Horváth Attila – Bánkuti Imre – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 3. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1975)
Fazekas I.: Móra Ferenc két diákkori beszéde
gimnáziumból. 7 Móra kivételes érdemének tartja, hogy ilyen veszélyeztetett környezetben „meg tudott maradni tiszta jeles mintatanulónak." Móra diákkori önálló ítélőképességére vall, hogy társai •—• az egész osztályközösség — „javulását" Eyszrich György következetes nevelői módszere eredményével, a szigorúsággal párosult, teljes emberséggel, igazságossággal indokolja. (A pedagógiai hitvallásként meghirdetett latin szöveg tartalma a helyesen értelmezett nevelői szigor szükségességét emeli ki.) Amit a legfogékonyabb évek szellemi hatásáról, a puritán — vagy inkább közösséget is alakító -— jellem előnyeiről ír Szemere Bertalan Kölcsey-emlékbeszédét idézve, már nem is a tanár kiváló képességeit, inkább a tanítvány tehetségét, tájékozódását, Szemere szövegét előnyösen rövidítő bátorságát jellemzi inkább. A pedagógus pályát Móra testvérbátyja példáját követve választotta félegyházi diák korában, de mint látjuk, a legkedvesebb tanároktól kapott ösztönzés is irányította ebben. Szalay Gyula, aki egy évvel később kapott kinevezést a félegyházi gimnáziumba, mint Eyszrich, bizonyára hasonló jóindulattal, segítőkészséggel irányította Móra első szellemi próbálkozásait. Költői sikereit éppúgy, mint a nemzeti múlt iránti fogékony érdeklődését. Tudunk arról, hogy megdicsérte Mórát Katona Józsefről írt verséért, s a gimnáziumi évkönyvben Móra nevét is megemlítette a szorgalmas éremgyűjtő tanítványok között. Róla — Szalay Gyuláról — Banner János és Kiss Lajos visszaemlékezése alapján már többet is tudunk, mint Eyszrich Györgyről. Mielőtt Kiskunfélegyházára került, Virág Benedek költészetével foglalkozó tanulmánya jelent meg Budapesten. Kiskunfélegyházán már 1895-ben a Kiskun Múzeum alapítására vonatkozó javaslatával, majd a múzeum több évtizedes fejlesztésével hívta föl magára a figyelmet. Az iskola millenneumi ünnepségének ő volt a tanár-szónoka, de a sajtó nyilvánossága előtt elviselt igazságtalan sérelem miatt éppen ebben az időszakban lemondott a Félegyházi Híradó szerkesztéséről, s nem engedte át közlésre ünnepi beszédét még a volt saját lapjának sem. ВЕКЕ Lajos: Móra Ferenc diákkorából. Felegyházi Közi. 1934. március 18. A kellemetlen személyes ügy feltehetően nem akadályozhatta abban, hogy a sikereiről már városszerte ismert kitűnő tanítványa beszédére felhívja a lapszerkesztők figyelmét. Akárcsak Móra korai publicisztikája, a magyar nemzet évezredes múltját tömören áttekintő beszéd néhány részlete is előnyösen túlnő az alföldi kisváros gimnáziuma múlt század-végi látókörén. A múlt tisztelete, a kiegyezést követő évtizedek megtévesztő politikai légköre őt is csapdába ejti, de nem akadályozza abban, hogy nagyobb szenvedéllyel a tágasabb jövőt kutassa, amely eltörli majd egyszer az önzés bálványait, igazolja az emberiség — benne a magyarság — folytonos előrehaladásának szükségességét, feltétlen lehetőségét, A körülíratlan „48-as örökség", az ellentmondásos, felvilágosult keresztény szellemiség is előlegezi Móra későbbi útját, amely —mint tudjuk — 1918-hoz és 1919 megértéséhez, elfogadásához is vezet majd, jóllehet, a polgári radikalizmus talaján. A 48-as örökség következetlen — de a korra és talán a közvetlen környezetre jellemző — értelmezésére ismerünk Kossuth Lajos és Deák Ferenc azonos mértékű dicsőítésében, vagy amikor ezt írja: „a magyar nép királyával karöltve ünnepel." Miközben ezeket a szövegrészleteket olvassuk, nem feledhetjük, hogy Móra írta a Pus^/as^eren című verset is, amelyben néhány hónappal később már szemrehányást tett a királynak, amiért nem jelent meg ott, ahol az egész magyar nemzet ünnepelt. 8 Bármennyire is meglepő, talán erőltetettnek tűnő a párhuzam, a jövőbe tekintő diák beszédének néhány gondolata csekély igyekezettel közelíthető a Hiszek a% emberben címmel 1918-ban Szegeden elhangzott beszéd tartalmához, amellyel Móra a szabadság ünnepén a polgári demokratikus forradalom vívmányait köszöntötte. Irodalomtörténetírásunk nehezen megfellebezhető értékítélete szerint nem egészen modern, XX. századi program ez. Egy rendkívül nehéz, világkatasztrófákkal terhes korban Móra optimizmusa mégis megbecsülésre méltó, részben a szülőváros szellemi hatásából táplálkozó örökség. 8 A Pusztaszeren című vers a Félegyházi Hírlap 1896. júl. 12-i számában jelent meg 265
