Horváth Attila – Bánkuti Imre – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 3. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1975)
Kőhegyi M.–Nagy Á.: Pénz- és gazdaságtörténeti adatok Mária Terézia korából
ben — nem volt olyan módon alávetve az udvari kamarának, mint a többi országok pénzügyi hatóságai, jelentéseit mégsem az uralkodóhoz, hanem az udvari kamarához küldte. így tehát — első közös pénzintézményünk — az universalis bancalitas hatásköre Magyarországra is kiterjedt. 11 Az átszervezés egyik eredménye, hogy a pozsonyi kamara alá rendelték a szepesi kamarai adminisztrációt, a budai, szegedi, eszéki és aradi igazgatóságokat. Az intézkedések végrehajtása azonban csak 1741-ben történt meg. 15 Magyarország pénzügyi — és hadügyi — függése továbbra is megmaradt. Nem tartották be az 1715. XVIII. törvénycikket, mely szerint a magyar kamara összeköttetésben álljon a császárral, de ne függjön tőle. A bányaügyekre közvetlen befolyást gyakorolt az udvari kamara, pedig ez a selmeci kamaragrófság feladata lett volna. 16 (Arany-, ezüst- és rézbányáink jövedelme több mint félmillió forint volt.) 1740 előtt a magyar kamara jövedelmeinek legnagyobb része közvetlenül a bécsi pénztárakba folyt, s innen került összbirodalmi felhasználásra. A gazdasági ügyek folyamatos átszervezése eredményeképpen 1747-től bevezették az udvari kvóta rendszert. „Mivel nagy háborús szükségek az udvartartás és a központi hatóságok fizetéseire fenntartott kamarai alapokat túlságosan megterhelték, minden tartomány kamarai pénztárainál bizonyos összeget udvari kvóta gyanánt viszszatartunk" — rendelte a királynő. Ez a bizonyos összeg Magyarország esetében az 1747—72. évek átlagát tekintve 1,5—1,9 millió forint volt, amely a magyar kamara összes jövedelmének több mint a felét jelentette úgy, hogy kimondottan hazai kiadásokra (közigazgatás, bíróság stb.) jövedelmeinek esetleg csak 1/4-ét használhatta. így annak ellenére, hogy 14 SZILÁGYI Sándor szerk. : Magyarország története. Bp., 1898. VIII. 65—66. — NAGY István: A magyar kamara 1686— 1848. Bp., 1971. 53., 68., 80. 15 Az országgyűlés több bizottságot alakított, többek között pénzügyi és közgazdászati bizottságot is. Az időközben kitört török háború miatt ezek azonban munkájukat csak vontatottan folytatták. — FRANK Vilmos: A magyar nemzet története. Bp., 1873. III. 310. 16 HORVÁTH Mihály: Magyarország történelme. Bp., 1873. VII. 328—329. 17 NAGY István: i. m. 162—165. 1743-tól a magyar kamara jövedelme az előző évekhez viszonyítva több mint kétszeresére nőtt — a bécsi kamara ekkor engedte át a sókereskedelem jövedelmét — a saját célra használható összeg mégsem lett nagyobb. (Ezután is hosszú évekig a sójövedelem volt az egyetlen millión felüli tétel a bevételek között.) 17 Az örökösödési háború után az udvari kamara nem tudta helyreállítani az államháztartás egyensúlyát. A pénzügyek terén még a legfelsőbb vezetés sem rendelkezett alaptörvényekkel, a szervezet pedig uralkodóról uralkodóra változott. 18 A gazdasági irányítás reformjára elengedhetetlenül szükség volt. 1749ben Haugwitz Frigyes, Mária Terézia merkantilista szellemű pénzügyi szakemberének javaslatára létrehozták a Directorium in publias et cameralibus központi hatóságát bizonyos közigazgatási és az udvari kamara korábbi pénzügyigazgatási hatáskörével. 19 A directorium felügyeleti jogát Magyarországra nem merték kiterjeszteni, viszont a továbbra is fennálló udvari kamara ettől kezdve csak magyar ügyekkel foglalkozott, egészen 1761-ig, a Directorium feloszlásáig. 20 A reform az államigazgatás nagyarányú összpontosítását jelentette. Intézkedtek az egyes kormányzati ágak határozott elkülönítéséről. Az igazgatási és kamarai ügyeket elválasztották az igazságszolgáltatástól. 21 Mária Terézia uralkodása alatt politikai téren meghatározó volt a Poroszországgal való leszámolás szándéka. Az aacheni béke után is nagy hadsereget tartottak fenn, melynek ellátásához a jövedelmek jelentős fokozásáról kellett gondoskodni. 1750. november 7-én újabb pénzrendelet látott napvilágot, melyben ismét a pénzláb csökkenését figyelhetjük meg: 18 J. v. HAUER: Beiträge zur Geschichte der österreichischen Finanzen. Wien, 1848. 19 J. KALLBRUNNER: Zur Neuordnung Österreichs unter Maria Theresia. F. W. Graf Hangwitz und die Reform von 1749. „Österreich" 1918—1919.— KÉRÉSZY Zoltán adalékok a magyar kamarai pénzügyigazgatás történetéhez. 1916. — NAGY István: i.'m. 108. Bp., 20 Adolf BEER: Die Finanzverwaltung Österreichs, 1749—1816. Mitteilungen des Instituts für österreichische Geschichtforschung. XV. 1894. 237—366. 21 NAGY István: i. m. 108—109. 106
