Horváth Attila – Bánkuti Imre – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 3. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1975)

Bárth J.: Adalékok az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc kalocsai történetéhez

lyeket a magyar püspöki kar nevében, de a legtöbb egyházfő, így Nádasdy Ferenc érsek távollétében, Hám János esztergomi érsek adott ki január 12-én és január 20-án. Mindkét körlevél ügye a már említett március 29-i ülésen került szóba. Tulajdonképpen már az időpont is sokat mondó. Hiszen az első, január 12-én kiadott körlevél 1849. február 1-én már a Religio és Nevelésben is megjelent. Kalocsa-egyházmegyei kihirdetésének ügye azonban csak a március 29-i, tehát a császári megszállás idejére eső ülésen merült föl. Ekkor úgy döntött a szentszék, hogy a nevezett körlevelet az egyházmegye Pest megyei részének papjai a szószékről ismertessék.

70 Köztudott, hogy a Kalocsa-bácsi egyházmegye területének csak a kisebbik része esett Pest megyébe. A hívek és az egyházközségek többsége Bács-Bodrog megyéhez tartozott. Hám János január 20-i pásztorlevele, amelyben a Windischgrätz előtti meghódolásra hívta fel katolikus a papokat és híveiket, az előbbinél is roszszabb fogadtatásra talált Kalocsán. A szentszék nem járult hozzá kihirdetéséhez. Az elutasítást azzal indokolták, hogy az egyházmegyében rosszak a közlekedési viszonyok, másrészt a nevezett pásztorlevél „ingerültséget és éet veszedelmet idézhetne elő, mind ezen szentszékre, mind pedig a lelkipásztorokra nézve."

71 1848 nyarára a magyar katolikus egyház életében egyre sokasodtak azok a jogi és gazdasági jellegű kérdések, amelyeknek megoldása egy megrendezendő nemzeti zsinatra várt. Eötvös József vallás és közoktatásügyi miniszter örömmel üdvözölte a nemzeti zsinat tervét, és annak elnökéül Nádasdy Ferenc kalocsai érseket jelölte ki. Azért illette meg őt ez a tisztség, mivel Hám János esztergomi érsek kinevezését még nem erősítette meg a pápai szentszék, így Nádasdy volt ebben az időpontban Magyarország legmagasabb rangú főpapja. Nádasdy Ferenc augusztus 1-én körlevelet intézett a magyar püspöki karhoz, amelyben az arra illetékeseket meghívta Esztergomba a nemzeti zsinatra. A zsinat megrendezésére azonban végülis nem került sor, mivel az országgyűlés a tervezettnél később fejeződött be, utána pedig már igen válságosra fordultak a hadi és politikai viszonyok.

72 70 Uo. 1849/282. 71 Uo. 1849/295. 72 MESZLÉNYI 1928. 125. — Egyes vélemények szerint e zsinatszervező tevékenység tette Nádasdy érseket gyanússá és bűnössé az udvar szemében, és emiatt kellett Bécsbe mennie 1849 márciusának végén. (KJ. 1948. jan. 17.) A kalocsai egyházmegye népe, más vidékek lakóihoz hasonlóan igyekezett szabadulni minden olyan tehertől, amely a feudalizmusból örököltén nehezedett rá. E terhek egy részét azonban nem törölte el az 1848-as jobbágyfelszabadítás. Ilyen anyagi kötöttségekkel járt a helységek lakossága és plébánosa közti kontraktus, amelyben részletesen leírták azokat a szolgáltatásokat, amelyekkel az egyházközösség népe tartozott plébánosának. Annak ellenére, hogy a plébánosokat továbbra is illették a régi szolgáltatások, a kalocsai egyházmegye több falujában megtagadták teljesítésüket. Különösen Miskén és Nádudvaron éleződött ki emiatt a helyzet 1848 őszén a falu és lelkipásztora között.

73 Akadt olyan helység is, mint pl. a Bács megyei Ada, ahol a kegyúri jog értelmezése körül támadt vita. A lakosság, illetve egyes hangadói szerint az 1848-as törvényekkel a kegyúri jog a népre szállt, tehát a népnek joga van lelkipásztort választani. Az adaiak választottak is maguknak plébánost Buday Károly személyében, akit persze nem fogadott el az érsekség. Az ügy hosszú ideig elhúzódott, számos fórumot megjárt és sok ellenségeskedésre adott alkalmat.

74 A márciusi forradalom után a kalocsai egyházmegye alsópapságát is megérintette a szabadságeszmék terjedésének szele. 1848 áprilisában a felső-tiszai és szabadkai esperesi kerületek papjai petíciókat nyújtottak be az érseki hatósághoz, amelyekben egyházmegyei zsinat összehívását és egyházi reformok bevezetését sürgették. Az érsek válaszában csillapította a nyugtalankodókat, és kifogásolta a petíciók hangnemét.

75 A meglehetősen kicsapongó életűnek tűnő, és később református hitre áttért fajszi káplán, Tőrös Sámuel, 1848 tavaszán plébánosának nagy megbotránkozására világi öltönyben és pantallóban járt-kelt a faluban. Elmarasztalólag szólt az egyházi hatóságokról és hatalmasságokról. „A minisztérium az én uram" — mondta több alkalommal. Gyakran kijelentette, hogy ő a „nép embere és ő a népet fölvilágosítja".

76 Bedcsula Tamás kalocsai plébános, aki egyébként a káptalan utolsó országgyűlési követe volt 1848-ban, a július 13-án tartott szentszéki ülésen arról 73 KÉL. I. Szsz. jkv. 1848/1563, 1596. — 1848/1601. 74 Uo. 1848/844. 75 A petíciók szövege: RN. 1848. máj. 14.

1. k. 38. sz. 323.1. — Az érseki válasz: Uo. jún. 1. I. k. 42. sz. 386. 1. 76 KÉL. I. Szsz. jkv. 1848/1142. 237