Horváth Attila – Bánkuti Imre – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 3. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1975)

Bánkuti I.: Egy görög kereskedő tevékenysége Kecskeméten és a Dél-Alföldön

Ferenc 1698-ban Szabolcs megye főszolgabírája. Kétszer nősült, második felesége Girincsi Borbála volt, vele kapta az Abaúj megyei Dobsza (ma Felsődobsza) helységet, a Rákóczi szabadságharc alatt is legtöbbször innen keltezte leveleit. Mikor és hogyan csatlakozott a kuruc felkeléshez, nem tudjuk. Birtokai azonban az országnak azon a vidékein feküdtek, amelyek a felkelés alapbázisát adták, így feltehető, hogy már 1703 őszén Rákóczi mellé állt. Nem fegyveres szolgálatot vállalt, hanem ennél sokkal nehezebb munkakört kapott: feladata lett a kuruc hadsereg ruházatának és fegyverzetének biztosítása, vagyis a hadellátás két alapvető ágazatának irányítása. A fejedelem valószínűleg azért bízta rá ezt az igen fontos, de a nemesség által lenézett munkakört, mert Lónyai már előzőleg, békeidőben is valamiképpen tanújelét adhatta gazdasági érdeklődésének. Munkája közben hivatalból került kapcsolatba különböző görög, török és más, török alattvaló

4 kereskedőkkel, köztük Karácsony Sándorral is. Karácsony személye és működése viszont a kuruc függetlenségi háború egy másik, igen fontos — bár történetírásunk által eddig kellő figyelemben nem részesített — gazdasági szálának felderítését teszi lehetővé. lag használható genealógiai munka, bár adatai meglehetősen hézagosak. — Magának Lónyai Ferencnek a kuruc függetlenségi háború alatti tevékenységére: THALY Kálmán, A kard, kézi lőfegyver- és tölténygyártás történetéhez hazánkban HK, 1891. 132—135. 1. Benne: Dömsödi tábor, 1704. április 26. Lónyai Ferenc instrukciója. Továbbá számos adat az Archívum Rákóczianum egyes köteteiben, főleg a VI. kötetben. Bp. 1878. 492—497. 1.: Lónyai összesítő elszámolása az 1704—1710. közt folytatott hadellátási tevékenysége eredményéről. Egyébként munkássága még feldolgozatlan, pedig a RSzL-ban sok adat található működésére. Pl. beadványa a fejedelemhez a hadellátás megszervezésének problémáiról. Kistapolcsány, 1705 január 28. OL. RSzL. II. 1. b. G. 17. — Dobsza, 1705 július 21. Elszámolása az 1704 óta ruhakészítésre, fegyvervásárlásra és fegyverjavításra felvett 59 665 magy. frt 85 d. összegről, OL. RSzL. I. 2. d. Stb. — Egyébként a kuruc hadellátás élén álló Lónyai nem a 111. hanem a II. Ferenc volt a családban. Fia volt tehát az a Lónyai Ferenc, aki Szabolcs megyében lakott, ott jelentős szerepet játszott a megyegyűléseken, s a szabadságharc bukása után állítólag Poroszországba menekült. Felesége Galambos Sára volt. Sz. 6 (1872) 585. 1. — TT. 1882. 167. 526. 1. — Szaniszló Zsigmond naplója az erdélyi menekültek elhelyezéséről kapcsolatos vitában említi a nevét. TT, 1891. 273., 274—279. 1. 4 A két fogalmat : a kereskedők nemzetiségét és állampolgári hovatartozását élesen el kell különítenünk egymástól. A török alattvaló kereskedők közt nemzetiségére nézve török (egyben mohamedán vallású) igen kevés volt, a legtöbben görögök, zsidók, macedónok, arnótok, szerbek voltak. Ezek nem voltak mohamedánok sem. Forrásainkból ugyanis egyértelműen kiderül, hogy a kuruc hadsereg közkatonáinak ruhaellátására szolgáló abaposztót szinte teljes egészében ezek a kereskedők biztosították. Ezenkívül más, a hadsereg felszerelését szolgáló iparcikkeket is szállítottak. Ellenértékként elsősorban rezet vittek ki az országból, valamint a Konstantinápolyba érkező francia segélypénzek nagyrészét is az ő kifizetésükre használták fel.

5 A nagy szállítók, akik tízezer vég számra adták el az abát a kuruc állam mcgbízottainak, persze általában sohasem tették a lábukat Magyarországra, hanem Konstantinápolyból vagy Nándorfehérvárból irányították üzleteiket, mint pl. Alboér Ábrahám. A kisebb kereskedők természetesen személyesen hozták áruikat Magyarországra, ők azonban nem is annyira a hadsereg, hanem a lakosság szükségleteit elégítették ki. Mint az alább közölt egyik fontos dokumentum, a Szegeden át Kecskemét felé irányuló áruforgalomról felvett harmincadjegyzék mutatja, a Törökországból behozott áruk igen sokfélék voltak. A török alattvalók kereskedelmi tevékenységét a Habsburg-monarchia területén a karlócai béke (1699. január 26.) 14. pontja szabályozta és mindkét fél részére biztosította a szabad kereskedés lehetőségét.

6 Az udvart ebben kétségtelenül a balkáni és török piacra való behatolás szándéka vezette, valójá5 Erre néhány adat: Ráday Pál iratai I. 1703—1706. Sajtó alá rendezte BENDA Kálmán—ESZE Tamás—MAKSAY Ferenc—PAP László. Bp., 1955. 85., 573—574. 1. — II. kötet. 1707—1708. Sajtó alá rendezte BENDA Kálmán és MAKSAY Ferenc. Bp., 1961. 276—279., 407-409. stb. — Pápai János Törökországi naplói. Válogatta, sajtó alá rendezte, előszóval és jegyzetekkel ellátta: BENDA Kálmán. Bp., 1963. — Az Arch. Rák. minden kötetében, I— X. kötet. Kiadta THALY Kálmán. Bp., 1873—1889. Gróf Teleki Mihály és Pápai János nándor-fehérvári követségi naplója és irományai. 1709. (Történelmi naplók. 1663—1719. Közli THALY Kálmán. Bp., 1875. A Magyar Történelmi Emlékek írók sorozatának 27. kötete. 175—276. 1.) A követség tárgyalásaiban lényeges helyet foglalt el az abaszállítások biztosítása, illetve a fizetés rendezése. Az iratok közt kiadva az Alboér Ábrahámmal 1709 március 20-án kötött szerződés is. 6 „Commercia, iuxta antécédentes etiam sacras capitulationes, libera sint utriusque partis subditis in omnibus imperiorum regnis et ditionibus. Ut autem utrique parti utili rationc et sine fraude et dolo peragantur; inter deputatos commissarios, rem mercatoriam bene intelligentes, tempore sollemnium utrimque legal ionum contractabitur: et sicuti cum aliis excelsi imperii amicis nationibus obseruatum est; ita etiam subditi cuiuscumque nationis caes. maiestatis, securi täte et utilitate commerciorum in regnis excelsi imperii idoneis modis et usitatis privilegiis gaudebunt ac perfruentur." Stephanus KATONA, História eritica . . . Tomulus XVII. Ordine XXXVI. Buda, 1805. 119—120. 1. 80