Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 4. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1976)
László Gy.: A bócsai fejedelmi sír és a keceli kard
hogy kicsinyített másolatokat tesznek a sírba, sőt némelykor, például az áldozati állatok helyett, nyírfakéregből kivágott másukat áldozzák fel. Az avar sírok közül a kunágotaiban látunk majd temetési gyűrűket, és valószínűleg csak a temetésre szerelt kardot (AH XXXIV.). Lehetségesnek tartom, hogy a nemes ötvösmunkák préselt utánzatainak egy része sír számára készült övmásolat. Sajnos, a pápai sírban a veretek fekvését nem figyelhették meg, s így a leleteket nem használhatjuk a bócsai öv helyreállításának ellenőrzésére. A leletben levő madárfejes csat a közeli Keszthely-vidéki őslakosságtól kerülhetett Pápára 30 . A pápa úrdombi első sírban tehát azt találjuk, hogy az álcsatos övű avarok és a helyiek közt valamilyen kapcsolatnak kellett lennie. Ugyanezt figyelhetjük meg a bócsai kard avar szerelésének és germán állatmintájának együttesében is. Vessük fel most azt a kérdést, hogy vajon fejedelem volt-e a Pápa-úrdombi avar. Elegendő egy pillantást vetni sírjára, hogy tagadólag felelhessünk a kérdésre. Ám övén legalább nyolc álcsat volt, míg a bócsai fejedelemnek csak hat járt. Bármennyire is hűek a lenyomat után készült másolatok, első pillantásra látszik rajtuk, hogy csak másolatok. Ha tehát életében préselt másolatos övet viselt, akkor valami köztudomású különbségnek kellett lennie a másolt övek és az eredetiek közt. Ha pedig bebizonyosodnék, hogy e másolatok itt az eredeti álcsatos övet helyettesítették, akkor a Pápa-úrdombi avar egyike volt azoknak az avar főrangúaknak, akiknek aranyöv járt ugyan, de nem kapták meg sem a kard, sem a tegezviselés jogát. Ebben a kérdésben azonban nem látunk még világosan, s így megelégszem egyszerű felvetésével. A pápa-úrdombi 2. sír leletei annyiban fontosak kérdéseink szempontjából, hogy megmutatják, hogy az álcsatos övekkel egyidőben és azok közvetlen kör-, nyezetében pajzs- és kettőspajzs-veretes préselt öveket is hordottak. Az aranyozott övön négy pajzsalakú, négycsüngős veret és három kettőspajzsos veret volt. 30 FETTICH N. : Győr története a népvándorlás korában 1943. 50 s. k. lapon foglalkozik az álcsatokkal. Mivel a leletek helyén nagyobb kiterjedésű ásatás nem történt, nem tudunk arra felelni, hogy vajon a két sír családi temetkezésből való-e, vagy magányos sírok voltak-e. Azt mindenesetre jegyezzük fel, hogy egyik sírban sem volt lószerszám. Tehát a temetési szertartás megegyezett a bócsaival és a vele rokon temetkezésekkel. A pápa-úrdombi álcsatos sír párját a kiskunfélegyházi Múzeum gyűjteményéből ismerjük Pákapusztáról. Erre a leletre Fettich Nándor figyelmeztetett és neki köszönhetem a fényképet is (AH XXXIV. LXIX. t. 1—25.). A veretes övön ugyanúgy nyolc álcsatot találunk, mint Pápa-Ürdombon. Az álcsatok ptéselőmintáját — a már ismert módon — olyan álcsatokról készítették, amelyeknek eredetije még nem került elő (ez a helyzet Pápa-Ürdombon is!). Itt a csat fejét is gömbsor övezi, a pecek kétoldalán meg rovátkolt szalag húzódik. A pecek tövénél jól látszik annak a széles barázdált szalagnak lenyomata is, amely az eredeti példányon a csat fejét odafogta a csat testéhez. A csatok fején és a veretek tükrének közepén kék üvegberakás ül, illetőleg ült. Az eredeti példányon a pecek tövén is rekesz volt. Az ovális veretek, de különösen a két akasztóhorog (13—14). igen hasonlít a bócsai eredeti példányokhoz. Az akasztóhorgokon például megvan a kampóra ráforrasztott rovátkolt szalagok utánzata is. A három kisszíjvég formája is emlékeztet a bócsaiakra, nem nyúlánk, hosszúkás veretek, hanem szinte félkörösek. A három lyukvédő is az álcsatos övhöz tartozott. A leletben kellett azonban még egy másik övnek is lennie. Erre mutat a korongos, kőberakás nélküli veret (12.) és egy, az előzőktől különböző kis szíj vég (13.). A 23. sz töredék valószínűleg a kard függesztő füléről való. A kapcsoló (24.) mását is a bócsai leletből ismerjük. A varkocsdísz (22.) préselt mintájú. Valamennyi Veretet hátulról gipszszerű anyaggal merevítették (vö. az 5., 10. és 21. sz. alatt a hátlapokat). 4
