Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 4. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1976)
Matolcsi J.: Táltosló az Izsák-baláspusztai honfoglalás kori sírban
MATOLCSI JÁNOS TALTOSLÓ AZ IZSÁK-BALÁZSPUSZTAI HONFOGLALÁSKORI SÍRBAN Izsák-Balázspusztán, az állami gazdaság szőlőterületén 1974-ben honfoglalás kori sírra bukkantak. A sír régészeti feltárását, illetve leletmentését, tovább a temetés korának és módjának meghatározását H. Tóth Elvira végezte. 1 Közleményéből tudjuk, hogy a X. század közepére keltezett sírban fekvő embercsontváz mellett értékes régészeti tárgyak (csontos nyereg, tarsolylemez, ezüst övveretek stb.) és lókoponya, valamint a hozzá tartozó négy végtag alsó felének a csontjai voltak. A régészeti megállapítás szerint a honfoglalás korában szokásos lóbőrös temetkezéssel 2 van dolgunk. Az előkerült koponya majdnem teljesen épnek mondható, a rajta látható kisebb sérülések az ásatásnál keletkeztek. A koponya és a végtagcsontok színe sárgásbarna. Kiterjedt sötétbarna rozsdafolt van a koponya állközötti csontjának (intermaxillare) bal oldali felén, amely valószínűleg valamely vasból készült lószerszám (zabla) oxidációjának a nyoma. Zöldes színű lenyomatot figyelhettünk meg az állközötti csont ajaki részén (faciès labialis intermaxillarae), a felső I 2 és I 3 metszőfogakon, továbbá az alsó állkapocs (mandibula) metszőfogi részén és a foghíjas szélen (diastema). Ez utóbbi foltok bronztárgyak (szerszám veretek) oxidációja során keletkeztek. Altalános jellemzésként a koponya keskeny formáját és a honfoglalás kori magyar lovakétól sok vonatkozásban elütő morfológiáját emelhetjük ki. A felső tarkóvonal (linea nuchalis superior) sajátosan hátrahajló, ezzel összefüggésben a nyakszirtcsont pikkelye (squama occipitale) a megszokottnál erőteljesebb homorulatot alkot. A külső nyakszirti dudor (protuberentia 1 A sír feltárásának körülményeit és az előkerült régészeti leleteket H. TÓTH Elvira ismerteti. Lásd kötetünk 141— 184. oldalán. 2 LÁSZLÓ Gy. 1944. 450-468. occipitalis externa) kevésbé fejlett, mint ahogy a koponya frontális felületén húzódó külső nyílirányú taraj (crista saggitalis externa) is gyengén kifejezett, a lambdavarrattal (sutura lambdoidea) való találkozásánál pedig már alig kivehetően elmosódott. Oldalsó nézetben a koponya profilvonala feltűnően megtört. A töréspont a koszorúvarrat (sutura coronalis) tájékán látható, mert az agykoponya felső részét alkotó falcsont (os parietale) a koszorúvarratig emelkedő irányú, de a csatlakozó homlokcsont (osfrcntak) orálisan lejt, így a profilvonal onnan enyhe lejtéssel egyenesen halad az orrcsont (os nasale) orális végéig. A jellegzetes morfológiai bélyegek között említhetjük a homlokcsont (os frontale) különös alakját, elsősorban a mediális sík irányában emelkedő domborulatát. Ezzel szemben a homlokcsont iateiális szélei, de különösen annak ]ú,tomnyúlvány&(processus %jgomaticus ossis frontale) mind a két oldalon erősen lefelé hajlottak, miáltal a szemüregek(orbita) jóval a homlok síkja alatt helyeződnek. Oldalról nézve a jobb oldali szemüreg (orbita) szögletes formájúnak hat, a bal oldalon levő viszont nyújtott tojásdad alakú. A fogak mind a felső állközötti (intermaxillare) és állcsontban (maxilla), mind az alsó állkapocsban (mandibula) hiánytalanul megvannak. A felső sorban és az alsó sorban egyaránt 2—2 fejlett szemfog (C) van jelen, ezek hím állatról tanúskodnak. A szemfogak jelenlétéből herélt állatra is lehetne gondolni, de a felső szemfogak 18 mm-es hosszúsága már olyan fejlettségre vall, amely a ménekre jellemző. Herélt lovakon ugyanis a szemfogak növekedése hamarabb fejeződik be. A metszőfogak kopottságának mértéke tájékoztat bennünket a ló életkoráról. Mérlegelendő, hogy az alsó állkapocsban (mandibula) a középső metszőfogakról (I x és I 2 ) a kupa lényegében lekopott, a kupanyom 212
