Horváth Attila – Bánkuti Imre – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 3. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1975)

Petri E.: A kecskeméti görög kereskedők története a XVIII. században

i tönkretett görög kereskedők által benyújtott hatalmas kártérítési összeg megtérítésére.

232 Hasonló eset történt 1745-ben Kecskeméten a Sordián napi (május 10) vásáron. A vásár idején Dessewfy Miksa nevű császári parancsnok vezetése datt katonaság tartózkodott a városban. A főbíró cérte a parancsnokot, ne adjon arra lehetőséget katoíáinak, hogy a vásárra menjenek, mert esetleg ott verekedést kezdeményeznek. A parancsnok a ké:ést nem teljesítette, így,,. . . Dessőffiana Miksia és innak commendansa . . . galyibát szereztek". Az :gyik katona ugyanis erővel el akarta venni az egyik rörög kereskedő áruját. A verekedés nem robbant rolna ki, ha ,,. . . de bárcsak a Török, miután Kordor

ány borit rehabealta annakutána fegyveres kézzel átorán kivül távolykán katonák után ne ment és lőtt olna."

233 Erre a katonaság megtámadta a görögöket, itötték, verték sőt meg is sebesítették őket. A verekelésbe a vásárban tartózkodó nép is beleavatkozott, a görögök 10 000 forint értékű áruját elhordták. A görögök panasszal fordultak a belgrádi basához, emiatt a megye intézkedéseket sürget a Helytartó tanácsnál, megrettenve a törökök erőteljes diplomatái lépéseitől.

234 Pálffy János nádor Kecskemét városoz küldött leirata szerint: ,,A Felséges Asszonyunk jra hozzám bocsátott parancsolattya szerent igen ^orgoztattya hogy azon törököknek, akik tudva vő vásárnak alkalmatossághavai megh veretettek íegh sebesettetek és portékájokban kárt szenvedtek égtétel szolgáltassék."

235 A városnak az okozott árt meg kellett térítenie, s a nép által széthordott э1тк is vissza kellett adni. A 10 000 arany megfÍzesére a város hat heti haladékot kapott azzal, hogy Idig míg meg nem fizeti, vásártartási jogát felfüg;sztik. A kincstár ezen felül a vásár rendjét nem ztosító várost pénzbüntetésre ítélte. A városi magistrátus minden tőle telhető eszközzel egkísérelte a göiög kereskedők tevékenységének egakadályozását. 1779-ben a görögökről a megyének tesznek jelenst, ebben a század folyamán állandóan hangoztatott dakat hozzák fel ellenük, csalnak, az adózó népre BKmL. KvL. Gör. kel. egyh. ir. I. cs. 92. f. BKmL. KvL. Acta Nundinalia /'törökök) 1744—1826 (1861) 6—9. f. 1745. aug. 5. OL HT. Misc. Fase. 2 № 8. 118. f. 1745. okt. 8. L. 229. sz. jegyzet. 15. f. 1745. júl. 8. ártalmasak, a nőket megrontják, a tisztes polgárok feleségeit s leányait megbecstelenitik. Erkölcstelen életmódot folytatnak és ezzel a magyarságot is megfertőzik.

236 Az ellentétekben nem kis szerepet játszott a vallási különbség. A nem egyesült görög keleti vallás különleges szertartásai a magyarok számára elrettentőén hatottak. „Mária Terézia egészségügyi okok miatt megtiltotta nekik a nyílt koporsóval való temetést és az ezzel járó halott csókolgatást, valamint a templom körüli kripták létesítését." 1777-ben a rendelet ellen fellázadtak s azt a Helytartó Tanács 1778. március 30-án kénytelen volt visszavonni. Csak abban az esetben tiltotta meg a szokó tt módon történő teme test, ha a halott ragályos betegségben halt meg, vagy a holttest nagyon puffadt volt és rothadt szagot árasztott.

237 A városi hatóságok ellenszenve nem lassítja meg a görögök beolvadását és az új haza szokásainak átvételét. Különösen fontos volt számukra a vásárlók nyelvének megértése, s kereskedelmi eszközként felhasználása. Beolvadásukat a gazdasági kényszer is siettette: sokkal szívesebben ment a vásárló olyan boltba, ahol nyelvét értő szolgálta ki, ezt a görögök is tudták — és már meglehetősen korán — a század negyvenes éveiben jól-rosszul, de írtak s feltehetőleg beszéltek is a nyelven, sőt a hetvenes években már találkozunk magyar nyelvű aláírásukkal is. A magyar alattvaló görög az 1774-es rendeletek értelme szerint mindennel kereskedhetik, de ezt a megyék általában nem tartották be, s továbbra is akadályozták a nem török áruk árusítását. II. József rendelete 1785-ben már lehetővé teszi, hogy a polgárjogot a görögök ingyen megszerezhessék, de egy 1787-ben hozott rendelet arról is intézkedik, hogy ezt a lehetőséget ne tudják kihasználni — s ezáltal az államot megkárosítani.

238 Csak vármegyei passus birtokában mehet ki hazájába, ha 6 hónap múlva nem jön vissza s nincs Magyarországon örököse, a fiscusra száll a vagyon, ha 3 évig van távol, kiköltözőnek számít. 236 BKmL. KvL. Göf. kel. egyh. ir. I. 373. f. 237 FfJVES Ödön: A pesti görögök temetkezése. Communicationes ex Bibliotheca Históriáé Medicae Hungarica. 43. (1967) 165. 1. 238 PmL. Pest megyei statútumok 1725—1842. 65