Horváth Attila – Bánkuti Imre – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 3. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1975)

Vorák J.: 1807-es országgyűlés verses leírása

547—570. A magyar jakobinusok Szabadság és Egyenlőség Társaságának Kátéja szerint az emberi nemzet elnyomói, kik a népeket zsarnokságukkal zendülésre késztetik: ,,A' privilégiumos rendek, úgy mint a' királyak, a' nemesség és a papok. A filozófia és emberiség ezeket, mint a nemzetnek hármas ostorát tekinti."

92 Verses leírásunk szerzője az országgyűlés leírásának ürügyen, Hunnia ellenségeiként voltaképpen ezeket sorolta fel. Mindössze a király személyét cserélte fel a sassal, Ausztria jelképével. Az országgyűlés azonban, mely egyedül jogosult dönteni a jövőről, kizárólagosan nemesi gyülekezet. Ebben pedig egyesegyedül az „alsóbbak", a köznemesség felvilágosultabbjai, a reformok szükségességét meggyőződésből vallók akik tán valamit tehetnek. Országgyűlési versezetünk következőkben az országgyűlés harminc szereplőjét sorolja fel, legtöbbjüket példamutatóként. A felsoroltak néhány kivételtől eltekintve csaknem valamenynyien tagjai voltak annak a bizottságnak, melyet a rendek és főrendek május 12-én, a királyi előadásokra való válasz, vagyis a királyi kérelem feltételeként támasztandó magyar kívánalmak kidolgozásával bíztak meg.

93 Megjegyzésre méltó, hogy az országgyűlési jegyzőkönyvben a rendi delegáltak nevei közül az első nyolc pontosan abban a sorrendben van lejegyezve, mint versezetünkben. Ez aligha történhetett véletlenül. Mivel szerzőnk tudósítása csak az országgyűlés első feléről, július végéig íródott, nem valószínű, hogy írását már a kinyomtatott országgyűlési jegyzőkönyv után készítette. Sokkal valószínűbbnek látszik, hogy igen közel állhatott az országgyűlési jegyzőkönyveket készítő, vagy másoló személyekhez. A bizottságban a rendek részéről csaknem kivétel nélkül az ellenzék szóvivői kerültek be. Ez a frissebb szellemű köznemesi ellenzéki fiatalság volt az, melytől sokat várt az ország, s mely Bécsnek komoly gondot okozott. Valószínű, hogy szerzőnknek egy-egy személyre, eseményre tett célzásai következőkben éppen a delegáció munkáját, illetőleg az abban tevékenykedő személyeket illetik. De ez a feltételezésünk nem zárhatja ki, hogy a célzás ne vonatkozhatna más, az országgyűlés munkájával kapcsolatos eseményre. A célzások vonatkoztatása igen nehéz, s néha nem is lehetséges biztonsággal. A versezet elsősorban is az eseményekben benne élő szűkebb elvbaráti kör részére készült. Országgyűlésünk jegyzőkönyveire és aktáira pedig még fokozottabban áll, amit Kossuth Lajos 1832-ben ezekről a forrásokról megállapított: ,,. . . S aki úgy véli, hogy az országgyűlés forrásanyaga megvan az egykorú, egyébként is nehezen használható országgyűlési naplók és irományok köteteiben, az nem veszi figyelembe, hogy ezek a kötetek csak a rendi tábla országos üléseinek jegyzőkönyvét tartalmazzák, s teljesen hiányoznak belőlük a kerületi ülések és a főrendi tábla ülései. Már pedig a tárgyalásra kerülő kérdések sorsa a kerületi üléseken dőlt el, itt hangzottak el a legtüzesebb beszédek, s az itteni harc eredményeként kialakult törvényjavaslat már többnyire csak megerősítés 92 MARTINOVICS Ignác: i. m. IV. A felzendülésről — Közli: BENDA Kálmán 1957. I. 1026. 93 Jegyzőkönyvek 1807. 85—86. végett került az országgyűlés elé. Nem tartalmazzák a kinyomatott jegyzőkönyvek a főrendi tábla üléseit sem, ahol a rendi táblától átküldött javaslatok körül egy kis haladó csoport vívott reménytelen harcot a konzervativizmusba merevedő feudális nagyurakkal."

94 A kerületi ülésezések az 1790/91-es diétát megelőzően alakultak ki, majd az orzsággyűléseken is folytatódtak néha kerületenként, néha két-két kerület együttes üléseivel. Félszázad múlva ezekről a kerületi ülésekről állította Metternich, hogy „főforrása volt a Magyarországot 1790 óta magával ragadó forradalmi áramlatoknak".

95 A kerületi ülések parázs hangulatához hasonló hevületet érezhetünk ki következőkben verses beszámolónk sorai közül. 571—590. gróf Illésbá^j Jsíván, a felső tábla tagja, Trencsén megye követe, a főrendi ellenzék egyik vezére. Matinoviccsal bizalmas viszonyban volt, a Martinovics összeesküvés leleplezésekor állítólag tízezer arany forint váltság ellenében menekült a vád alól. 1790 szeptemberében Bujanovics udvari kém jelentette róla: „gróf Illésházy és Almásy Pál nyiltan megmondták: kell már a forradalom, hogy valami jó legyen belőle." Horváth Mihály: „Benne a genialitással és széles ismeretekkel lángoló hazafiság és fényes szónoki tehetség egyesült." Priles^ky Karoly, Trencsén megye követe. Klerikális beállítottságú. Országgyűlésünkön a magyar nyelv ügyéért fáradozott.

96 \Mkácsy Miklós táblabíró, Trencsén megye követe. Árva megyének, mint szlovák, nemzetiségi nyelvű megyének jogában állt ügyeit latin nyelven előterjeszteni.

97 vajai Vay József, Szabolcs megye táblabírája és követe, a köznemesi ellenzék vezére. Nyílt Habsburg-ellenessége közismert volt. Szabadkőműves, ki II. Lipót szerint 1790-ben a porosz orientáció híve volt. Németh János, a Martinovics-per ügyésze ,,az ördög gyertyagyújtogatójának" nevezte.

98 94 KOSSUTH Lajos ОТ 1948. Előszó, ld. még HORVÁTH Mihály 1863. 84., az 1807-cs országgyűlés forrásmunkáira tett észrevételt SZEKFŰ Gyula 1936. 418—419. 95

MARCZAL1 Henrik 1907. I. 371. 96 BENDA Kálmán 1957. I. 221. és II. 53. 97 Ha a célzás a szlovák nyelvű Árva megyének országgyűlési latin nyelvhasználatáról szól. Ha azonban szerzőnk, — amint a fogalmazásból megengedhetjük — távolabbi eseményre céloz, akkor a célzása Abaffy Ferencet illeti, aki 1795-ig rendszercsen képviselte az országgyűlésen Árva megyét. Abaffy Ferenc a papságról és a magyarországi állapotokról írott latin versével, a „Vox clamantis in deserto"-val vált híressé. Ezért a közkézen forgó verséért vált a Martinovics-per vádlottjává. A vádat nem bizonyították rá, bár a vers bizonyosan az övé. Abaffy Ferenc nagy műveltségű, tehetséges költője volt a magyar jakobinus mozgalomnak. Feltételezésünk mellett szól, hogy szerzőnk ebben az esetben nem írja ki Árva megye jelenlegi, az eseményekben most szereplő követének nevét. A kör, akinek írt, így is világosan érthette a célzást. — Abaffy Ferenc életrajza: BENDA Kálmán 1957. I. 204., költeménye u. o. I. 1043. 98 BENDA Kálmán 1977. II. 102. 208