Horváth Attila – Bánkuti Imre – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 3. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1975)

Petri E.: A kecskeméti görög kereskedők története a XVIII. században

hátskának való helyet minékünk azon végre kimutatni és assiquálni (miképpen másszor is volt) méltóztassanak, miképpen kegyelmetek között való lakásunkat nem perpetuáltuk ugy azon magunk költsége által felállitandó konyhátskánkat perpetuálni nem kivánnyuk, hanem csak addig, mig a B. Tanácsnak fő akarattya azt minékünk megengedi."

128 1724-ben a városi tanács ellenzésére Koháry a görögök által kért istálló építését nem engedélyezi.

129 A legelkeseredettebb vita akörül keletkezett, hogy a görögök abban a meggyőződésben voltak, hogy az 350 ft cenzussal mindennemű adókötelességüknek eleget tesznek. Ezért a vármegye portiókövetelésére azt felelik, hogy a conctractusban fizetnek 350 forintot a városnak, így a város ebből fizesse meg a vármegye által a görögökre kivetett adót. Az alispán a vita eldöntését Koháryra bízta. A földesúr 1728. január 9-én kelt levelében figyelmezteti a várost, hogy az egy éve húzódó vita eldöntéséig ,,jó atyámfiai jól meggondollyátok, lészen é hasznotokra avagy károtokra, ha az Görögök várostokban nem fognak lakni."

1 :i0 A megye évi 100 forint taksát követel tőlük, mivel Kőrösön is 4 bolt után 40 forintot fizetnek, Kecskeméten pedig háromszor annyian vannak a görögök. A kecskemétiek nem annyira a 100 forintot sokallták, mint a földesúrral kötött szerződésükhöz ragaszkodtak.

131 A görögök a kancellárián instáltak, minden hiába, végül 1729-re lezárul az ügy, fizetniük kell évi 200 forint megyei adót és évi 1000 forint királyi adót. Az állandó zaklatások hatására 1774 és 1779 között nagy részük császári alattvaló lett, de ez sem jelentette a jelentős adóteher csökkenését. Ez ellen tiltakoznak, mikor 4 évi szünet után 1778-ban a perceptor és a másodbíró a szerződésükben kikötött 350 forinton felül ismét követelni kezdte a vármegyei adót. A boltok, házak bérleti díja és a 350 forint cenzus együttesen 1524 forintot tesz ki, pedig jóval kevesebben vannak már, mint régen. ,,Ezekre nézve méllységes alázatossággal esede128 Uo. 43—44. f. 129 Uo. 46. f. 130 Uo. 61. f. 131 Uo. 77. f. zünk dolgunkat a Nemes Tanáts itthon maga bölcsessége szerént elintézni és contractusnak szerént bennünket meghagyni méltóztasson, ne kénteleníttessünk fellyebb való instantiákra fakadni. Görög kereskedők bírája és Kompánia."

132 A városi magistratus válaszában megtagadja kérésüket „mivel a cenzus Kecskemét városában Titulariter Földes Uraságoknak jussaikra tartozó datiákból áll, mellyet minden lakosok egyaránt fizetni kötelesek és meg ezen kivül Portionak quartumot s domestica impositát is praestálnak, nem láttatik illendőnek, hogy az instansok minek utánna homogiatusokká lettének csupán csak földes uri cenzus mellett maradjanak."

133 Az úriszék határozata szerint 1780-ban a 350 forint cenzust kötelesek megfizetni, emellett a földesúr megengedi, hogy házat is vehessenek, de a városi tanácsot arra utasítja, hogy azt ne engedjék meg nekik a gyakorlatban, mert még jobban elszaporodnak.

134 A görögök az 1721. évi szerződésüknek megfelelően hivatalosan 1780-ig nem vehettek a városban ingatlant, azt csupán bérelhették. 1779-ben a városi tanács ennek megfelelően azt jelenti Vida István járási szolgabírónak, hogy nincs ingatlan a városban a görögök tulajdonában. A valóságban nem ez volt a helyzet, a görög kereskedők a legkülönbözőbb fortélyokkal jutottak házbirtokhoz. így 1746 júniusában Tóth Gergely kecskeméti lakos vállalja, hogy Misu György és Mihály nevű görögök számára házat építtet 300 forintért, amely összeget tőlük mint előlegezett árendát (évi 40 forint helyett egy összegben) vette fel. A görögöknek megengedi, hogy pincéjében egy-két hordó bort is tartsanak.

135 (Ez a megállapodás természetesen szabálytalan volt.) A hivatalos szerződés szerint a két görög 300 forintot kölcsönöz Tóth Gergelynek, ennek fejében az lakást, boltot, konyhát, istállót és padlást enged át nekik. Az évi bért 33 forintban állapítja meg, az utódok majd ennyit fizetnek, ha a törlesztés lejár.

136 132 Uo. 400. f. 133 Uo. 401. f. 134 Uo. 408. f. 135 BKmL. KvL. Gör. kel. egyh. ir. I. cs. 128. f. 136 Uo. 139. f. 45