Horváth Attila – Bánkuti Imre – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 3. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1975)

Szakács M.: Simonyi Antal a hazai fényképezés egyik úttörő egyénisége

nyitja első műtermét a Váci utca 1. sz. alatti Keglevich ház udvarán.

13 Pest első e célra épített műterme volt, mivel a fényképészek magánházak vagy szállodák kibérelt szobáiban rendezték be műtermeiket. Ez még szerény, kőalapokon nyugvó faépület volt, két helyiséggel a földszinten, amelynek egyike a laboratórium, az emeleten volt a felvételi terem, amelynek három oldalát mennyezetig érő üvegfal alkotta, ahol a kívánt megvilágítást függönyözéssel érte el. A mellette levő kisebb helyiségben a felvételhez szükséges előkészületeket végezték. Simonyi a munkához szükséges „szereit" és „műkészleteit" — gépeit és vegyszereit — Párizsból hozatta. Mindenképpen felkészülten kezdte meg fényképészi működését. Simonyi tudományos alapossággal igyekezett szakmai problémákat megoldani. Három éves gyakorlattal rendelkező fényképész, amikor 1859-ben felolvasást tartott az akadémián a fényképészet témaköréből, „Némi javítások a fényírászat terén" címmel.

11 Előadásában nem bocsátkozott elméleti fejtegetésekbe, hanem a gyakorlati munka megkönnyítését célzó elgondolásait ismertette. Ezek egyike a fényképnek folyóvízzel történő kimosása. Л laboratóriumi munkának fontos mozzanata a kép kiáztatása, mert tartósságának egyik feltétele. /\z akkori gyakorlat szerint ezt a műveletet jórészt a fényképész maga végezte, még ha munkaerőt alkalmazott is, és sok időt — 12, sőt több órát — igénybevevő módon, álló vizes áztatással. Simonyi újításnak is beillő, csappal ellátott, víztartó edény rendszert tervezett, amely lényegét tekintve azonos a ma is használatos folyóvizes képmosással. Ezzel a megoldással ennek a mechanikus műveletnek az idejét megrövidítette és nem a kép minőségének rovására. A másik elgondolása a lencsékre vonatkozott: nagy átmérőjű- és tömegű lencse helyett olyan kisebb méretű lencse készítését és használatát kezdeményezte, amely a tájfényképészek munkáját megkönnyítené. Ez a probléma nem annyira saját gyakorlatából adódott, nem lévén tájfényképész, hanem barátja Brodszky Sándor tájképfestő problémája volt, aki fényképeket használt segédeszközül munkájához, s feltehetően Simonyitól ta13 Fővárosi Levéltár. IV. 1303/h Pesti tanácsi iratok. 1858. II. 1376. Az engedélyt ugyan 1855 nyarán kérte és még az évben megkapta, de az építkezést későn kezdte meg, a téli időszakban elhúzódott s csak 1856 tavaszán nyitotta meg a műtermet. 14 Akadémiai Értesítő. Math, és Termtud. Oszt. 1859. 472— 482. 1. Női portré. 1870 körül. Portrait d'une femme. Vers 1870, nuit fényképezni. Simonyi abból kiindulva, hogy valamely adott lencsének bármi kis része ugyanazon tulajdonsággal bír, mint az egész lencse, kivéve, hogy világossága kisebb, ebből következtetve egy hosszú gyújtópontú lencsének kisebb átmérőjű közepe teljesen megfelelne a tájfényképésznek, ugyanazt az eredményt lehetne elérni vele, és olcsóbb is lenne, másrészt könnyebb, mert a nagy átmérőjű lencsének nehézkes kamerára van szüksége, a kisebb lencse egyszerű bádog kónuszba foglalható és így a két teljes készlet a folyton úton levő tájfényképésznek jelentős könnyebbséget jelentene. Simonyi nem maradt az elgondolásnál: a pontos levezetés után általa leírt lencsét megrendelte Boulland, párizsi látszerész barátjától és amikor megkapta azonnal ki is próbálta a gyakorlatban, és az eredmény teljes mértékben 25Д