Horváth Attila – Bánkuti Imre – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 3. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1975)
Kőhegyi M.–Nagy Á.: Pénz- és gazdaságtörténeti adatok Mária Terézia korából
Ezzel eljutottunk azokhoz a váltópénzekhez, melyeknek külső és belső értékük annyira csökkent, hogy célszerűbb volt megkezdeni a rézpénzverést. Érdekes kép bontakozik ki a rézpénzek elterjedésével kapcsolatban. Az udvari kamara 1760. szeptemberi rendeletében ismerteti, hogy milyen értékű és milyen pénzláb szerint vert rézpénzeket kíván forgalomba hozni. Kecskeméten több mint egy évvel a rendelet megjelenése után az 1761. december 22-i körözvény (Adattár: 13.) beszél először „vörös" pénzekről. Eddig még csak a hírét hallották, de hogy „minden renden lévők bizonyosabbak" legyenek, mindenkit megnyugtatnak: csak krajcárosnál kisebb értékű pénzeket fognak rézből verni. Ezután érkezik a Bécsben 1761. március 16-án kelt rendelet (Adattár: 14), melyet magyarra fordítva írnak le a körözvények fóliokötetébe. A királynő ebben indokolja a rézpénzverés szükségességét és elrendeli, hogy a forgalomban „minden vissza vonjás nélkül kelendők legyenek". A tiltott pénzek bejelentőit továbbra is jutalommal, eltitkolóikat pedig „testi vagy halálos" büntetéssel kecsegtetik. Nem sokkal később, 1762. január 26-án ismét biztatják a lakosokat és persze a bírákat is, hogy ne „irtózzanak" elfogadni a rézpénzt (Adattár: 15.). Ez év júliusában hasonló értelemben írtak, de ekkor már meghatározták, hogy pl. 6 garasból a hatodikat, vagy 6 forintból a hatodikat kell elfogadni rézből (Adattár: 16.). A rézpénzek verésével kapcsolatos 1761. december 29-i rendelet szerint fizetéseknél 10 forintig forintonként 3 krajcárt, 10 forinton felül összesen 15 krajcárt kell rézpénzben elfogadni. 93 1776. decemberében ez már úgy alakult, hogy 100 forintonként 15 forintot hivatalosan is elfogadnak rézből (Adattár: 54.). 1763. február 24-én olyan körözvény érkezik, amely hírül adja, hogy ezentúl — a korábbi Ígérettel ellentétben — „a veres réz polturákat és garas pénzeket is tartoznak elvenni a lakosok" (Adattár: 18.). Valójában Bécsben már 1759-ben kilátásba helyezték az egykrajcárnál nagyobb rézpoltura és rézgaras verését. 94 A birodalomban forgalomban levő ezüst polturák, garasok, egész-, fél- és negyedkrajcárosok, valamint a magyar dénárok rézre való beváltását 1764. augusz93 V. MILLER zu AICHHOLZ—A. LOCHR—E. HOLZMAIR : i. m. 261. 94 HUSZÁR Lajos: i. m. 37. 95 HUSZÁR Lajos: i. m. 36. tus 14-én kelt udvari kamarai rendelet 95 már szeptember 18-án Kecskemétre érkezett (Adattár: 22.). Az ezüstök forgalmát 1765. október l-ig engedélyezték. Mindenkit erélyesen felszólítottak, hogy ezüstpénzeiket a határidőig váltsák át rézpénzekre. Az ezüstnek azonban bizonyára továbbra is nagyobb keletje volt a forgalomban, s nagy szüksége a kincstárnak, mert 1766. június 1-én elrendelik — a szegénység érdekében —, hogy ez év május 15-től augusztus 15-ig még átválthatják pénzeiket 3:2 arányban (Adattár: 26.). A változó, nem egységes intézkedések inkább nehezítették, mint segítették a rézpénzek forgalomba kerülésének menetét. Mutatja ezt pl. az 1767-ben 1 rézdenárosként kibocsátott fél súlyú, tehát 1 / 2 rézdenáros, melyeket 6000 forint értékben, királyi rendeletre, a magyar kamara és hatóságok tudta nélkül vertek Bécsben. 96 Mária Terézia rézpénzei majdnem fél évszázadig voltak forgalomban. Az első újságok egyikében, a Bécsben megjelenő Magyar Hírmondó 32. számában 1801. április 21-én jelent meg a következő hír: ,,A' Felséges Rendelések szerént az 1759-dik esztendőtől fogva 1779-dikig vert réz pénzek valamint az 1799dikben vert vastag réz garasok is bé fognak szedődni, illy móddal: hogy a'ki 100 forintot ád bé, a'néki vissza adandó, és többnyire új réz pénzekből álló 100 forinton felül, 2 forintot és 30 karjcárt, az az minden forintra egy pólturát fog kapni. A' fő bé szedő hely Budán lészen." 97 Meg kell említenünk két pénznevet, amelyek csak egyszer fordulnak elő a körözvényekben. Az egyik a fillér. Az 1741. augusztus 24-én érkezett kurrensben panaszkodnak, hogy „a Pesti és Budai mészárosoknak kevélysége . . . nem engedi, hogy a tehén húst N. Vármegye Limitatioja szerént hatod fél pénzen vágják." Ezért „trombita szó, és dob szó alatt" hirdessék ki a falusi bírák, hogy a szokásos áron bárki árulhat húst Pesten „mind némü ado nélkül" és „nem fognak fizetni egy fillyért is Sem a helytül sem a vágástul". 98 A fillér ebben az esetben a régi, idegen eredetű, legkisebb értékű pénzre emlékezve az elképzelhető legkevesebb összeget jelenti. Érdekes szóhasználattal találkozunk az 1746. július 96 HUSZÁR Lajos: i. m. 37—38. — PLANK Sándor: 1767. évi magyar féldenárok. Numizmatikai Közlöny, 1918. 4. 97 Magyar Hírmondó (Bécs) 32. sz. 1801. április 21. 515—516. 98 B—KmL. 1737—54. 115. 1. 117
