Horváth Attila – Bánkuti Imre – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 3. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1975)

Romsics I.: Kalocsa társadalmi-politikai viszonyai 1918–1919-ben

pedig a forgalomra jutott. (A keresők szintjén ez 24, ill. 8%-ot jelentett.)

8 A 24% iparból élő (1182 kereső) azonban olyan 555 üzemben dolgozott, melyek között 20-nál több embert foglalkoztató ipari objektum nem volt, s 62,7%-a egyetlen segédet alkalmazott.

9 Ebből következik, hogy míg 1910-ben hazánk ipari munkásságának 52%-át a nagyüzemi munkásság alkotta

10 addig Kalocsán gyári proletariátus még nem volt, s a keresők 13%-át kitevő kisipari munkásság

11 egy része is ún. patriarchális viszonyban állt munkaadójával. Az öt pénzintézet

12 a 90—92 kereskedés

13 együttesen a keresők 5%-át

14 foglalkoztatta. A statisztikai felvétel ezeket az adatokat tovább nem bontotta, így csak feltételezzük, hogy a 90—92 üzlettulajdonos s az öt hitelintézmény vezetői és tisztviselői mellett a kereskedelmi munkásság nem haladta meg a kereső lakosság 2%-át. A közlekedésben foglalkoztatott munkások arányát szintén a keresők 2%-ára becsüljük.

15 A „közszolgálat"-ban dolgozók és a szabadfoglalkozásúak nagy száma (az eltartottakkal együtt az összes népesség 10%-át tették ki)

16 annak volt a következménye, hogy Kalocsa I. István óta érseki székhely, s a XIX. század második felétől iskola-város is.

17 Az állami és városi tisztviselők, ügyészek, ügyvédek és orvosok mellett tehát a 10%-os arány nagyszámú papságot, valamint világi és egyházi tanárságot is takart. Jórészt a birtokos parasztság és az értelmiség számával hozható összefüggésbe, hogy a mezőgazdasági városokban általános 2,5—2,9%-kal

18 szemben a házi cselédek és eltartottjaik Kalocsa lakosságának 5%-át tették ki.

19 11 Az ipari munkásság arányát az alapján állapítottuk meg 13%ban, hogy az iparban keresők számából (1182) kivontuk az üzemtulajdonosok számát (555), s a kapott számot viszonyítottuk az összes keresőhöz. 12 1886-ban alakult a Kalocsai Takarékpénztár, 1873-ban a Sárközi Takarékpénztár, 1891-ben a Kalocsai Hitelszövetkezet, 1898-ban a Közgazdasági Bank, 1905-ben a Kereskedelmi és Gazdasági Bank. (Vö. Magyarország vármegyei és városai. Pest—Pilis—Solt—Kiskun vármegye. II. köt. Szerk. BOROVSZKY Samu. Bp. é. п. О sz. Mon. Társ. 577 p. 166. old. 13 BOZSÓ Ferenc: Kalocsa kereskedelme = Katona István Társaság tanulmányai Kalocsáról. Szerk. CZAJTÁNYI István. Kalocsa. 1971, Kézirat gyanánt. 320 p. 169—171. old. 14 Lásd a 3. számú jegyzetnél közölteket. 15 Uo. Kalocsa népességének foglalkozás-statisztikai jellemzőiből következik, hogy osztálytagozódás szempontjából a község lakosságának mintegy fele az ún. középrétegek közbülső és alsó kategóriáiba tartozott. A kalocsai társadalom felső rétegeit részint műveltségük és a város vezetésében elfoglalt helyük, részint vagyonuk alapján az egyébként heterogén „közszolgálati és szabadfoglalkozású"-ak csoportja, valamint a 100—200 kat.h. közötti földtulajdonnal vagy bérlettel rendelkező birtokosok és a több munkást foglalkoztató üzemtulajdonosok alkották. Szorosabban-lazábban kapcsolódtak hozzájuk a csupán néhány munkást foglalkoztató vagy alkalmazottakat nem tartó, szűkebb értelemben vett kispolgári egzisztenciák. A felsoroltakat a hitelélet, posta és a vasút tisztviselőivel együtt a statisztikai adatok alapján a keresők 29—31%-ára becsüljük. A fenti rétegektől •— főleg külső jegyekben — elkülönült széles osztály volt a parasztság, kistulajdonosi szemléletük miatt egyes csoportjait mégis ide kell sorolnunk. A 20 kat.h-nál több földet magukénak tudható nagy gazdák, a 10—20 kat.h-as középparasztok, s a kalocsai viszonyok között bérmunkavállalás nélkül önálló háztartás vezetésére képes 5—10 kat.h-as kisparasztok csoportjaival Kalocsa polgári és kispolgári társadalmának aránya a keresők 38—40 %-ára emelkedik. Teljes biztonsággal sehová sem lehet sorolni • statisztikák „egyéb" kategóriájának 7%-nyi kerea sőjét

20 mert ezek pontos összetételét nem ismerjük16 Uo. Ezzel az aránnyal Kalocsa közvetlenül az egyetemi és felekezetileg megosztott városok, Kolozsvár [12.1%], Marosvásárhely [11,8%], Budapest [10,2%] mögé zárkózott fel. (Vö. Magy. Stat. Közi. Üj. sor. 48. i. m. I. Általános jelentés. 9. old.) 17 1856-ban érseki tanítóképezdét, 1863-ban elemi iskolákat, 1868-ban tanítónőképezdét, 1876-ban polgári tanítóképezdét, 1884-ben iparos tanonciskolát, 1890-ben nyilvános tanító- és óvónőképezdét alapított a klérus. A XVIII. sz. kezdetétől papnevelő intézeteknek is otthont adott Kalocsa, s 1764 óta állt fenn a Stephanium, Kalocsa híres jezsuita gimnáziuma. Fenti adatokat BERAUER József: A kalocsai egyházmegye római katolikus népiskolák történet. Kalocsa. 1986, 157 —161. old. és WINKLER Pál: Kalocsa története. 1927, Árpád Részvénytársaság Kiadása. 158 p. 55—57. old. közlik. 18 Magy. Stat. Közi. Új sor. 48. köt. i. m. I. Általános jelentés 9. old. 19 Lásd a 3. számú jegyzetnél közölteket. 20 Uo. 319