Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 4. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1976)

Bálint Cs.: A magyarság és az ún. Bielo-Brdoi kultúra

feltárult adatok és megírt rászlettanulmányok nem állhattak rendelkezésére, hanem nyilvánvaló : kora történeti—politikai felfogásától sem függetleníthette magát. Az alábbi idézet jól tükrözi, hogy Hampelt is mennyire befolyásolta az utóbbi szempont: „Hajgyűrű jelenléte X. vagy XI. századi sírban nem indokolja a vélelmet, hogy ebben a honfoglalók valamely családtagja volt eltemetve. Hogy ha a magyarság át is vette a szokást, arra hosszabb, nemzedékekre terjedő idő kellett és akkor sem valószínű, hogy a% egés% országot lakó úri magyars ág vette át a legyőzőitektől e%t a népies viseletet.""' Az említettek miatt nem lehet hát hibájául felróni,hogy a honfoglalókat ő is kizárólag lovasokként tudta elképzelni (ezért kaptak nála szláv meghatározást a székesfehérvári és pilinyi temetők), hogy az obulus-adás szokását a magyaroktól idegennek tartotta (e rítus elterjedési térképe pontosan az ellenkezőjét mutatja). Észrevette azt is, hogy „vannak. . . a két csoport (NB. a lovassírok és soros temetők) között oly érintkezési pontok, melyeknek kellő megítélésére eddigi tanulmányaink nem nyújtanak elég biztosságot"

8 Sajnos, a későbbi kutatás teljesen elsiklott e megfigyelése mellett, s a továbbiakban a két csoport magyar és szláv meghatározását tényként kezelte. Hampel J. hibát követett el, hogy J. Brunsmid jóval kisebb anyaggyűjtésére támaszkodó, a Dráva és Száva menti temetőkből kiinduló nézetét (a Kárpát-medencei soros temetők zöme a szlávokhoz kapcsolható)

9 kritikátlanul magáévá tette. Ezért Hampel J. általánosítása (nincs lovastemetkezés és fegyver a soros temetőkben) egyáltalán nem felel meg a valóságnak. A kultúra etnikai meghatározásában náls», kulcsszerephez jutó bjelo brdói temető vidékét hasz • nálata idején — szerinte — a magyarok még nem foglalták el. Nyilvánvalóan kevésbé élesen fogalmazott volna ha nem kerüli el figyelmét Pauler Gy. kutatása, mely kimutatta Bjelo brdo környékének (Valkó megyének) s a Szerémségnek István-kori megszállását.

10 A „bjelo brdói kultúra" kifejezést L. Niederle használta először.

11 A szláv etnikai meghatározás igen 7 Uo. 14. 8 Uo. 20 9 j. BRUNSMID: Hrvatskc sredovjecne starine. Vjesnik hrvatskog arheoloskog drustva. 7 (1903 — 1904) 30 37. 10 PAULER Gy. : A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt. Bp. 1899. 54. 11 L. NIEDERLE: Slovania v Uhrách. Letopis Matice Slovenskej 13(1920)25-38. gyorsan általánossá vált. Hiába írta hát a jó régészetitörténeti érzékű Nagy G. 1913-ban — sajnos, csak egy anyagközlő cikkbe beszorítva — az alábbi sorokat, a korát megelőző kérdésével hosszú ideig nem foglalkozott többé senki: ,,Van-e időbeli különbség a honfoglalás korinak nevezett pogány-magyar, meg a haj karikák, nyakperecek által jellemzett s rendesen Árpádház-beli királyaink érméivel datált keresztyén magyar temetők között: erre határozott feleletet nemigen adhatunk. Mégis valószínűbbnek tartom, hogy inkább nemzetiségi és társadalmi különbség van a két csoport között."

12 Miközben J. Eisner átvette és megerősítette a mesterétől, L. Niederlétől származó elnevezést,

13 a magyarországi kutatás is hozzájárult, hogy a lovas és soros temetők (Hampel А—В csoport) közé húzott árok szakadékká mélyült. A 20-as, 30-as években az európai kora középkori régészet egyik legnagyobb tekintélye volt Fettich N. Az 1944 előtti régészetünkben a honfoglalókkal kapcsolatos felfogás alaphangját Fettichnek a magyar fémművességről készített munkája adta meg.

11 Hangsúlyoznunk kell, hogy ez a könyv a maga korában hatalmas anyagra támaszkodó — bizonyos ellentmondásoktól már akkor sem mentes —, de történeti igénnyel is írt összefoglalás volt. A hiba ott van, hogy a X. sz-i magyarság általános megítélésében sok külföldi kutató ma is elsősorban Fettich munkásságára támaszkodik. (Részben ezek mentségérc le kell szögezni, hogy — sajnálatos módon — hasonló mennyiségű új adatra támaszkodó, s bibliográfiai részletességgel a tudományos mélységekig lehatoló szintézis azóta sem jelent meg idegen nyelven, László Gy. új korszakot nyitó könyvei is csak kivonatosan jutottak el a külföldi kollégákhoz.) Fettich N. a szóbanforgó munkájának régészeti alapvetését már 1931-ben,

15 a történeti gondolatmenetét 1933-ban közzé tette,

16 koncepciója tehát közel félévszázados. E tényt azért kell hangsúlyozni, mert az általa képviselt felfogás több területen is túlhaladottá vált. A honfoglaló magyar hagyaték értelmezésében 12 NAGY G. : Erdély a honfoglalás idejében a régészeti Jeletek világánál. Arch. Ért. 1913. 272. 13 J. EISNER: Slované v Uhrách. Pam. Arch. 15 (1926-27) 579—588, Va.: Slovensko v pravekû. Bratislava, 1933. 262. 14 F ETTICH N.: A honfoglaló magyarság fémművessége. Arch. Hung. 21 (1937) is FETTICH N.: Adatok a honfoglaláskor archeológiájához. Arch. Ért. 1931. 57-72, 77, 107-112. '•

6 FETTICH 1933. 371. 226