Horváth Attila – Bánkuti Imre – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 3. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1975)
Bárth J.: Adalékok az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc kalocsai történetéhez
közül jelölte ki a júl. 13-án ülésező tanács, akiknek ekkor nem volt családtagjuk az útra kelő őrseregben. Indulás előtt arról is rendelkezett a városi vezetőség, hogy a hadbavonulók lássák el magukat megfelelő élelemmel, ezenkívül pedig minden 20 ember egyegy ponyvát, minden 10—10 pedig egy-egy bográcsot vigyen magával. 33 A Szenttamáshoz érkező kalocsai nemzetőrök nem vettek részt ütközetben. 4 hetes mozgósítási idejük lejártával haza is tértek Kalocsára. Ottartózkodásuk alatt gyarapították a számát annak a magyar hadseregnek, amelyet a hanyag és császárbarát Bechtold altábornagy az első ostrom óta harc helyett tétlenségre kárhoztatott. 34 Augusztus közepén Mészáros Lázár hadügyminiszter újabb erősítést küldött Szenttamásra. Ekkor vonult le a második kalocsai csapat is Szekszárdi Ferenc kapitány vezetésével. Nem rajtuk és bajtársaikon múlt, hanem Bechtold hanyagságán, hogy Szenttamás ostroma újra sikertelen maradt. A kalocsai nemzetőrség későbbi mozgósításairól az eddigieknél is kevesebb adat maradt. Szeptemberben egy csapat valószínűleg elindult Pákozd irányába is, de csak Cecéig jutott el. Itt érte az ozorai fegyverletétel híre. 35 1849 februárjában egy kalocsai nemzetőrcsapat a szerbektől szorongatott Szabadka megsegítésére indult, de onnan néhány nap múlva jelentősebb harc nélkül visszatért. 36 A márciusi dunai kivonulásról alább, a kalocsai háborús események tárgyalásánál szólunk. Kalocsát és környékét elkerülték a szabadságharc nagy hadműveletei. Jelentős csatára nem került sor a város körüli Duna menti síkságon. Csupán kisebb katonaátvonulások és helyi jellegű fegyveres akciók jelentették a szabadságharc hadi eseményeit Kalocsán és környékén. A katonaátvonulások természetesen legtöbbször uralomváltozással is jártak. A maga nemében meglehetősen jelentéktelen volt, de a lakosság, különösen pedig a papság körében igen nagy riadalmat váltott ki az a később sokat emlegetett lövöldözés, amely a város főterének tájékán 33 VKM. TDGy. 72. 267. 1., 62. 1. 34 HORVÁTH 1865. I. k. 337. 402. 415. — SPIRA 1971. 457. 35 KN. 1898. márc. 13. 36 VKM. TDGy. 72. 267. 1., 283. 1. — Szabadka város segítség-kérésére: IVÁNYI1886. 1. k. 455—456.1. Ugyanitt szó van arról, hogy Úszód is küldött 40 nemzetőrt, Fájsz pedig 160-at. zajlott le 1849. jan. 7-én 3 nappal előbb néhány század Pétervárról Pestre tartó, magyar pártra átállt, reguláris katona érkezett a városba. A forrásokból és az egymásnak ellentmondó későbbi feldolgozásokból ma már nem lehet megállapítani pontosan, hogy miért tört ki a lövöldözés. Mivel ellenállásról, illetve a katonák lövéseinek viszonzásáról szó sem volt, valószínűleg közönséges garázdaságot kell gyanítanunk az akció mögött. Az érseki palota és a környező kanonoki házak lövöldözése állítólag úgy ért véget, hogy a követelőző katonákat leitatták, illetve fejenként 5 forinttal kielégítették. Az érseki palotát ért lövések hatására Nádasdy Ferenc érsek a kert felőli oldalon kimenekült az épületből, és egy ott várakozó hintón Lak községbe hajtatott. A laki plébánosnál töltötte az éjszakát és másnap a katonák elvonulása után tért vissza székvárosába. 37 1849 februárjában, Windischgrätz herceg csapatainak országfoglalása idején a Duna balparti síkság mezővárosainak és falvainak népe jelentős belső ellenállást fejtett ki, hogy megakadályozza a császári erők gyors előrenyomulását. 38 A soltjárási nép védelmi bizottmányt alakított, és ún. mozgó nemzetőrséget hozott létre. Ács Károly a kormányhű közigazgatás járási vezetője 1849. febr. 11-én Kalocsán, a solti járás székhelyén népgyűlést tartott. E népgyűlésen nagy lendületet vett a mozgó nemzetőrség szervezése. 39 Március közepén Patajtól délre már kb. 1000, Patajtól északra, Solt környékén pedig kb. 3000 ember állomásozott a Duna mellett. Jelenlétük akadályozta Windischgrätz katonáinak gyors behatolását a Duna balparti síkság területére. C)rködésük következtében a Pest környéki megszálló csapatoknak hosszú ideig nem sikerült kapcsolatot teremteni a Dunán a horvátországi és délvidéki császárhű erőkkel. A Duna mellett táborozó nemzetőrök többször meghiúsították a délvidék felé tartó császári hajók lejutását, és megakadályozták, hogy Pest megye déli részéről bárminemű élelmiszer jusson el a Pest környéki császári csapatokhoz. Többször átkeltek a túlsó partra is, hogy háborgassák a császári erők ottani tartós berendezkedését. A soltiak pl. Dunaföldvárra 37 WINKLER 1927. 61—62. — KN. 1898. márc. 13. A lövöldözés korabeli leírása: KÉL. I. Prot. Functionum Episcopalium 1846—521. 38 SPIRA 1961. 521. 39 K. Népsz. 1948. febr. 18. 232
