Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 4. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1976)

Bálint Cs.: A magyarság és az ún. Bielo-Brdoi kultúra

BÁLINT CSANÁD A MAGYARSÁG ÉS AZ ÚN. BJELO BRDÓI KULTÚRA* Apámnak, 75. születésnapjára 1. Kutatástörteneti áttekintés Az ún. bjelo brdói kultúra kutatásában

1 valamennyi probléma egyetlen kiindulópontra megy vissza: az etnikai háttér kérdésére. Az a mind magyar, mind külföldi tudósok képviselte felfogás, mely e kultúrát szlávnak tartotta, a XIX. sz. végi Magyarország nemzetiségi viszonyaiból, az abban gyökerező történelemszemléletből fakadt.

2 Amikor Jankovich M. 1834-ben közzé tette a tudomány számára elsőként megmentett honfoglalás kori sírt,

3 az értékelést a maga korában hibátlanul végezte el. Figyelembe vette, hogy „perzsa" jellegű díszeket, valamint lócsontokat, kardot és kengyelt stb. találtak, s velük együtt több, a keltezést biztosító pénzt: I. Berengár páviai és milánói veretű dénárait. Mindezek láttán teljes joggal állapíthatta meg, hogy itt egy honfoglalás kori sírról van szó, s hogy az átlyukasztott, tehát ruhát díszítő pénzek va* Jelen cikk a szerző — 1976-ban megvédett — kandidátusi értekezésének egyik fejezete. Gondos lektorálásáért Kovács Lászlónak jár köszönet. 1 Az elnevezés nem megfelelő voltára a magyar kutatás többször rámutatott (FEHÉR 1958. 284, SZŐKE 1959. 45.), s az új eredményeknek megfelelően a „(magyar) köznépi temetők" kifejezést kezdte használni. Mivel a külföldi kutatás e megnevezést — az azt eredményező megállapításokkal együtt — még nem vette át, az egységes terminológia érdekében az „ún. bjelo brdói kultúra" (továbbiakban: BBK) névvel illetem. 2 A honfoglaláskorral foglalkozó magyar nemesi és polgári történetírás jó bemutatása és kritikája: DIENES, I. : Über neuere Ergebnisse und Aufgaben unserer archäologischen Erforschung der Landnahmezeit. MFMÉ 1964—65/2. 73-75, 81-85; BARTHA 1968.162-164. - A honfoglalás kori magyar—szláv régészeti kapcsolatok vázlatos kutatástörténete : Gy. LÁSZLÓ : Ungarn und Slawen. II. Internationale Congress für slawische Archäologie. IL Berlin, 1973. 107-111. 3 JANKOVICH M. : Egy magyar hősnek — hihetőleg, Bene vitéznek, — ki még a tizedik század elején Solt fejedelemmel, I. Berengár császárnak diadalmas védelmében Olaszországban jelen volt, újonnan felfedezett tetemeiről, 's öltözetének ékességeiről. MTTÉ 2 (1832-1834) 281-296. lamelyik itáliai kalandozó hadjárat zsákmányaként kerülhettek az országba. A következő magyar lelet 1853-ban látott napvilágot. Minthogy az leletanyagában, temetkezési szokásában hasonlatos volt az előzőhöz, s ismét csak voltak benne korhatátozó jellegű X. sz-i nyugati pénzek, természetesen — és joggal — ezt is a honfoglalókhoz kötötték. A későbbiek során előkerülő tárgyakat mindig az előző sírokéhoz hasonlították, s ily módon gyarapodott a X. sz-i őseinkének tartott régészeti hagyaték. Györffy Gy. vette észre, hogy itt és ekkor döntetett el hosszú időre a honfoglaló hagyaték sorsa.

4 Bár a megfigyeléséből levont következtetéseit a régészet nem fogadta el, felfogásának maradandó eleme, hogy rámutatott: Árpád népének anyagát a hazai kutatás túlságosan szúk tárgyi határok közé szorította. Mindez abból fakadt, hogy az ország fönnállásának ezredéves évfordulója táján a nemzeti lelkesedés, az ünnepi hangulat csakis egy nemesi megjelenésű, lovon járó uralkodó nemzetként tudta elődeit elképzelni.

5 Kézenfekvő volt hát a feltételezés — ami jól meg is felelt e politikai beállításnak —, hogy a már akkor is nagyobb számban ismert, leleteiben és temetkezésében az előbbiekhez hasonló, csak éppen szegényesebb benyomást keltő, nem-lovastemetkezéses X—XI. sz-i temetők a szlávok emlékeit jelenthetik. Ezt a koncepciót az akkor legnagyobb anyagismerettel és tekintéllyel rendelkező Hampel J. öntötte határozott formába.

6 Igazságtalan és anakronisztikus lenne a nagy tudóst e tévedéséért elmarasztalni, hiszen nemcsak az időközben 4 GYÖRFFY Gy.: Tanulmányok a magyar állam eredetéről. Bp. 1959. 119.: „Amióta Jankovich Miklós 1835-ben közzétette a benepusztai leletet, honfoglaláskori régészetünk az ezzel rokon leletanyagban találta meg azt, amit általában a magyarral azonosított." 5 DIENES 1964. 134-135. 6 HAMPEL 1907. 9-13. 225