Horváth Attila – Bánkuti Imre – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 3. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1975)

Bánkuti I.: Egy görög kereskedő tevékenysége Kecskeméten és a Dél-Alföldön

7. Homonna, 1710 július 19. A. Consilium Oeconomicum értesíti a harmincadosokat, hogy a harmincadokat leányai Ferenc és Karácsony Sándor bérbevették. Egyben utasítást ad Debrecen és a kiváltságos hajdú és jász városok lakóinak harmincadolásáról. (Eredeti. OL. P. 452. Lcnyai III. Ferenc iratai.) Nos Consilium Suae Serenitatis Ducalis Inclitorumqve Confoederati Regni Hungáriáé Statuum ac Ordinum Oeconomicum. Damus pro memoria quibus expedit universis. Hogy Méltóságos Feö Generalis és Locumtenens Székessi Groff Bercsényi Miklós Uram eö Excellentiája, Duna s Tiszsza közöt lévő és tiszántúli harminczadok arendajat Nemzetes Vitézleö Lonyai Fcrencz és Karácsony Sándor Uraimék számára kegyclmessen resolválván, s nékünk aziránt szóval committalván, mi is ahoz képpest mindazon harminczadokat, eziránt émanait arendatorialis contractussunkban expressált mod szerint eö kegyelmeknek exarendaltuk, mindazokbul proveniáló igasságos proventusokat eö kegyelmeknek esztendőt által cedálván. Mivel penigh N. Szabad Királyi Debreczen Várassanak, ahoz Nemes Jász és Khun Natioknak, régtül fogvást, más, más, országunkban kereskedő rendekhez képpest specialis privilégiumok vagyon, mellyhez képpest csak in tertialitate az harminczadbéli pensioknak, kereskedéssek follytattássában obnoxiáltatnak; voltunk az illyetin privilegiatus hellyek és Natiok iránt olly reflexióval, hogy abéli privilegiomjok melet meghagyattatván, csak in tertialitate, az ollyatin harminczadbeli tributumott. . . pensallyak. Kit praesentibus értésekre adván, egyszersmind deciaráilyuk, a tertialitást proportionate exolválván de reliquo magok privilegiomok melet maradgyanak és az említett tertialitást mindazonáltal praestálni el ne mulassák, ha annak elmulattassábul történendő alkalmatlanságokat, s abbúl származható meg károssittattasokat kivánnyák elkörülni. Praesentibus perlectis exhibenti restitutis. Datum Homonnac die 19. Julii Anno 1710. Ex eodem I. Consilio Thomas Keleméssy m. p. P. H. 8. Homonna, 1710 július 20. Karácsony Sándor recognitiója azokról a feltételekről, amelyek mellett leányai Ferenccel együtt az előző iratokban szereplő barmincadokat bérbe vették évi 48.000 magyar forintért. Л kötelezvény egyúttal szabályozza Karácsony kötelezettségeit is Lányaival szemben. (Egykorú másolat). OL. P. 452. Lányai III. Verem iratai.) Én alább megh irt vallom jo lelki ismeretem és keresztény hitem szerint, mindeneknek az kiknek illik ez levelemnek rendiben adván is tudtára Hogy én Tekintetes Nemzetes Vitézlő Lonyai Ferencz Urammal eö Kigyelmével együtt az Tekintetes Oeconomicum Consiliumtúl bizonyos harminczadokat megh árendáltunk negyven nyolez ezer magyar foirntokban, nállam maradott Arendatoria szerint. Melly harminczadoknak administratioját magamra vállaltam, az alább való megh irt conditiok szerint Primo Mint hogy az Arendatoriának punctumok szerint húsz ezer magyar forintokat én tartozom complanalni, és a Tekintetes Oeconomicum Consilium dispositioja szerint ad finem decembris hujus anni le tennem, obiigálom magamat, mint hogy máris fenn megh irt Lonyai Uram eö kigyelme circiter húsz ezer forintrúl salytromot az Országh szükségére anticipato administrait. Secundo. Mindennemű harminczadbeli intradákat és lehető diseretiokat, és abban levő fele részét kezében igazán resignálom fellyebb irt Urnák eő kigyelmének vagy e végre députait embere kezéhez jo lelki ismeretem szerint fogyatkozás nélkül. Tertio. Nem külemben minden harmincadot el kerülő vagy defraudatio iránt lett contrabontokat, eő kigyelme consensussábúl remittálok; és eő kigyelme hire nélkül senkivelis nem conveniálok, és abban magam párticuláris interessemre nem vigyázok, se titkon, se nyilván senkivel is nem colludálok Qvarto. Minden harminczadosok s vagy deákok angariatim tartozni fognak számadásokat bé adni, melly számadásoknak revisioját egyenlő akarattal revideállyuk, és számadásbúi cruálandó difficultásokat sopiállyuk, vagy is dirimállyuk. Qvinto. Az deákoknak instructiojokat együtt concinnálván agyuk ki, melly instructiojara hittel is legyenek kötelesek és a' minemű deákokat nem fogh szeretni Uram eő kigyelme, ki vetheti és maga teczése szerint deákokat tehet eő kigyelmeg. Az deákoknak fizetéseket azon légyen, hogy általam nem augeáltatni, hanem inkább minuáltatni fogh, és a kinek mit ígírek csak ad relationem légyen, és a' mint fogh teczeni Lonyai Uramnak eő kigyelmének, abban maragyon. Sexto. Az fel megh írt húszon négy ezer forintokbul ad finem augusti tiz ezer forintokat nem ex proventu tricesimali, hanem magam pénzembűi tartozom le tenni. Mint hogy fenn megh írt Lonyai Ferencz Uram részérűl már is anticipáltatott tiz ezer forint. Septimo. Mostani háborúságos üdőre nézve, ha eö kigyelme ugy fogja kívánni, pro majori securitate fide jussores etiam juxta placitum statuálok. Octavo. Minden harm nczaduktúl proveniálható intrádakat senkitül is qvietantia nélkül fel nem vészek. Városokban lehető proventusokat az deákok recognitiója szerint annotálom, és abban levő részét több részivel együtt assignálom. Nono. Az fenn megh irt punctumoknak szentül meghállására obiigálom magamat és successorimat, hogy mindenekben jo lelkem ismereti szerint accomodálom magamat, igasságban járok, fenn megh írt jó Uramot semmiben nem offendálom, annyival inkáb károsítani nem intendálom, angariatim eö kigyelmét illető részét, ha eö kigyelme reá nem érkeznék is felvételére, eö kigyelme által tejendő dispositio szerint arra députait emberének assignálom. Decimo. Hogyha pedig in parte vei in totó obligatiomat meghallani el mulatnám, és violálni igyekezném, s megirt jó Uramot károsítani intendálnam. Azaz harminczadokbúl lévő universalis proventusokból eő kigyelmét illető részt magamnak megh tartanám, saltern vigore harum obligatoriarum omnibus módis et viis militari etiam assistentia maga és maradéki eő kigyelmének juxta arbitrium satisfactiot tehessenek és tetethessenek magoknak, avagy ha ugy fog teczeni, akár melly bíró által és juxta leges patrias magának eő kigyelme maradékjának egész satisfactiot impendáltathassanak, tanqvam fide fragum et per89