Horváth Attila – Bánkuti Imre – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 3. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1975)
Petri E.: A kecskeméti görög kereskedők története a XVIII. században
a würtembergi herceg 46 kezén volt, ebből a szempontból csupán személycserét jelentett, hiszen tőlük, ha az amúgy sem szoros törvényes keretek szűkeknek bizonyultak, egy kis baksis, vagy ha tetszik anyagi áldozat felajánlása esetén könnyen lehetett passust kapni. A magyar kereskedelem érdekeit oly ingerülten védő jelentés nem szól arról, hogy pl. 1738. augusztus 6-án a pestisjárvány miatt Kecskeméten felállított veszteglőhelyen tartózkodó 15 görög kereskedő közül 8 jött „cum passualibus Excellentissimum Domini Campi Marchalli de Königsegg", 3 kereskedő pedig a Belgrádban kapott „penes passuales Vallisianus", 2 pedig „cum passualibus Domini Vice Commendantis Petro Varadiensen de Frenderik." 47 Az összes török alattvalók ellenőrzése céljából elrendelték a már itt élők összeírását. Hasonlóan rendelkezik Mária Terézia 1769. április 5-én. A rendelet érdekessége, hogy kétoldalú egyezmény, mert a szultán 1768. január 1-én (1181) kiadott fermánjához hasonló tartalmú. 48 Megállapítja, hogy 1. Aki császári alattvaló akar lenni, az tartozik családostól letelepedni. Az 1753-ban adott kedvezményt Mária Terézia visszavonja. 2. Kereskedelmi vásáron kívül csak nagyban s minden esetben csak keleti portékával kereskedhet. 3. Elrendeli mindkét fél egymás alattvalóinak összeírását. 4. A kereskedelmi szerződés előnyeit csak paszszussal bíró, karácsot (tartózkodási díj) schaldát (türelmi adó) lefizetők élvezhetik. Ennek a szabályzatnak a hatására született a kecskeméti görög kereskedők történetében adatgazdagsága miatt oly fontos összeírás, amelyből képet nyerhetünk arról is, hogy valósították meg a határátlépésről elrendelteket. 49 Az 1769-ben keletkezett összeírás két változatban maradt ránk. A Kecskemét Város Levéltárában talál46 A würtenbergi herceg nap-nap után (pl. 1720. október 26, 1721. március 23, április 9-cn) osztogatta a Kecskemétre és Szegedre települő török kereskedők részére a települési és kereskedői kiváltságot jelentő passzusokat ilyen címmel : „Von Gottes Gnaden Wir Karl, Alexander Herzog zu Würtenberg und Teck. etc. Belgrád" Közös pü. ltár Hung. 1721. szeptember 10. Idézte:' TAKÁTS S.: im. 234. 1. « PmL CC. I. 59. 48 id. Misc. №. 19. Idézte: THALLÓCZY im. 185. 1. ható városi összeírás a határátlépés szempontjából lényegesen pontatlanabb válaszokat tartalmaz, mint a Pest megyei Levéltárban őrzött járási összesítés. Mindkét összeírás megegyezik rovatai elnevezésében. A határátlépéssel foglalkozó rovat a következő kérdésre kíván választ : „Tempus et locus introitus in caesareo Regias Ditiones, prout et super indultu ab Ottomanicae Portae, aut ejus Gubernio, vei confiniario Bassa elargitae Literae una cum sanitatis, ас Passualibus definiti temporis Literis?" 50 A rovatba (a járásonként, sőt kereskedő személyenként is eltérő értelmezés miatt) kétféle válasz került; vagy arra válaszoltak, hogy mikor jött be először az országba, vagy pedig hogy mikor jött vissza hazájából utoljára. Az összeírásban ily módon a beutazások időpontjai a lehető legváltozatosabbak. Volt olyan, aki 1742-ben jött be az országba, mivel nem jelzi, hogy azóta lett volna hazájában, okunk van feltételezni, hogy ebben az esetben ez a legelső beutazás — vagyis a bevándorlás időpontja. 51 Az összeírásban említett beutazási időpontokat figyelemmel kísérve megkíséreltem rekonstruálni, hogy az 1769-es szabályozás előtt milyen fajta engedélyeket kaptak a beutazó görögök. Sajnálatos módon a bővebb városi összeírás ezt csak a legutóbbi beutazásnál közli, de ez nem zárja ki azt a lehetőséget, 49 Bács-Kiskun megyei Levéltár, Kecskemét város Levéltára Görögkeleti egyház, okiratok I. cs. (1704—1790) 264— 287. £ (Továbbiakban BKmL. KvL. Görkcl. egyh. ir. I . . .) PmL. CC. I. 43. Kecskeméti járás 1769. december 14. 5,) Az összeírások megfelelő rovatainak értelmezése helységenként eltérő. A Kecskemét városában keletkezett, eredeti összeírás a kettős értelmezhetőségből kiindulva az összeírás elején megadja az országba történt első bejövetel időpontját is. A járási összeírásban ez már nem szerepel, itt a hangsúly arra esik, hogy mikor járt utoljára hazájában. A pilisi járási összesítésben a rovatra adott magyar nyelvű válaszok kizárólag arra szorítkoznak, hogy mióta élt az illető Magyarországon. 1 A kecskeméti városi összeírás ebből a szempontból lényegesen jobban használható, mint a kecskeméti járási összesítés, beigazolta a feltételezést. Pl. Joannes Stajó esetében, akiről az előbb említett összeírás elmondja, hogy 1716-ban jött Magyarországra, majd 1742-ben meglátogatta macedóniai rokonait, utoljára 1742-ben kapott Belgrádban passust. BKmL KvL. Gör. kel. egyh. ir. I. 269. 1. A járási összesítés szűkszavúbb, csak annyit mond el, hogy 1742-ben Belgrádon át „penes solam Harács Schaedam quam Ottomania Caesarii Arendatores" jött Zimonyba. PmL. CC. 1. 43. 30
