Horváth Attila – Bánkuti Imre – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 3. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1975)

Sümegi Gy.: Nemes Marcell, a műgyűjtő. Adalékok a magyar műgyűjtés századeleji történetéhez

menico számára csak a hosszúság maradt meg."

31 Domenico Tintoretto műveiben nincs olyan átütőerő, és drámai feszültség, mint apja munkáin. Erőtlenebb, ernyedtebb a művészete. Ezt példázza a Kecskeméten volt képe is.

35

.A „Krisztus keresztelését" 1938-ban bemutatták a kecskeméti könyvtár nagytermében, „XVI. századi festő" szerzőségét feltételezve. A bemutatásnak közvetett célja a kép szerzőjének megállapítása lehetett. (Nemes Marcell egyértelműen Domenico Tintoretto műveként jelölte adományozó levelében.) Hckler Antal először Jacopo Tintoretto festményének, majd sokkal helyesebben műhelymunkának tulajdonította a festményt.

36 Héjjas János tudni véli azonban, hogy a kép Nemes Marcell hagyatékából származik és Heklerrel vitatkozva összehasonlító stílustörténeti és fiziognómiai vizsgálati szempontok alapján Domenico Tintoretto szerzőségét bizonyítja meggyőzően.

37 A másik munka egy Lovas-tanulmány, mely a magyarországi születésű, cseh barokk festőtől, Jan Kupetzkytől (1667—1740) való. (Müveiből gazdag gyűjteményt őriz a Szépművészeti Múzeum.) A képről fénykép sem maradt fönn, így nehéz fogalmat alkotni róla. Valószínűleg jelentős műhelymunka inkább, mint érett alkotás. E kiváló mesterek munkái ugyan nem illeszkednek szervesen a gyűjtemény történelmi tömbjébe, de elvitathatatlan értékeik annak rangját jelentősen fölfokozták. Tintoretto és Kupetzky műveit kivéve a hagyaték többi darabja a magyar művészet tárgykörébe tartozik. A XIX. század második felének magyar festészeti törekvéseiből villantanak fel jellemző vonásokat Lotz Károly, Székely Bertalan, Jakobey Károly, Molnár József és Munkácsy Mihály müvei. Lotz barokkos lendületű, allegorikus értelmű freskóváz34 Adolfe VENTURI: Domenico Tintoretto. Storia dell' arte Italiana Milano, 1929. 662. 35 A kép a második világháború alatt, valószínűleg Kecskemét náci parancsra történt kiürítése (1944. okt. 24—31.), a nácik rablása idején veszett el. Egyesek tudni vélik, hogy a képet valamelyik falusi templomban oltárképként helyezték el. Azonban egyik adatot sem támasztják tények. 36 HEKLER Antal: Tintoretto Kecskeméten. Napkelet, 1939. 532. 37 DR. HÉJJAS János: Domenico Tintoretto festménye a kecskeméti könyvtárban. Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei, Mx. (1940) 99—110. lata a nagyvonalú komponálással képes megidézni festője monumentalitás iránti érzékét. Jakobey bibliai tárgyú képéből a naturalista aprólékosság tetszik ki, míg Székely Bertalan tájképéből éppen az összefogottság és a festői frissesség. Molnár Józsefet egy témában és megoldásban egyaránt romantikus mű képviseli. Előadásmódja finomkodóan részletezésbe hajló. A téma múlt századi feldolgozása már önmagában érdekfeszítő, hiszen festészetünk történetén végigvonul. Elég, ha a későbbiek közül Szinyei Mcrse Pál és Ferenczy Károly hasonló műveire utalunk itt. A XIX. századi magyar művészet talán legrobusztusabb mesterétől, a romantikát a realizmussal egybeötvöző Munkácsyról eredetileg négy kép tartozott a gyűjteménybe, ma már csak kettő. Nagyméretű, lendületes ceruzarajzán búboskemence elé csoportosított parasztembereket látunk. E rajz mozgás- és tértanulmány elsősorban. A festő műhelyébe enged bepillantást. A másik kép egy alkonyi hangulatot árasztó, impresszionisztikus tájkép. Munkácsy nyolcvanas években kiteljesedő tájképfestészeténck jellemző darabja.

38 E munkában valószínűleg annak a Munkácsy műnek a párdarabját tisztelhetjük, amiről Rippl-Rónai -- Munkácsyról szólva -- így emlékezik meg: ,,a másik műterem (nagyszalon) mellett való bejáratnál, egy bájosan keretezett s még bajosabb Munkácsy-kép függött: egy kis „Napnyugta". Rendkívül nagy, mesteri tudással és átérzéssel festett képecske volt ez: könnyen, zseniális egyszerűséggel, jóformán semmivel, egy kis bitümbe kevert fehér és zöld festékkel csinált, inkább odaírt festés volt ez. Erdőrészlet, sűrűn beültetett görbe fákkal. Egyike azon remekül festett, általa nem sokra becsült tanulmányainak vagy inkább mesteri mulatozásainak, melyek a berlini Szecesszióban rendezett legutóbbi kiállításunkon (1910) voltak bemutatva s részben Nemes Marcell tulajdonai."

39 A gyűjtemény történetiségében e néhány kép jó átvezető a nagybányai festészettől számított, újabb csapásokhoz. A folyamatosságot érzékeltetik. A magyar festészet XX. századra is ható hagyományainak forrásaiból fednek föl — ha nem is képesek a XIX. század második fele festészetének keresztmetszetét 38 VÉGVÁRI Lajos: Munkácsy Mihály élete és művei. Budapest, 1958. 336. Festménykatalógus 481. 39 RIPPL-RÓNAI József emlékezései. Budapest, 1957. 43. 284