Horváth Attila – Bánkuti Imre – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 3. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1975)

Romsics I.: Kalocsa társadalmi-politikai viszonyai 1918–1919-ben

délelőtt újult erővel indult meg a harc; mindkét fél érezte az ütközet döntő jelentőségét. Szívós kézitusa alakult ki Harta centrumában. A vöröscsapatok jobb szárnya a dunai erdők oltalma alatt oldalba támadta az ellenforradalmi egységeket, ezért a fehérek visszavonulásra kényszerültek. Dunapataj előtt 5 órás elkeseredett harc bontakozott ki, amely szintén a forradalmi csapatok győzelmével ért véget délután 4 és 5 óra között.

378 A dunapataji csatában, s az ütközetet megelőző csapatösszevonásokban Szamuelyék segítségére volt a „Compó" és a „Viza" őrnaszád.

379 A csatát vesztett felkelőket Kalocsáig üldözték a vöröskatonák és Szamuely bőrkabátosai, balszárnyuk este 10-re elérte Kecelt, de az est leszálltával Kalocsa elfoglalása június 24-re halasztódott.

380 A dunapataji vesztett ütközettel megpecsételődött az ellenforradalom sorsa. Szamuely alaptalanul taitott Kalocsa ellenállásától, és kért üteget a város elleni ostromhoz.

381 Fehér ezredes is túlbecsülte a visszavonulók szívósságát. Amikor 23-án éjszaka — a várható vérengzést megelőzendő — két dunapataji embert küldött Kalocsára, hogy oszoljanak szét, azok már szekérre hányták holmijukat, s vonultak a szerb demarkációs vonal felé. Fehér üzenetére Horváth Lajos 21 éves joghallgató, az ellenforradalom részese telefonon jelentette, hogy város megadja magát.

382 Kora reggel Fehér csapatai minden ellenállás nélkül bevonultak Kalocsára, s csatlakozva a többi alakulathoz a menekülő fehéreket vették üldözőbe.

383 Üldözés közben Miskénél visszavették a géderlaki 378 Vörös Újság, 1919. jún. 27. 2. évf. 119. sz. 5. old. és MMTVD. 6/B. köt. 306. old. KUN kiemeli Szamuely Tibor személyes bátorságát, aki páncélautójával a vöröskatonák rajvonala előtt hajtott. (KUN: i. m. 544. old.) 379 PINTYE János: Vörös tengerész voltam. = Nagy idők tanúi emlékeznek. 1918—1919. Bp. 1959, kiadta az MSZMP Központi Bizottságának Párttörténeti Intézete. 210 p. 195. old. 380 Vörös Űjság, 1919. jún. 27. 2. évf. 119. sz. 5. old. és KN. 1919. okt. 6. 43. évf. 50. sz. 2. old. A vörös alakulatok jobbszárnyának győzelméhez a Vörös Hadsereg Kiskunhalason állomásozó egységei is hozzájárultak Soltvadkert elfoglalásával és Kecel déli irányú szorongatásával. (Vö. SZABÓ: i. m. 73. old.) 381 HIL. MT. IV. Hadtestparancsnokság. Hadm. ir. 1919. jún 8—júl. 10. 121. lt-i j. 382 KN. 1919. dec. 31. 43. évf. 77. sz. 2. old. és WINKLER: i. m. 144. old. 383 HIL. MT. V. Ő. O. F. Karh. oszt. ir. 1919. IV.10—

VII. 30. 87. lt-i j. tüzérektől zsákmányolt ágyúkat, de ütközetet nem sikerült kierőszakolniuk. Az ellenforradalmárok a megnyitott demarkációs vonal mögé menekültek.

381 Az ún. „dunamelléki ellenforradalom" ezzel befejeződött. A Hadügyi Népbiztosság hadműveleti naplójába 1919. június 25-én a következő bejegyzés került : „Kalocsán az ellenforradalom le van verve".

385 Petzkay joggal jelentette: „A parasztlázadás teljes mértékben letörve. Csend és nyugalom van".

386 A demarkációs vonal szerb parancsnoka előbb Bajára, majd Szegedre irányította a lázadókat.

387 Szegeden Múzsa Gyula Kalocsa korábbi országgyűlési képviselője járt közben Kelemen Bélánál, a szegedi kormány miniszterénél a menekültek elhelyezése érdekében, akiket mint a majdani Nemzeti Hadsereg gerincét

388 egyébként is szívesen láttak Szegeden. Számukat Kelemen több ezerre teszi,

389 Winkler pedig „2000 fehér és több kalocsai polgári menekült"-ről beszél.

390 A Kalocsa környéki ellenforradalom bekapcsolódva a dunántúli vasutassztrájkkal kezdődő, és a budapesti ludovikás puccsal befejeződő júniusi ellenforradalmi megmozdulások láncolatába, dezorganizálta a hátországot, akadályozta az északi front élelmezési és katonai utánpótlását, demoralizálta a csapatokat, ezért hozzájárult a Magyar Tanácsköztársaság június végi akut politikai és katonai helyzetéhez.

391 384 Vörös Újság, 1919. jún. 27. 2. évf. 119. sz. 6. old. 385 MMTVD. 6/B. köt. 329. old. 386 HIL. MT. V. Ő. O. F. Karh. oszt. ir. 1919. IV. 10—

VII. 30. 89. lt-i j. 387 WINKLER: i. m. 143. old. 388 A szegedi toborzóbizottságoknál július végéig jelentkező 3464 főből csak 1019 volt szegedi, a többiek BOKOR közlése szerint ,,a vörös terror elől menekültek". Lásd erre BOKOR Pál: Szegedországtól Magyarországig. Bp. 1939, Stádium ny. 141 p. 123. old. és PATAKI István: Az ellenforradalom fegyveres szervezkedése Magyarországon és Ausztriában a proletárhatalom ellen. A „nemzeti hadsereg" létrehozásának első periódusa. (1919. márc. 21—1919. aug. 1.) = Hadtörténeti Közlemények. 1968. 15. évf. 3. sz. 429—463. p. 446. old. Biztosan tudjuk, hogy Dunapatajról és közvetlen környékéről mintegy 600-an lettek az ellenforradalmi hadsereg katonái. (Vö. KELEMEN: i. m. 548. 1.) 389 KELEMEN: i. m. 347—348. old. 390 WINKLER: i. m. 143. old. 391 A Magyar Tanácsköztársaság június végi válságának okaira lásd HAJDÚ: i. m. 1969. 306—310. old. 355