Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 4. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1976)

H. Tóth E.: Az Izsák-balázspusztai honfoglaláskori lovassír

nyereg feldolgozásakor, s a kiskunfélegyházi nyeregtöredékek értelmezésével Bálint Csanád mutatott rá.

30 A steppei nyereglcletekkel foglalkozó, kevéssé ismert leletközléseket összegező összefoglaló igényű tanulmányából

31 a korábbinál jóval összetettebb kép rajzolódik ki előttünk. Az általa idézett, s a szovjet irodalomban a közelmúltban megjelent tipológiai tanulmányokban

32 egyaránt megtaláljuk a balázspusztai lelet analógiáit. Jóllehet pontos méretadatokra vagy mindenben megfelelő párhuzamokra nem hivatkozhatunk, mégis feltétlenül utalnunk kell a Borodajevkai lelet

33 széles nyeregszárnyakon nyugvó első kapájának hasonlóságára, melyet középen feltehetően faragott dísz oszt meg. Hasonló nyerget sejthetünk a tuvai leletek között,

34 amelyeken a rendkívül széles és ívelt hátsó kapát is megtaláljuk. E meglehetősen tág időhatárok között keltezett, s többnyire csak rekonstrukciós rajzokból vagy gyenge illusztrációból ismert leletek számunkra rendkívül nagy jelentőségűek, mivel valószínűsítik az egybeépült nyergekhez közelítő izsák--balázspusztai nyereg szerkezetének fentebb vázolt helyreállítását. Bálint Csanád a nomád nyergek alapos ismeretében hajlik arra, hogy az izsák—balázspusztai nyerget a szart nyereg típushoz sorolja, illetve helyreállításához ,,a szart típussal való kombinációt" tartja leginkább célra vezetőnek. Tekintettel azonban arra, hogy a balázspusztai nyergen a nyeregszárnyak között a kápa veretek helyzetéből és alapjából adódóan mintegy 4 — 5 cm széles távolságot, s az ezt áthidaló farbőrt kell feltételeznünk, véleményének különösen utóbbi részét hangsúlyoznánk. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a balázspusztai nyereg közeli rokonságot mutat a Kőhalmi Katalin által ismertetett, s a mongóliai ilovd folyó partján talált csaknem ép, s az egyko30 BÁLINT Cs. : Л gádorosi honfoglalás kori nyereg. Седло эпохи завоевания венграми родины из гадороша. La Selle de là Qonquete Hongroise Trouvée a Gádoros Arch. Ért. 1974. 38. old. 31 BÁLINT Cs. : Les Selles Hongroises du x

e siècle et leur raports orienteaux. (Kézirat) A kézirat rendelkezésemre bocsájtásáért és a nyereg helyreállításához adott hasznos tanácsaiért ezúton mondok köszönetet. 32 A. K. AM Б РОЗ: Стремена и седла раннего средневе вв) ковья как хронологический показатель (IV

— VIII. советская археология 4. 1973. 81—98 33 И. В. СИНИЦЫН: Архелогические раскопки на территории нижего доволжья. Саратов 1947. таь. 9. 34 С. И. ВАЙШТЕЙНИ: Гамятники второй половины и тысячелетия в западной туве. Труды тувинской комплексной археолого — этнографической экспедиции Москва

— Ленинград 1966. 327. 40—41 Таь. X—XI. rú ábrázolások segítségével jól rekonstruálható nyereggel.

35 A részletes leírás alapján úgy tűnik, joggal rokonítja a tuvai nyergekkel, e típust azonban X — XV. századi Kitaj-Mongol nyergek közé sorolja, és korát hozzávetőleg a XII — X11I. századra teszi. Az első és hátsó kápa csontlemezeinek díszítése egységesen vonalas jellegű, akárcsak a gádorosi nyergeknél, a háttér lemélyítésével a faragás plasztikai kiemelésével nem találkozunk. Az elő- és hátsó kápa díszítése azonban itt is eltérő, akárcsak a soltszentimrei leletek esetében. Az előkápa lemezeinek motívuma egymás mellett sorakozó, egymásba kapcsolódó palmettákból áll, amelyekből teljes, illetve megkezdett újabb palmetták fonódnak tovább. A palmetta díszítés jellege és szerkezete, valamint faragása — amenynyire a lelet közlés alapján meg lehet ítélni — a legközelebb a Mindszent—Koszorús dűlői 2-sz. sír íjtegezének csontlemezeihez állnak.

30 A balázspusztai lemez palmettáival ezek méretei nem azonosak, térkitöltő elemként növekedve, illetve csökkenve borítják be a kiszélesedő és keskenyedő felületrészeket. Az előkápa jobb és bal oldala lemezpárjának mintázata sem ad pontos tükörképet, míg a jobb oldali lemezek rajzán nyomottabb, széthúzott palmettákat találunk (29. kép), a bal oldali káparész ép lemezrészén kerekdedebb, magasabb formával találkozunk (30. kép). A nyereg különböző szerkezeti elemeinek eltérő díszítése nem új jelenség. Jólismert a hazai csontos nyergek között a palmettás és indás szerkezetű díszítések váltakozása. Szokatlan azonban közöttük a hátsó kápa keskenyedő lemezeinek vonalas indamotívumára felfűzött, kacsos pontkört utánzó minták sora. A valódi pontkörös dísz jellemzője a gádorosi csontos nyereg lemezeinek, mind a nyeregszárnyakon, mind a szív alakú fémvereteket idéző elemeken előfordul. A minták jellege azonban leletünkben más, lemezeink kiszélesedő részén a kibomló levélcsokrok sokkal közelebb állnak az avarkori csontfaragás emlékeihez. Köztük leginkább a csókái sír csontlécéhez, amely faragásoknak félpalmetta jellegére már László Gyula is utal.

37 E rokonság csak távolabbi a hátsó 35 U. KŐHALMI K. : Two Saddle Finds from Western Mongolia. Acta. Arch. 1968. 346. 36 CSALLÁNY G. : Újabb honfoglalás kori leletek Szentes környékéről. Folia Arch. III-IV. 189. 1-2. 37 LÁSZLÓ Gy. : i. m. 70. 182