Horváth Attila – Bánkuti Imre – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 3. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1975)
Sümegi Gy.: Nemes Marcell, a műgyűjtő. Adalékok a magyar műgyűjtés századeleji történetéhez
ket az elvárt mértékben, tevékenysége mégis jelentős nyomokat hagyott múzeumainkban. A Szépművészeti Múzeumba került adományain kívül legjelentősebben, egyszeri, nagyobb adománnyal a kecskeméti múzeumot gazdagította. Nemes Marcell gyűjteménye, melyet a kecskeméti Városi Múzeum Képtárának alapítására adományozott Az 1896-ban alakult, korszakos jelentőségű, magyar iskolát teremtő nagybányai Művésztelep történetében az első cezúra 1902-nél húzható meg, amikor is Hollósy Simon tanítványaival együtt elhagyta Nagybányát, és Técsőn ütötte föl tanyáját. A nagybányai kolónia történetének következő, jól kitapintható csomópontja 1906-tól észlelhető. A Párizsba járó fiatal festők (Czóbel Béla, Perlrott Csaba Vilmos, Bornemissza Géza, Ziffer Sándor, stb.) a már hagyományosodó nagybányai stílusnak hátatfordítottak. A posztimpresszionista mesterek (Van Gogh, Gauguin és Cézanne) és Matisse (Bornemissza és Perlrott Csaba ez utóbbi mester első magyar tanítványai és szabadiskolájának hallgatói voltak) elveit, festői gyakorlatukat kezdték népszerűsíteni és követni. Ez jelentette az impresszionista festésmód feladását, a naturalizmusból való kibúvást és egy szerkezetesebb, önálló térértelmező felfogás felé közelítést és síkra hangolt, felfokozott dekorativitásra való törekvést. A nagybányai vezető mesterek közül elsősorban Réti István hagyományőrző felfogásával ütköztek össze az új festőiséget hirdetők. Támogatójuk, az addig nagybányai modorban festő Iványi Grünwald Béla lett, aki darabosabban, a színfoltok dekorativitására jobban építve maga is kezdett engedni a posztimpresszionista hatásnak. Az ellentét oda fajult, hogy az új festői elveket hirdető neósok kiváltak a nagybányai Művésztelepből. A Japán művészasztal szellemi kohójában — ahol mindennapos vendég volt Nemes Marcell — is volt lecsapódása az eseményeknek. Kecskemét akkori művészetszerető polgármestere, Kada Elek is gyakran megfordult a Japán asztalnál. Nagyszabású művészetfejlesztő koncepciójába tartozott egy művésztelep létrehozása Kecskeméten. (Akkor már jó ideje működött a szol17 RÉTI István: A nagybányai művésztelep. Budapest, 1954, 70—75. noki Művésztelep.) A neósok erősödése, a város fokozódó közönye és a szűk anyagi lehetőségek lehangoló helyzetet teremtettek Nagybányán, de mindezek elősegítették a kecskeméti tervek hathatós megvalósulását. A kecskeméti Tóth Kálmán közvetítésével 1909 nyarára körvonalazódott a művésztelep terve, Falus Elek és Iványi Grünwald Béla szervező munkája révén. A művészek elképzeléseinek és Kada terveinek szerencsés összehangolása hívta életre igen gyorsan, komoly anyagi áldozatok árán a művésztelepet. A telep ideális munkakörülményeket biztosított a művészeknek. Megalakulásával lehetőség teremtődött arra, hogy a nagybányai kolóniától mostmár végleg elszakadjanak a neósok. 18 Iványi Grünwald vezetésével főleg fiatal festők és szobrászok telepedtek le a műkerti villákban. Kecskemét kulturális életének igen jelentős állomása a művésztelep megteremtése. Következménye annak a gazdasági fejlődésnek és társadalmi aktivitásnak, amely a XIX. század utolsó évtizedétől kezdődően előnyösen befolyásolta a város kulturális fellendülését. Ebben körültekintő, irányító szerepet vállalt magára a régészként és közíróként is jelentős Kada Elek. Kadának szívügye volt a művészet támogatása és a múzeumfejlesztés. Az 1898-ban megalapított Városi Múzeum 19 anyagát, tudományos rangját a saját maga irányította ásatásokkal igyekezett megalapozni. Sokirányú múzeumfejlesztői tevékenységéről a kortársi múzeumi szakemberekkel folytatott kiterjedt levelezése és szervező munkája is tanúskodik. 20 A kecskeméti Városi Múzeum a század első évtizedében példaszerűen gyarapodott. A régészeti emlékek mellett jelentős néprajzi és történeti (ipartörténeti: céhes) gyűjteménye fejlődött. A múzeum képzőművészeti gyűjteménye azonban lemaradt a többi terület dinamikus növekedésétől. A Városi Tanács épületében elhelyezett múzeum, könyvtár és levéltár falain néhány sokszorosított grafikai lap és időnkénti vásárlásokból származó képek voltak ki18 A kiszakadás ,,nemcsak művészi kárt okozott a kolóniának, hanem erkölcsi hasznot is: felébresztette a város jobbjainak lelkiismeretét", fRÉTI i. m. 75.) és előnyösen visszahatott a telep további fejlesztésére is (nagyobb anyagi támogatás, műtermek építése). 19 Téves Kistaludi Stróbi Zsigmond közlése, aki Nemes Marcellről megemlékezve írja :,,megalapította a kecskeméti múzeumot". KISFALUDI STRÓBL Zsigmond: Emberek és szobrok. Budapest, 1969. 41. 20 Kecskeméti Állami Levéltár (KAL), Vegyes Iratok. 279
