Horváth Attila – Bánkuti Imre – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 3. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1975)
Gergely E.–Kőhegyi M.: Az élet újraindulása és a Nemzeti Bizottság tevékenysége Baján (1944–1948)
kocsival kellett kimenni érte. A NB-nak egy hét múlva sikerült rendezni a dolgot. 100 A szeszgyárban elszállásolt Mosszienkó (sic !) szovjet főhadnagy, a vármegye közélelmezési megbízottja, egyre nagyobb segítséget igyekezett nyújtani. Hat vagon bab felszabadítását is neki köszönhette a város. 101 Ezt sokkal könnyebb volt elérni, mint felszámolni a feketepiacot. A NB 1945. augusztus 29-én elhatározta, hogy szeptember 2-ára értekezletet hív össze a „feketepiac meggátlása céljából." 102 Határozatuk szerint a rendőrségnek nem volt szabad kiengedni a városból olyan személyt, aki 5 kg-nál nehezebb élelmiszercsomagot akart vinni magával. Erre csak a helyi közellátási felügyelőség adhatott engedélyt. 103 Jellemző, hogy a NB, amely többnyire megnyerte törekvéseinek az illetékes katonai és polgári fórumokat, az élesztő ügyében majdnem meghátrálásra kényszerült. Pedig az élesztő alapvetően fontos cikk volt a város és a környék számára. A helyi szeszgyár ugyan tudott volna elegendőt gyártani, csakhogy működéséhez a Pénzügyminisztérium engedélyére volt szükség. Ebbe kapaszkodott bele a helyi „ideiglenes pénzügyigazgatósági kirendeltség" és nem engedélyezte az élesztő előállítását. A NB — rengeteg ügye mellett — kilincselhetett testülettőltestületig az engedély megszerzése érdekében. 104 A NB erőiből nem keveset morzsolt fel a régi bürokrácia. Tizennégy hónap erőfeszítéseinek tanulságait vitatta meg a NB 1946 elején. Megállapították, hogy a válságos közellátási helyzet bekövetkezésére számítani lehetett. 105 A NB ülésein, főleg a kritikus kora tavaszi időszakban, rendszeresen összegezik a közellátás terén mutatkozó jelenségeket: kevés a gabona, a 3 éven aluli gyermekeknek csak 1/2 liter tejet tudnak adni, 25 dkg só jut fejenként egy hónapra. Baja „lakosságának életszínvonala •— olvashatjuk a jegyzőkönyvben — alig sejtett mélypontot ért el." 106 A következő hónapok gazdasági jellemzői közismertek. 107 100 BKML Baja, NB ir. 255/1945. 101 Ugyanott, NB kgy. jkv. 11/1945. 102 Ugyanott, NB ir. 301/1945. 103 Ugyanott, NB kgy. jkv. 37/1945. 104 Ugyanott, NB ir. 331/1945. 105 Ugyanott, NB ir. 67/1945. 108 Ugyanott NB kgy. jkv. 1/1946. 107 AUSCH Sándor: Az 1945—1946. évi infláció és stabilizáció, Budapest, 1958. A vágtató inflációval és a vele összefüggő nehézségekkel szemben tehetetlen volt a NB. Júliusi ülésükön már csak a meghökkentő tények felsorolására szorítkoznak. Az adópengő napi 350%-kal emelkedik. A piaci ármaximálás nem sikerült, az eladók a legfelső határ ötszörösét kérték. A népkonyhának alig van nyersanyaga. Pedig sokan kapnak ott ingyen ellátást, közöttük számos tisztviselő is. 108 Városi rendelet alapján a nem dolgozók Baján nem kapnak élelmiszerjegyet. 109 A NB ebben a súlyos helyzetben kezdeményezőén lép feli Közérdekből átír Magyarország minden törvényhatósági bizottságához és javasolja, hogy „azonos szövegű határozat hozassék és az illetékes szakminiszterhez felterjesztessék." Ennek értelmében, a sokgyermekes, keresetnélküli szegények kenyérjegyeik kiváltásánál ne fizessenek tetemes összeget, hanem kapják azt ingyen, vagy a közületek fizessék helyettük. A NB, főleg 1944—45-ben a város szegény rétegei érdekében tett erőfeszítéseinél, egyrészt magára vállalta a% államigazgatási szerveket érintő felelősséget, másrészt tekintélyét érvényesítve megoldásokat kezdeményezett — többnyire a törvényhatóság vezető tisztviselőivel karöltve — az illetékeseknél. 110 A közellátás súlyos gond maradt 1947-ben és 1948ban is. 111 Az aszályos évek kivédhetetlennek tűnő csapást mértek az amúgy is ezer gonddal küzdő nemzetgazdaságra. 112 Kukoricaliszt, görhe, málé . . . Az önellátókon és spekulánsokon kívül nehezen jutott más olyan élelmiszerekhez, amelyek beleillettek a hagyományos magyar táplálkozási kultúra körébe. Idézünk egy újsághírt, amely kifejezi a lakosság vágyálma és a valóság közötti szakadékot: „Amilyen örömmel vettük a hírt—írta 1947-ben a Délvidéki Kis Újság—, hogy megszűnik a kukoricás kenyér, olyan megdöbbenéssel értesültünk arról, hogy kenyeret hetenként csak egyszer adnak, mellé pedig annyi kis tengeri lisztet, hogy legfeljebb egy tepsi málé lesz be108 BKML Baja, NB kgy. jkv. 33/1946. 109 Baján nem kapnak élelmiszerjegyet a nem dolgozók. Báli 1945. 29. szám. 110 Az előbbire BKML Baja, NB ir. 597/1946. Olcsó kenyér biztosítására erőfeszítések NB kgy. jkv. 36/1945. 111 FAZEKAS Béla: A magyar mezőgazdaság fejlődéséről (1938—1964.) StSz. 1965. évf. 8—9. szám 808—831. 112 ERDEI Ferenc : Agrárfejlődésünk a felszabadulás után. KgSz 1965. évf. 4. szám 414—423. 412
