Horváth Attila – Bánkuti Imre – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 3. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1975)
Romsics I.: Kalocsa társadalmi-politikai viszonyai 1918–1919-ben
fehérek kerekedtek felül, a megsebesült Farkas Lajost az anyakönyvi bejegyzés szerint szuronnyal agyonszúrták. 350 A győzedelmeskedő ellenforradalmárok hajszát indítottak a tanácshatalom vezetői ellen. Fogságba ejtették Rigó Ferencet és Gaudényi Lajost a Forradalmi Törvényszék elnökét, ill. vádbiztosát, elfogták Gruber Ferencet, a Szocialista Párt titkárát. Klein Ignácnak sikerült elmenekülni. Csupó Imrét, a Munkástanács elnökét megverték, s miközben a városháza udvarára kísérték, az egyik emeleti ablakból egy alsóin égyi legény orvul agyonlőtte. 351 Szintén ítélet nélkül végezték ki Szabadi István és Greska János elfogott vörösőröket is. 352 Június 20-tól Kalocsa lett az ellenforradalom központja. A korábbi szervezkedés vezetője, Szabóky Jenő állt a mozgalom élére néhány tartalékos tiszttel. Vezérkaruk kapcsolatot teremtett a szomszédos falvakkal, Dunapataj és Kalocsa között állandó lovasjárőr összeköttetést tartottak fenn. Felkészülve a várható támadásra, rendes sorozást tartottak, a jelentkezőket fegyverrel látták el. 353 A kalocsai ellenforradalmárok számáról, a sorozás körülményeiről nincsenek pontos adataink. Tudunk arról, hogy többen önként vagy felszólításra jelentkeztek 354 , mások a kényszer hatására fogtak fegyvert. 355 20-án a kalocsai járás Foktő és Úszód kivételével teljesen a fehérek kezébe került. 356 A két falu között azonban egy vörös alakulat még tartotta magát. A felsőszállási és a dunapataji fehérek támadása után a 350 A magyar munkásmozgalom Bács-Kiskun megyei harcosai. (Életrajzgyüjtemény). Szerk. : BÁRSONY Ferenc—BÉKEVÁRI Sándor—ESZÉK Sándor. Kecskemét. 1969, Megyei Tanács. 26. old. 351 Vörös Újság. 1919. jún. 27. 2. évf. 119. sz. 5. old. és KN. 1919. okt. 12. 43. évf. 2. old. valamint WINKLER: i. m. 143. old. Feltehetőleg Csüpó Imrére, a Munkástanács Elnökére gondolt L. NAGY Zsuzsa, amikor ezt írta: „Kalocsán — többekkel együtt — a helyi pártszervezet elnökét is kivégezték". (L. NAGY: i. m. 160. old.) 352 BÁRSONY—BÉKEVÁRI—ESZÉK: i. m. 37. és 88. old. 353 KN. 1919. dec. 31. 43. évf. 77. sz. 2. old. és Vörös Újság, 1919. jún. 27. 2. évf. 119. sz. 5. old. 354 PI-Arch. 619. f. 1920—B. 1949. őe. 91. old. és BERNHARDT Zsigmond: Egy jezsuita emlékei a kommunizmus idejéből. Bp. 1919, Korda. 125 p. 96. old. 355 pi-Arch. 642. f. 1920— IV—2056. őe. 16. old. és KN. 1919. dec. 31. 43. évf. 77. sz. 2. old. 356 HIL. MT. V. Ő. O. F. Karh. oszt. ir. 1919. IV. 10— VII. 30. 85. lt-i j. és KN. 1919. okt. 16. 43. évf. 50. sz. 3. old. dunaszentbenedeki tüzérek (kb. 50 ember) az uszódi folyamvéd parancsnoksághoz vonultak vissza, s húzódtak meg a Duna menti erdőkben. A tüzérekkel együtt ez mintegy 180—200 vöröskatonát jelentett. 357 20-án este egyik osztaguk támadást kísérelt meg Kalocsa ellen, de a túlerő láttán rövid tűzpárbaj után meghátrált. 358 21-én reggel eredményesen védekeztek a fehérek támadása ellen, 359 majd visszavonultak a Duna bal partján veszteglő „Viza" és „Compó" őrnaszádokra. 369 Ezzel az utolsó vörös csapategység is elhagyta a járást, Kalocsán és környékén néhány napra megszűnt a Tanácsköztársaság. Június 19. és 21. között •— részben a Kalocsa környéki események hatására — a Duna és a Hajós— Kecel—Soltvadkert—Izsák —Szabadszállás — Kunszentmiklós—Kiskunlacháza—Ráckeve vonal határolta területeken is kisebb nagyobb ellenforradalmi megmozdulásokra került sor, de ezek hevessége elmaradt a közvetlen Kalocsa környéki falvakétól, 361 A felkelés átterjedt a Dunántúlra is. Június 19-től 22-ig mintegy 20 Tolna megyei községben került sor lázadásra, s végül a megyeszékhelyen is a szociáldemokraták kezébe került a hatalom. 332 Az ellenforradalom sikeréhez és egy hétig tartó uralmához a felkelők gyors és nagyerejű akcióin kívül az ütőképes vörös fegyveres erő hiánya is hozzá357 HIL. MT. IV. Hadtestparancsnokság. Hadm. ir. 1919. jún. 8—júl. 10. 105. lt-i j. 358 KN. 1919. okt. 16. 43. évf. 50. sz. 3. old. 359 HIL. MT. IV. Hadtestparancsnokság. Karh. ir. 1919. máj. 6—aug. 2. 297.Ы j. 360 Uo. Hadm. ir. 1919. jún. 8—júl. 10. 105. lt-i j. 361 Ellenforradalmi jellegű megmozdulás történt Hartán, Solton, Dunavecsén, Tasson, Dömsödön, Kiskunlacházán és Makádon. (HIL. MT. V. Ő. O. F. Karh. oszt. ir. 1919. IV. 10— VII. 30. 40. 42. és 85. lt-i j.; valamint OSZK. Hírlaptár. Az ellenforradalmár, 1939. júl. 5. 1. évf. 1. sz. 4. old.) Ezenkívül Dunaegyházán, Nagyapostagon (HIL. MT. IV. Hadtestparancsnokság. Hadm. ir. 1919. jún. 8— júl. 10. 108. lt-i j.), valamint Kiskőrösön, Kecelen, Páhin és Soltvadkerten. (OSZK. Hírlaptár. Az ellenforradalmár. 1939. júl. 5. 1. évf. 1. sz. 4. old.) A dunamelléki ellenforradalom eseménytörténetéből néhány adatot közöl a ráckevei járás vonatkozásában FARKAS József: A ráckevei járás története 1918—1919-ben. Ráckeve. 1969, 95 p.; a dunavecsei járás vonatkozásában pedig LUKÁCSY József: Beszél a múlt. A dunavecsei református egyházközség és Dunavecse története. Dunavecse. 1943, Dunamente Kiad. 176 p., valamint NAGY Béla: Történelmi sorsfordulók a dunavecsei járásban. Bp. 1968, Franklin ny. 256 p. 362 L. NAGY: i. m. 159—160. old. 353
