Horváth Attila – Bánkuti Imre – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 3. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1975)

Bárth J.: Adalékok az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc kalocsai történetéhez

mentek át márc. 7-én, hogy megfutamítsák az ott partraszállt császári katonákat.

40 Hasonló kalocsai akcióra március közepén került sor. Ekkor Bende József szeminárium felügyelő szűrdolmányokba öltöztetett megmaradt teológusaival és egy csapat nemzetőrrel csónakon felevezett Paksra, hogy kiverje az ottartózkodó császári katonákat. Mire azonban a kalocsai nemzetőrök odaértek, a császáriak már elmentek a városból. Bende József lelkesítő beszédet mondott a tanácsháza környékén összegyűlteknek, majd viszszatért csapatával.

41 Márc. 19-én Bajáról császári csapat érkezett Kalocsára, és huzamosabb időre beszállásolta magát. A megszállók sarcot vetettek a városra, amely nagy erőfeszítések árán 3544 Ft-ot ki is fizetett.

42 Gyulai Gaál Eduárd császári biztos márc. 24-én levelet intézett az érsekhez, amelyben felszólította, hogy Bende József és Sörös Imre egyházi személyeket mozdítsa el addig viselt hivatalaikból és lehetőség esetén „tegye őket fogollyá".

43 A császári katonák előtt gyanússá vált az érsek is. Valószínűleg magukkal vitték Bécsbe, ahol alapos vizsgálatnak vetették alá. Mivel sikerült igazolnia magát, visszatérhetett székvárosába.

44 A császári csapatok április elején a magyar honvédség sikeres hadműveleteinek hatására visszavonultak. Elhagyták Kalocsát is, ahol újra magyar uralom következett. Július elején a dél felé tartó Kmetty tábornok serege vonult át a városon. A kalocsai piarista gimnázium két tanulója beállt katonái közé.

45 Júl. 25-én ismét császáriak vették hatalmunkba a várost. Ekkor bevonulásuk azonban végét is jelentette már a szabadságharc kalocsai történetének. A forradalmi időszak alatt az uralomváltozásokkal mindig együtt járt a városi bíró személyének változása is. Ez a folyamat a tanácsi jegyzőkönyvekből jól 40

SPIRA1971. 521. 41 WINKLER 1927. 62—63. — К. Népsz. 1948. febr. 18. 42 VKM. TDGy. 72. 267. 1., 145. 1. 43 KÉL. I. Pers. Sörös Imre — KÉL. I. Szsz. jkv. 1849/299. A két forradalmi szellemű pap bácskai területekre menekült, és csak április elején, a császáriak kivonulása után tért vissza Kalocsára. Visszatérésük után azonban már különböző utakat jártak. Sörös radikalizálódott és a jún. 21-i beszéde miatt az önkényuralom börtönébe került, Bende viszont politikailag jobbra tolódott, és többek között Sörös eszméi ellen intézett beszédeivel igyekezett kiérdemelni főpásztorának kegyét, amit végül meg is kapott, tetézve Windischgrätz bocsánatával. (KÉL. I. Pers. Bende József.) nyomon követhető. A forradalom kitörésekor Szauter Gáspár volt a városi bíró, aki novemberig maradt hivatalában. Ettől az időtől kezdve a magyar vagy német uralomtól függően két ember: a magyar érzelmű Csóti Imre és a császárbarát Schneider József váltotta egymást a bírói széken. Csóti Imrét először a november eleji tisztújítások alkalmával választották meg bírónak. 1849 márciusának végén, amikor a császáriak elfoglalták a várost, Schneider József került a helyére. Bírósága azonban akkor még nem lehetett hosszú életű, akárcsak pártfogóinak megszállása sem. A következő hónapok újra magyar uralom, és Csóti Imre bírósága alatt teltek el. Csak júl. 31-én, a végleges német megszállás utáni első tanácsülésen elnökölt ismét bíróként Schneider József, akkor azonban már egészen az önkényuralom idejére elnyúló érvénnyel tartotta posztját. A nemzetőrség szervezése, a katonasorozások, az átvonuló hadseregek ellátásának megoldása, valamint sok más a forradalmi viszonyokból adódó nehézség gyakran állította a városi tanácsot olyan helyzetek elé, amelyekben gyors megoldástalálásra és azonnali intézkedésre volt szükség. Ezekben a mozgalmas napokban nehéz lett volna bármikor összehívni az egész tanácsot, ezért az 1848. okt. 15-i ülés felhatalmazta a bírót és a jegyzőt, hogy a forradalmi időkre való tekintettel ezentúl két tanácsbeli jelenlétében bármilyen ügyet elintézhetnek, és mindenféle szükséges intézkedést megtehetnek.

46 Erre a döntésre nagy szükség volt, mert a gyakran változó hadi és politikai viszonyok között csak egy gyors intézkedésre képes, forradalmian mozgékony vezetőtestület szolgálhatta megfelelően a város népének érdekeit. 1849 elején katonai kórházzá alakították a kalocsai piarista gimnázium, elemi iskola és a szeminárium 44 WINKLER 1927. 65. Az adatot Winkler említi hivatkozás nélkül. A számba jöhető források áttanulmányozása közben azonban nem sikerült nyomára akadni. A kalocsai érsek meghurcoltatása nem ismert a katolikus egyház 1848/49-es szerepével foglalkozó köztörténeti irodalomban sem. (MESZLÉNYI1928, — ANDICS 1949.) Annyi bizonyos, hogy ezekben a napokban valahova elment az érsek, mégpedig nem a legtermészetesebb körülmények között. Az 1849. márc. 29-én tartott szentszéki ülés jegyzőkönyvében többször előfordul ez a bizonytalan értelmű kifejezés: ,,Ő Érseki Exelentiája elmenetele előtt." (KÉL. I. Szsz. jkv. 1849/296.) A kérdésre egyértelmű választ csak bécsi levéltári források adhatnának. 45 Paphonvédek 1892. 71. 46 VKM. TDGy. 72. 267. 1., 66. 1. 233