 95-97. 84 KRALOVÁNSZKY 1957. 179. 4. kép. Tisza mentén, s nem a Dunántúlon sűrűsödnek, ahonnan a források és feltárások révén tudunk szlávok jelenlétéről. A BBK sírleleteinek nagy száma indította Z. Vááát és S. Ercegovic-Pavlovic-ot a feltételezésre, hogy a Tisza—Maros közén keressék a kultúra bölcsőjét

85 — ugyanekkor a még Vána által is magyar eredetűnek meghatározott tárgyak is éppen itt a leggyakoribbak. A lelőhelyeknek ez a sűrűsödése azt jelentené, hogy a stratégiailag fontos Körös-torkolatot a X. sz. első felében a honfoglalók nem szállták volna meg jelentősen, hanem erre csak a század második felében kerítettek volna sort ,,a szlávokkal keveredett, földművelővé vált magyarok"? 2.6. A X. sz-i magyarság hagyatékának a lovastemetkezéssel és csillogó viselettel való kizárólagos összekapcsolása

86 annyira szűk kereten át mutatja be a honfoglaláskort, hogy akkor pusztán a temetők tükrében nem lehet megmagyarázni, pl. miként lehetett a Dunántúl a magyar állam bölcsője? Zala megyét leszámítva — ahol a szlávság jelenlétét igazolta a kutatás 87 — érthetetlen, hogy a Dunától Ny-ra miért nem tükröződik a fejedelem gazdagsága, milyen katonai kíséretre támaszkodott a központi hatalom, mi lehet pl. Tar Zerind őseinek és leszármazottainak régészeti hagyatéka, e rangos és tehetős családé, kinek egyik tagja 997-ben a fejedelmi címre pályázhatott? 3. A. BBK magyar kapcsolatai 3.1. Л l в l e t a nj aghan kimutatható egyezések igénylik a legkevesebb magyarázatot. Említettem, hogy már Hampel J. észrevette: a „lovas" és „soros" temetők anyagában érintkezések vannak. Egy, a teljesség igénye nélkül végzett áttekintés nemcsak e 85 VÁNA i. m. 53-55, S. ERCEGOVlC: Neobjavleni grobni nalazi iz Bijelog Brdo. Starohrvatska prosvjeta 6 (1958) 177. 86 Z. Vinski szerint azok a sírok nem-magyar eredetűnek tarthatók, amelyekben nincsen lovastemetkezés, szablya, tarsolylemez, palmettás veret (VINSKI 1959. 106.). Felfogásának problematikus volta, hogy tarsolylemezből csak húszegynéhány darab, szablyából mintegy 100 db és lovassírból is csak néhány száz látott napvilágot. így a szerinte magyarnak meghatározható leletek száma irreálisan alacsony lenne, s ráadásul — ezek a férfiak által használt tárgyak lévén — még nem is esik szó a honfoglalók asszonyairól. Ugyancsak téves a fegyverek sírban való meglétét vagy hiányát tartani etnikumjelzőnek, vö. P. RATKO S : La conquête de la Slovaquie par les Magyars. Studia Hist. Slovaca 3 (1965) 16, hiszen a magyar köznép egésze sem katonáskodott, Id. DIENES 1970. 122. 87 A legújabb ásatások értékelése: SÓS 1973. 235