Horváth Attila – Bánkuti Imre – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 3. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1975)

Szakács M.: Simonyi Antal a hazai fényképezés egyik úttörő egyénisége

Megtisztelő szerepet kapott a honvédegyleti moz­galom keretében szervezett egyik akcióban is. Л honvédegyletek szorgalmazták országszerte folyta­tott gyűjtésekkel a honvédemlékművek felállítását, részben a szabadságharc nevezetes csatáinak szín­helyein, másrészt a közös honvédsírokon, emlékeztet­ve mindezzel a hősi harcokra és az életüket áldozó honvédekre. Ekkor került felállításra egy olyan sír­emlék is, amelyet nem a harcban elesettek, hanem az önkény áldozatainak hamvai fölé emeltek a Kerepesi temetőben.' 13 A kilenc vértanú sírjának rendezése Damjanich Jánosné és Vidacs Jánosné kezdeményezé­sére történt, és gyűjtésük eredményeként 1870. no­vember l-re elkészült az emlékmű. Л leleplezési ünnepen hatalmas tömeg vett lészt, s agyászünnepély jelentőségét Simonyi Antal méltatta. 44 Nagyon való­színű, hogy barátja, Vidacs János, e mozgalmak egyik agilis szervezője gondolt rá ezzel a megbízatással, s nem véletlenül. Simonyi maga is szenvedő alanya volt az önkényuralomnak, hiszen 1852-es vádirata a forradalom alatti tevékenységét is számításba vette. Ellenzékisége mellett azóta is kitartott. Maga az a tény, hogy vállalta az ünnepi szónoklatot, az önkény vértanúiról való megemlékezést, bátor politikai ki­állás volt. A felsorolt néhány adalék is sejtetni engedi, hogy Simonyi a feltörekvő polgárságnak azon kévé­sei közé tartozott, aki a haladást nemcsak szakmai téren vallotta, hanem a közéletben is ennek megfele­lően gondolkodott és igyekezett tevékenységével szolgálni. A nagy befektetés, műtermének berendezése Simo­nyi anyagi helyzetét megrendítette. Aldunasori házá­ra, amelyen már 4200 ft. teher volt, 20 000 ft. kölcsönt kellett felvennie, hogy az építkezést befejezze. A kölcsön visszafizetését már nem tudta teljesíteni, mert két év múlva, az 1873-as gazdasági válság csőd­bejuttatta. Igyekezett átvészelni a nehéz éveket, de egyre jobban eladósodott. Műtermét nehézségek közepette bírta fenntartani 1880-ig, akkor árverésre került minden vagyona. Teljesen elszegényedve ne­velt lányai segélyezésére szorult. 45 Barátai támoga­tásával végül a Statisztikai Hivatalnál kapott állást. Mint a hivatal tisztviselője fejezte be életét 1892. január 3-án. 4íi Simonyi a korai magyarországi fényképészgár­dának kiváló tagja volt, akinek munkáját első ízben kísérte nemzetközi elismerés és elsőként hagyott maradandó életművet az utókorra. Nevét ma is nem­zeti életünk nagyjairól készített fényképek százai őrzik. Üj utat nyitott a portré fényképezésben, művé­szetét joggal hasonlították nagy francia kortársá­hoz, Disdérihez. 43 A kilenc vértanú: Csernyus Emanuel, Szacsvay Imre, Aban­court Károly, Giron Péter, Streit Miklós, Kolosy Gábor, Noszlopy Gáspár, és Sárközy Sándor. — Síremléküket a közelmúltban restaurálták. 44 Főv. Lapok. 1870. nov. 3. 1085.1. 45 Főv. Ltár. IV. 1407/b Pesti tan. Ír. 1871. I. 1731/882. — VII. 2539/883, — IV. 1303/h 1873. III. 25. A kölcsön kérésekor ingatlanainak értékét több mint 62 000 ft-ra becsülték. Az árverés 1880 januárjában volt, harmadik műterme tehát eddig állott fenn. 4(i Vasárnapi Újság. 1892.2. sz. 37.1. — Főv. L. 1892. 5. sz. 33.1. — Budapesti Hírlap 1892. 5. sz. 260

Next

/
Oldalképek
Tartalom