Horváth Attila – Bánkuti Imre – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 3. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1975)

Bárth J.: Adalékok az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc kalocsai történetéhez

kása után Sörös valószínűleg azonnal elmenekült a városból. December 1-én szülővárosából Dunaföldvárról levelet írt az érseki szentszéknek. E levélben kérte, hogy küldjék meg neki annak a határozatnak a szövegét, amellyel értesülései szerint egyházi elöljárósága illette. December 4-én „Kész köteles szolgája" aláírással az érsekség egyik vezető papja levélben számolt be Szentiványi Vince Pest kerületi biztosnak Sörös jelentkezéséről. Elküldte mellékletként a Dunaföldváron kelt levelet is.

85 Ezzel valószínűleg feladta és megkönnyítette elfogását. Ugyanez a személy december 12-én megküldte Szentiványi Vince kerületi biztosnak Sörös június 21-én elmondott „néplázító" beszédének szövegét is. Bizonyíték tehát már volt és az ítélet sem késett sokáig. Sörös Imrét forradalmi prédikációjáért 10 évi börtönre ítélték. Büntetésének nagyobbik felét le is töltötte. 1856. július 12-én legfelső kegyelemben részesült és kiszabadult. Kalocsára jött, és állást kért az érsektől. Kunszt József érsek augusztus 18-án Jankováczra nevezte ki káplánnak a szerb vajdasági kormányzat beleegyezésével. A vidéki káplánság alacsony állás volt az egykori tudós érseki könyvtáros számára. Zendülőnek azonban nem járt különb. Később Patajra került plébánoshelyettesnek. Itt is halt meg 1887. május 17-én. Talán nem véletlen, hogy a 48-as pártiságáról híres református többségű helységben százak kísérték utolsó útjára.

86 Sörös Imre június 21-én tartott prédikációja fegyverbe szólító, lelkesítő beszéd volt. Prédikációját egy Máté evangéliumából vett gondolattal kezdte: „Nem jöttem békét küldeni, hanem kardot." Bírálta a főpapokat, akik az alsópapság tagjait arra kényszerítették, hogy békét és türelmet hirdessenek akkor is, ha látták az elnyomottak szolgaságra vetését, kifosztását. Figyelmeztette hallgatóit: az eddigi béke-hirde85 KÉL. I. Pets. Sörös Imre. — Felmerülhet a gyanú, hogy a Sörös jelentkezését közlő levél írója maga az érsek volt. Ebben az időben ugyanis az ország másik érseke, Hám János és Lonovics József kegyvesztett lett, annak ellenére, hogy annak idején kiszolgálták a bécsi udvart. (MES2LÉNYI 1928. 229—230.) A katolikus püspökök közül a forradalmi kormány támogatása miatt Jelekfalusy Vincét, Brémer Lászlót és Rudnyánszky Józsefet letartóztatták és elítélték. (Uo. 230—231.) Horváth Mihályt távollétében ítélték halálra. Könnyen lehet, hogy az általános félelem hónapjaiban Nádasdy érseknek is bizonyítani kellett császárhűségét ahhoz, hogy érseki székében megmaradhasson. — Persze a levelet írhatta az érseki kancellária valamelyik hivatalnoka is, pl. Tari Ferenc érseki irodaigazgató. 86 KÉL. I, Pers. Sörös Imre. tésnekvége, harcolni kell a zsarnokság ellen. A felvilágosodás nagyjainak gondolatait felidézve bizonygatta az emberek szabadsághoz és boldogsághoz való jogát. Elítélte a királyokat és történelmi példákkal igazolta zsarnok voltukat. Beszédének második részében a Habsburg ház gonoszságáról és szószegéséről igyekezett meggyőzni hallgatóit. Rávilágított arra, hogy a nemzetiségeket Bécs urai hergelték fel a magyar forradalom ellen. A kialakult helyzetben csak egy lehetőséget látott: harcolni. Végezetül az istentől büntetést kért a királyra és áldást a harcoló hazafiakra. Figyelmeztette híveit, hogy Kossuthért imádkozzanak és ne a zsarnok királyért. Sörös Imre szépen fogalmazott prédikációjának szövege napjainkig fennmaradt.

87 Az alábbiakban néhány részletet szószerint idézünk a nevezetes forradalmi beszédből : „Békére, türelemre intettünk benneteket, még akkor is, midőn szívszakadva láttuk, hogy szent Pál szavai szerént mások benneteket szolgaságra vetnek, felfalnak, kifosztanak, arczul csapdosnak . . . Azoknak pedig, akik veletek illy szívtelenül bántak nem mennydörögtük fülébe az Isten igazságos ítéletét, nem azon örökös jajt, melly azokra várakozik, kik igazságtalan törvényeket hoznak, hogy elnyomhassák a szegényt . . . Azonban mi kik az igazságtalanság felett annyi ideig hallgattunk, meg is tudjuk a hallgatást törni . . . Mi. . ., kik mindég a béke hírnökei voltunk, a harcztól sem ijedünk vissza." * „. . . mennyivel inkább fognak most. . . fellázadni mind azon sátán fajzatok, kik már meg szokták a népet rabszolgáik gyanánt tekénteni, s kik magok urak lévén szégyenlik ember társaikkal a testvériség s egyenlőség nevét megosztani." * „. . . tudják meg mind azok, kik az evangéliumból mind eddig meg nem akarták érteni, hogy mindnyájan egyenlő szabadságra és boldogságra vagyunk teremtve, nem csak a menyben, hanem a földön is. . . 87 Uo. 239