Horváth Attila – Bánkuti Imre – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 3. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1975)

Romsics I.: Kalocsa társadalmi-politikai viszonyai 1918–1919-ben

ÖSSZEGEZÉS 1918,1919 olyan időszaka a magyar történelemnek, amikor gyors egymásutánban három revolúciós — két haladó és egy retrográd —változás fényei és árnyai villóztak Magyarország felett. Forradalmi korszak tehát társadalmi változással, az osztályharc kifejlett formájával; éles politikai összeütközésekkel, hatalmi harcokkal és fordulatokkal. A dolgozat azt vizsgálja, hogy Kalocsán, a szerző „szűkebb hazájában" hogyan alakult a polgári demokratikus forradalom, a Tanácsköztársaság és az ellenforradalom első hónapjainak politikai története, s hogy az egyes szakaszokban a város kormányzásában követett irány mellett vagy ellen milyen társadalmi rétegek sorakoztak fel, s amiből logikusan következik: életképes volt-e a fennálló hatalom, vagy tömegbázis hiányában előbb vagy utóbb bukásra volt ítélve. Mondandónkat Kalocsa népességének foglalkozásstatisztikai áttekintésével, osztályszerkezetének vázlatos bemutatásával, s a politikai élet deformáltságának az ábrázolásával kezdtük. Megállapítottuk, hogy a város lakosságának több mint felét polgári és kispolgári elemek alkották, s hogy az agrár és ipari munkásság közül a kereső népességnek potenciálisan is csak alig 10—15%-a volt alkalmas forradalmi tartalom hordozására. A cselédséget csoportérdekei állították szembe osztályérdekeivel, az ipari munkásságból a gyári munkások rétege hiányzott. Rámutattunk, hogy a papi szociálpolitika és ideológiai befolyás hogyan osztotta meg még a potenciálisan forradalmi rétegek erőit is, s állította egy részüket a Keresztény Munkásegyesület vagy a keresztényszocialista szakszervezeti mozgalom reakciós céljai mellé, így véltük érthetővé tenni, hogy a háborúban mobilizálódott legszegényebb rétegek szociális követeléseken túl nem mutató október végi, november eleji tömegmozgalmát miért lehetett olyan gyorsan leszerelni, s miért nem öltött új, szervezett formát, miként azt az ország más helyein kimutatták, s hogy az erős ellenforradalmi blokkal szemben miért volt leghaladóbb politikai alakulás a hivatalos, a kompromisszumra hajlamos irányvonalhoz tartozó Szociáldemokrata Párt, és az égisze alatt működő Munkástanács. Ha a magyarországi polgári demokratikus forradalom hatalmi erőviszonyainak alakulását egyszerűsítjük, azt mondhatjuk, hogy 1919 tavaszára három érdekcsoport alakult ki. Egy, amely a forradalmat jobbról támadta, egy, amely támogatta, és egy, amely a forradalom továbbfejlesztését kívánta. Kalocsán ez utóbbi hiányzott! A gazdasági élet szerkezetéből adódóan eleve kevés volt azoknak a száma, akik osztályérdekeiktől determinálva egyáltalán megfogalmazhattak volna ilyen követeléseket; tudati lemaradásuk — kiegészülve a Szociáldemokrata Párt ortodox irányvonalának befolyásával — pedig őket is alkalmatlanná tette erre. A fázislemaradás megmutatkozott a március 21 és április 13 közötti intervallumban, amikor a helyi munkásság nem ismerve fel az ország politikai vezetésében beállt változásból adódó lehetőségeit, képtelennek bizonyult a hatalomátvételre, s egy olyan kormányzat szolgálatába állt, amelynek jellegét és tevékenységi körét a város demokratikus beállítottságú, de a proletárdiktatúrától tulajdonképpen idegenkedő értelmiségei szabták meg. Kalocsa ipari és agrárproletárjai ennyire voltak képesek. Az április 13-a utáni események — a tanács választások, a hatalom balratolódása — nem a munkásság hirtelen öntudatra ébredéséből, gyors radikalizálódásából fakadtak, hanem a városba érkezett politikai megbízottak erőfeszítéseinek eredményeiként jöttek létre. Különböző formában és más módszerekkel, de Dóra János és Szury Kálmán is a Forradalmi Kormányzótanács politikájának a megvalósítására törekedtek. A város osztálystruktúráltsága, s a papi politikai hegemónia miatt tevékenységük — kiegészülve az előforduló túlkapásokkal, a helytelen vezetési stílussal (Dóra) — szükségszerűen vezetett a proletárdiktatúra tömegbázisának a csökkenéséhez, és többszörös ellenforradalmi kísérletek után a június 20-i fegyveres felkeléshez. Június 20-án Kalocsán elbukott a Tanácsköztársaság, s azt konszolidálva visszaállítani sem a katonai diktatúrának, sem a július második felében propagandisztikus eszközökkel dolgozó kormányzótanácsi megbízottaknak nem sikerülhetett. Ellenkezőleg, Szamuely Tibor, Braun Mór, Köves János tevékenysége hozzásegítette az 1919. augusztus 6-án román közreműködéssel győzedelmeskedő ellenforradalmat ahhoz, hogy a hatalmi bázisát adó „ellenforradalmi blokk" tagjai között a közép- és kispolgárság mint osztálybázis mellett az agrár és ipari munkásság is képviseltesse magát. 367