Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 4. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1976)

László Gy.: A bócsai fejedelmi sír és a keceli kard

A KECELI ARANYKARDOS SÍR 1935 decemberében Kecelen Schvacho János földjén (3383—3. kat. hrsz.), a kiskörös—kalocsai vasútvonaltól mintegy 1 km-re délre, 75 cm mélyen szőlő alá való forgatáskor egy magányos sírra bukkantak. A sírleletet a Magyar Történeti Múzeum 6 —1937. leltári szám alatt őrzi. A találók sajnos nagyon megrongálták a sírban talált aranyveretes kardot, aranylemezeit lefejtették a vasról és közben apró darabokra vagdalták (VI. t.). Az ezüstleletek jórészét összetörték. Amikor Paulinyi Mihály Kiskőrös—feketehalmi tanító tudomást szerzett a leletről és hitelesítő ásatásra kiszállottam, csak a legnagyobb nehézségekkel tudtuk összeszedni a lelet széthordott darabjait. A sír közvetlen körzetében mintegy 5x5 m-es szelvényt kutattam át, de sem ebben nem volt további sír nyoma, sem pedig a körülötte dolgozó szőlőmunkások nem találtak semmiféle további nyomot, pedig ekkorra a munkával már jól túlhaladtak a lelőhelyen. A sírban a jobboldali medencecsontot még bolygatatlanul találtam, és alatta 11 háromélű vasnyílcsúcs feküdt egy csomóba rozsdásodva (VII. t. 24.). Meg lehetett állapítani a sír keletelését is: a váz ÉÉNy— DDK-i irányban feküdt arccal DDK-пек, fejjel pedig ÉÉNy-ra. A keceli aranyveretes, nemes ötvösmunkával készült kard váratlanul hat a szegényes ezüstöv veretei között. Ha a kardot és a 11 nyilat nem tekintjük, a lelet (VII. t. 1—23.) szegényes avar sírjának benyomását kelti bennünk. Ez az ellentét nem véletlen. Vizsgáljuk előbb a kardot (IV. t. 8., VII. t. 25.; ill. 27. ábra). Alakját tekintve párja a bócsainak. Részletei pedig arról győznek meg, hogy a bócsai karddal egy műhelyben készítették, de a kettő nem egy mester kezemunkája. Pengéjének töredékeiből számított hossza megfelel a bócsainak, s azt példázza az egyélű egyenes penge metszete is. A veretek leírása: A markolat gyűrűjét itt is vastag aranybádoggal fedték, a találók azonban lehántolták róla és darabokra nyirbálták (VI. t. 1., 15—32.). A markolatgombot alul és felül a bócsaival egyező, de valamivel keskenyebb, gyöngyözött pánt keretezte. Hátul szegek fogták össze a markolatgombot és e szegek alá öntött, kalászmintás pántot szegeztek. Ugyanilyen került a markolatgomb fedelének belső részére (26. ábra), továbbá a keresztvas aranyvereteinek tövére. A markolatgomb fedő lemezének peremére rovátkolt huzal utánzatát forrasztották (26. ábra). A keresztvasra itt is aranyborítás került, s ennek díszét ugyanúgy, mint a többi kardveretekét (a koptató kivételével) felforrasztott, gyöngyözött pántok alkotják (VI. t. 7—8.). Ezek ugyanúgy készültek, mint a bócsai 26. 109