Horváth Attila – Bánkuti Imre – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 3. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1975)
Bánkuti I.: Egy görög kereskedő tevékenysége Kecskeméten és a Dél-Alföldön
jurum ellen procedálhassanak idque etiam extra Regni Hungáriáé ambitum. Mellynek is nagyobb bizonyságára és állandóbságára sub anatemate etíam obiigálom magamat s maradékimat. Ezen kezem Írásával s mostani pecsétemmel megh erőssítvén. Datum Homonnae 20 mensis Julii anno 1710. Krácson Sándor. L. S. v. Nagy kalló, 1711 január 29. Gróf Pálffy János császári főparancsnok felszólítja Lányai Ferencet, hogy számoljon el a nála maradt harmincadjövedelemmel és salétrommal. I:rcdeli. Kiilsö címkés nincs. OL. P. 452. Lányai 111. ¥ rent iratai,) Isten áldgya meg kegyelmedet. Esett értésemre, hogy kegyelmed ezen Revolutiok alatt Magyar Országi Harminczadok Arcndatora vala, és az kuruczságh máris széllyedvén, s Kis Várda tájárul is távozván, kegyelmednél nem csak afféle harminczadoktúl proveniált kész pénz, hanem más állapotok, s azok között circiter négy száz mása fiscal is salétrom is maradott légyen; kihez képest kegyelmed mindenekrül adgyon számot, és semmit el ne titkollyon, hanem mindeneket tudtomra adván, feje és jószága vesztése alatt adgya elé, mert egyátallyába abban nem hagyatik ezen állapot, és kegyelmed is süket fülre ne vegye. Maradván kegyelmed jóakarója. Groff Pálffy János. Datum Kalló 29. Januar 1711. H). Kassa, 1711 július 5. Rácz Márton tanúságlevele a Lányai Ferenc és Karácsony Sándor kö^t 1710 decemberében végbement egyezkedésről. (llredeti. OL,. P. 452. Lányai 111. Verem iratai.) Aláb irt recognoscáiom praesentibus, és adom tudtára mindeneknek az kiknek illik ezen levelem rendiben. Hogy az el múlt 1710dik esztendőbéli december havában, a midőn az harminczadok arendája véget (tudnia illik T. N. Vitézlő Lonyai Ferencz Uram és Karácsony Sándor kőzőt) controvertáltatot vala a dolog, és ugyan T. N. Vitézlő Keczer Sándor, és Ottlik György Uram által revideáltatot vala, magam-is jelen voltam, pro et contra ruminálván a dolog, ugy lön a decisioja, felét Lonyai Uram a tiz ezer forintos summának tedgye le, az más felét pedigh Karácsony Sándor, mellyet mint hogy nem tehetet le Karácsony Sándor, Munkács várában megh árestáltatott vala, Lonyai Uram pedigh maga részérül complanálta. Melynek nagyob bizonyságára adtam ezen testimonialisomat eö Kegyelmének megh nevezet Lonyai Ferenc Uramnak. Kassán die 5. Julii 1711. Rácz Márton m. p. P. H. 11 Szeged, 1711 július 23. limes tus Herberstein gróf, a tiszai határőrvidék és a szegedi császári őrség parancsnoka által kiállított bizonyítvány. 1. Amikor a görög kereskedők panaszkodtak előtte, hogy Karácsony Sándor a törvényesnél nagyobb harmincadot szed tőlük, felszólította Karácsonyt, hogy hagyjon fel e%gel a visszaéléssel, de ő mindenféle kifogást hozya fel, elutasította a vádat. 2. Л szegedi kamara prefektusa ekkortájt a császári őrség szükségleteire 6000 forintot kért Karácsonytól, aki azonban csak 2000 forintot ígért két részletben. De mielőtt bármit is adott volna, a kurucok börtönbe vetették, testvérét, Miklóst pedig holmijaival együtt Kecskemétről Szegedre hozták a császári hadak. Л szerződésben megígért pénz/ azonban ő sem tudta megfizetni, ezért ingóságait eladták s ebből 800 forint folyt be, valamint 200 forintot adott a kecskeméti görögök társasága. 3. Nem igaz, l J0 S> Kecskemétről 8000 forintot hozptt volna el. 4. Igaz, hogy Karácsony Sándor 200 fölint ajándékot ígért neki a kecskeméti harmincad védelméért, de nem adta meg. (Eredeti. OL. P. 452. Lányai 111. Ferenc iratai.) Àttestatum. Qvod infraseriptus ad requisitionem Domini Francisci Lonyai per expressum ad me demissum super sinistram Alexandri Krácson Graeci condma 30marum arendatoris in principalem suum superioribus coram ordinibus factam informationcm parola mea cavalcrica illibate observante praesentibus punctis roboratum extradedi et quidem. l.° Ob soepirimas easque gravissimas coram me depositas graccorum commercia exercentium qvcrelas Ín puncto videlicet tricesiman non secundum vectigal, verum in duplo et ultra ab illis exegerit, has injurias tollerare cum non potuerim, dictum Krácson Sándor ad me venire jussi, ipsumque serio ut a similibus extraordinariis supersederet exactionibus illegitimis sub gravi animadversione commonefeccrim, sed frivolis suis excusationibus nequitiam suam palliare volens, accidit ut 2.° in Cassam Caesareo Regiam pro adjute hujusce pracsidii szegediensis Dominus Cameralis Praefectus a memorato Krácson Sándor sex millia florenorum praetenderit, ast ille ob impossibilitatem recusavit, et post quatuor millia desiderabantur, ab ipso sed nee haec, verum sponte sua voluntarie spopondit duo millia Rh. florenorum se seque obligavit juxta prae manibus, hic habitum contractum subscriptionc et sigillo roboratum duobus videlicet in terminis depositurum, in quibus vel minimum quid de summa ista administravit, penetrantibus interea ad partes has Suae Majestatis Sacratissimac foelicibus armis, ex dispositione partis adversariae Szolnokinum ad arestum raperetur, fratrem vero germanum Nicolaum Kracson, rescito hoc domi relictum, Dominus Cameralis Praefectus per militarem meam assistentiam a me petitam Kecskemethino hue deportari cum inventis aliquibus rebus et suppellectilibus fecit, arestoque eundem mancipavit accordatamque summán ab illó exigeret vigore editi contractus se nullám habere pecuniam refert. Verum hic divenditis publico in foro ipsorum rebus, nempe equis framea, aliquot Kecskemétiensis vinis, salva venia vaccis et aliis bonis apud Dominum Cameralem Praefectum 90
