Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 4. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1976)
A. Mozsolics: Két bronzkori kard a Kecskeméti Múzeumban
két szegecslyukkal rendelkező Pozsonynál a Dunából előkerült példány is. 5 Eddig a keszthelyi csoport kardjai, amelyekhez az északitáliaiakat is soroljuk, csak szórványos példányokként ismeretesek és egyetlen darabjuk sem került elő depotleletben. Magyarországon két példány származik sírokból, mindkettőt Keszthelyen találták halomsírban 6 , és az egyik karddal együtt előkerült bronztű egyúttal a kort is meghatározza. Ilyen tűk kis korongos fejjel és megvastagodó vagy hornyolt nyakkal a magyarországi halomsíros kultúra idősebb szakaszának gyakori sírmellékletei. Ezek a kardok, valamint a fülöpszállási kard a Koszider-színt (B III b) utáni korba keltezendők. A Forró-színt depotleleteiben ilyen kardokat már nem találunk; ebben a korban mára párhuzamos élű kardtípusok (la, Ib) és a nyolcszögletes markolatú kardok fordulnak elő. 7 Használatuk tehát nálunk csak rövid ideig tartott és nyilván Északitáliában is ez volta helyzet. Feltűnő, hogy milyen nagy számban kerültek elő ilyen kardok folyókból, így Magyarországon, a Magyarországgal határos területeken, sőt még Északitáliában is. 8 Az elterjedési térképen (2. ábra) jelzett kardok közül 15 biztosan folyóból, négynek a lelőhelyeként „Magyarország", egynek pedig „Tolna megye" van feltüntetve, tehát a keszthelyi csoportba tartozó kardoknak mintegy a fele folyókból származik. Az elterjedési térképen feltüntetett kardok közül csak ötnek nincs pontos lelőhelye. A kecskeméti múzeum másik kardja egészen más típust képvisel. A s%alks%entmártoni csészésmarkolatú kardot (3. ábra) a Duna árterületén fekvő kavicsbányában lelték. A kavics a Duna hordaléka volt. Egy díszítés nélküli csészésmarkolatú kardról van szó, amelynek hegye és pengéje csak kissé rongálódott meg. Mai h: 67,5 cm, a csúcsából 1—1,5 cm hiányzik, a csésze peremének átmérője: 6 cm, a markolat alatti pengerész sz: 3 cm, a penge legnagyobb sz : 4,5 cm. A penge gerincének felső része többszörösen síkozott és fokozatosan megy át egy gerincbe. A 5 MOZSOLICS A., Arch. Ért. 95 (1968) 63. 1., 2. ábra 3. 6 HAMPEL ]., A bronzkor emlékei Magyarhonban. Budapest 1892. CXXXIV. t. 3-4. 7 MOZSOLICS A., i. m. 25. skk.; Arch. Ért. 102 (1975) 23. skk. ; Acta Ant. XXI (1973) 8. sk. 8 Ismétlések elkerülése végett utalok az elterjedési térképekre és leletek felsorolására: J. D. CO WEN, PPS 32 (1966) 303-308.1. - V. BIANCO PERONI, i. m. 68. t. A.-B. - MOZSOLICS A., Arch. Ért. 102 (1975) 24.1. markolatcsésze gombja gombaalakú. Ezen a csészésmarkolatú kardon két jellegzetességet figyelhetünk meg: a tölcsérformájú csésze meredek falát és a felső pengerészen a síkozott gerincet. H. Müller-Karpenek köszönhetjük a három bordás markolatú kardok — Magyarországon a kurdi szint — továbbá a csészésmarkolatú kardok legteljesebb összeállítását. Ilyenek többek között a híres hajdúböszörményi lelethez tartozó kardok, továbbá a románd-podheringi-szint későbbi csészésmarkolatú és antennás kardjai. 9 H. Müller-Karpe összeállításából látható, de az újabb leletek alapján saját tapasztalatainkból is tudjuk, hogy a csészésmarkolatú kardok a három bordás kardokkal szemben számszerű kisebbségben vannak és egyáltalában a hajdúböszörményi szint leletei sokkal kisebb számban kerültek elő, mint a kurdi szintbe tartozó leletek. A hajdúböszörményi leletek általában kevesebb tárgyat tartalmaznak, mint a kurdi szint leletei, amelyekben a tárgyak száma sokszor több százat tesz ki (pl. Nadap Fejér megyében, Marok Baranya megyében). 10 Ha a hárombordás és a csészésmarkolatú kardok Müller-Karpe által feldolgozott számos típusától, ill. Variánsától, amelyekhez még jelentős mennyiségű, tipológiailag nehezen kategorizálható „egyedi" darab is járul, el is tekintünk, úgy megállapítható, hogy a díszítés és gombnélküli markolattal rendelkező kardok számszerű kisebbségben vannak és csak a későbbi Románd—Podhering-csoporthoz tartozó csészésmarkolatú kardok jellegzetessége. A későbbi csészésmarkolatú kardoknak a csészéjében ugyan rendszerint nincs gomb, ezzel szemben a csészés markolat fala csaknem mindig meredekebb, mint a régebbi csészésmarkolatú kardoké. A penge síkozott középgerince sem ritka a hajdúböszörményi csoport régebbi csészésmarkolatú kardjain. A szalkszentmártoni kard tipológiailag a régebbi és a fiatalabb csészésmarkolatú kardok között áll, anélkül, hogy mindjárt egy új tipológiai megjelölést akarnánk bevezetni. Ez azt jelentené tehát, hogy a kard а В VI periódusba tartozik; nehéz azonban e perióduson belül pontosabban keltezni. 9 H. MÜLLER-KARPE, Die Vollgriffschwerter der Urnenfelderzeit aus Bayern. München 1961. 7 — 67. 1. 0 Petres É. (Nadap) és Mozsolics A. (Marok) közleményei előkészületben. 20
