Horváth Attila – Bánkuti Imre – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 3. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1975)

Romsics I.: Kalocsa társadalmi-politikai viszonyai 1918–1919-ben

pataji zendülés leverésére. 335 19-én reggel a kecske­méti határvéd kerületi parancsnokság fülöpszállási zászlóalja 60 főnyi osztagot küldött 4 géppuskával. Azonban a dunapacaji fehérek körülfogták a befutó vonatot, és a vöröskatonákat harc nélkül lefegyverez­ték. 336 Л II. sz. vörös kerületi parancsnokság utasí­tására késő délelőtt a kecskeméti vörösőr zászlóalj 200 főnyi különítménye érkezett Dunapataj körzeté­be, hogy a felkelést elfojtsa. 337 Ütközetre azonban most sem került sor; a karhatalom harc nélkül vissza­fordult, s délután jelentette: „Nagyobb erősítést kell bevetni, az egész vidék forrong". 338 Erre azonban nem kerülhetett sor, mert a hír hallatán a kecskeméti vörösőrök egy része megtagadta a szolgálatot. 339 A felkelés elfojtására irányuló eredménytelen ak­ciókkal egyidőben az ún. alsószállások (Homokmégy, Alsómégy, Öregcsertő, Hilye, Halom, Drágszél) la­kosai szekerekre ülve Miske felől megtámadták a Hajóson állomásozó 52. sz. határrendészeti vörösőr­zászlóalj csapatait. A fehérgárdistákhoz Hajós is csat­lakozott; heves utcai harcok után a zászlóalj törzse megadta magát. 3,1 " Л felkelők létszámáról nincsenek adataink, de ismerve az 52. sz. zászlóalj ütőképessé­gét, 311 azt kell feltételeznünk, hogy a férfilakosság zöme csatlakozott az ellenforradalmárokhoz. Június 19-én az ún. felsőszállási (Szakmar, Gombo­lyag, Felsőerek, Résztelek, Keserűtelek, Alsóeiek stb.) lakosság is fellázadt. Délután mintegy 100 sze­kéren vonultak a Dunaszentbenedek és Géderlak kö­zött felállított két vörös tüzérüteg ellen. 342 Egyesül­tek a dunapatajiak egyik osztagával, majd rajtaütöt­tek a tüzéreken; az ágyúkat elfoglalták. 343 Azután 325 WINKLER : i. m. 142 143. old. 336 MMTVD. 6/B. 286. old. 337 HIL. MT. V. Ő. O. F. Karh. oszt. ir. 1919. IV. 10— VII. 30. 84. lr-i j. 338 Uo. IV. Hadtestparancsnokság. Hadm. ir. 1919. jún. 8—júl. 10. 108. lt-i j. 339 Uo. V. Ő. O. F. Karh. oszt. ir. 1919. IV. 10— VII. 30. 84. lt-i j. 340 Uo. 85. It-Í j. 341 1919, jú n _ 19-én reggel a Hajóson állomásozó zászlóalj 12 tisztből, 497 legénységi állományban levő katonából állt. Lóerejük: 508 fegyver, 180 db töltény fegyverenként, 2 géppuska, 1200 lőszerrel. (PI-Arch. MT. Táviratok. Pest m. 606. f. Közli: Kalocsa és vidéke 1918—1919. i. m. 182. old.) 342 KN. 1919. dec. 3. 43. évf. 67. sz. 1. old. 343 Vörös Újság. 1919. jún. 27. 2. évf. 119. sz. 5. old. tovább nyomultak Úszód felé, ahol a folyamvéd pa­rancsnokság katonáit futamították meg, és zsákmá­nyoltak egy géppuskát. 311 A dunapataji események híre 18-án este Kalocsára is eljutott. 19-én reggel az emberek nem mentek dol­gozni, összetűzésre azonban nem került sor. 345 Szury Kálmán és Dóra János a Vörös Őrség megbízható részével az érseki palotába vonult vissza. Kecskemét­ről előbb 3 zászlóaljnyi, majd egy századnyi segítsé­get kértek, eredménytelenül. Nem tudhatták, hogy Kecskeméten a Vörös Őrség megtagadta a szolgála­tot. Délután parancsot adtak a gcderlaki és duna­szentbenedeki tüzérségnek Dunapataj lövetésére. A parancs azonban elkésett, az ágyúk ekkor már a fehé­rek kezén voltak. Este 7-re Kalocsán is veszélyessé vált a helyzet, de a felkelés még mindig nem tört ki. 346 Június 19-én éjszaka a Hajósnál győztes fehérek felszedték a vasúti síneket Kalocsa és Kiskőrös kö­zött, 347 és 20-án reggel Kalocsa ellen indultak. A harc délelőtt 11 órakor kezdődött a temető mellett. Az ütközet megkezdése után Dóra János és Szury Kál­mán a Paks mellett horgonyzó vörös őrnaszádokra menekültek. 348 Félórás tűzpárbaj után a vörösőrök és a vöröskatonák a túlerővel szemben meghátrálásra kényszerültek. Háztól házig húzódtak a mezőgazda­sági gépgyár és a vasútállomás épületei felé. A fehé­rek egy része a váiosháza felé nyomult minden ellen­állás nélkül, nagyobb részük pedig a vöröskatonákat vette üldözőbe. A vasútállomás épületei között ismét heves kézitusa bontakozott ki. Néhány vöröskatona Vargacz Ferenc és Farkas Lajos vezetésével utolsó le­heletükig harcolt, hősiességüket maguk a fehérek is elismerték. 349 Végül is a többszörös túlerőben levő 344 MMTVD. 6/B. 293. old. 345 B-KmL. Kalocsa, kig. ir. sz. П./1919. 346 KN. 1919. okt. 14. 43. évf. 49. sz. 2. old. és KN. 1919. okt 16. 43. évf. 50. sz. 2. old. Nem helytálló tehát a LIPTAI Ervin vázolta eseménytörténet. LIPTAI szerint az ellen­forradalom Kalocsán robbant ki először — június 19-én — ahol a helybeli,,zsírosparasztok" egy fegyveres osztaga le­fegyverezte a Vörös Őrséget. „Ezután Kalocsáról kiindulva rajtaütöttek a szomszédos községeken, a maroknyi vörösőr csoportokat lefegyverezték ..." (LIPTAI Ervin: A Ma­gyar Tanácsköztársaság. Bp. 1965, Kossuth Kiadó. 479 p. 393. old. 347 HIL. MT. IV. Hadseregparancsnokság. Hadm. oszt. 1919. jún. 8—júl. 10. 108. lt-i j. 348 KN. 1919. okt. 16. 43. évf. 50. sz. 2. old. 349 KN. 1919. okt. 12. 43. évf. 48. sz. 2. old. 352

Next

/
Oldalképek
Tartalom