Horváth Attila – Bánkuti Imre – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 3. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1975)

Bárth J.: Adalékok az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc kalocsai történetéhez

den helységbe kinevezték a „dézsmás urakat", és utasítással látták el őket. Munkájukra azonban nem kerülhetett sor, mert szeptember 15-én a képviselőház határozatilag eltörölte a szőlődézsmát. Persze kétségessé tették volna munkálkodásuk eredményességét az előző napokban már egyre gyakrabbá váló hajósi, nádudvar, sükösdi és csanádi dézsmamegtagadások is.

102 A megszűnt robot pótlásának egyik módjául mindkét uradalomban a bérmunka fokozottabb alkalmazása látszott. A háborús idők következtében azonban nagyon nehéz volt olcsó és megfelelő számú napszámost szerezni. Az érsekuradalmi tiszttartók Kalocsára küldött jelentéseiben gyakran szerepeltek ilyen mondatok: „E zavaros időkben minden ember az övét igyekezik letakarítani, s e miatt a napszámosok drágák". „A szabadság kivívása annyira foglalkoztatja az embereket, hogy még pénzért sem igen lehet valamely munkának véghezvitelére megnyerni őket."

103 A munkaerőhiányt egyes földterületek bérbeadásával, vagy pedig ledolgozással egybekapcsolt részesművelési formák bevezetésével igyekeztek enyhíteni. A káptalani uradalom már 1848 májusában feléből kiadta a Lak község határában levő ,,budaháti" házi kezelésű szántóját..

101 Felesbérlők használatába kerültek 1949 tavaszán az Ács pusztai tavaszi alá való földek és az ácsi kaszálók is. Csala pusztát a császártöltésiek vették bérbe 3500 Ft-ért, Ökördit pedig Kalocsa 6220 Ft-ért.

105 1848 és 1849 nyarán az érseki uradalom szénatermésének nagyobbik felét felesvállalkozókkal takaríttatták be. A szerződések értelmében a felesnek nemcsak lekaszálni és felgyűjteni kellett az uradalom részét, hanem szénáskertbe hordani és boglyákba rakni is. Ugyanakkor az uradalom a sarjú egészét átengedte a kaszálóknak. Akár legeltethették is a területet november l-ig. Volt azonban minden szerződésnek egy olyan pontja, amelynek semmi köze sem volt a szénabetakarításhoz. Ezzel a ponttal az uradalom minden esetben az elveszett robotmunka pótlásáról igyekezett gondoskodni. A császártöltési, hajósi és miskei vállalkozók csak úgy kaphatták meg a kaszál102 KÉL. II. Gü. jkv. 1848. szept. 3. 531. sz. és szept. 17. 549. sz. 103 Uo. 1848. jún. 25. és 1849. febr. 5. 104 KKL. Gü. jkv. 1848/65. 105 Uo. 1849/23. ható rétet, ha a szerződésben több napos trágyahordásra kötelezték magukat.

106 Hasonlóra törekedett az érseki uradalom földterületeinek bérbeadásakor is. A csanádiaktói például az egy hold utáni 6 pFt bérleti díjon kívül együttesen 50 kocsi napszámot vagy 120 kaszást kívánt évente. Az ajánlatot azonban a Csanádiak nem fogadták el. Csak 9 váltóforintot ígértek holdanként külön munkaszolgáltatás nélkül.

107 A majorsági táblák gabonájának betakarítását részesaratókkal és részesnyomtatókkal végeztették. E részesmunkák alkalmazására már a megelőző évtizedekben is volt példa a kalocsai érseki uradalomban. A majorsági földek házi kezelésű használatát nehezítette a tőkeszegénység is. Ezért az uradalmak igyekeztek minden pénzzé tehetőt eladni, hogy túljussanak a gazdasági nehézségeken. Különösen a káptalani uradalom élt ilyen pénzszerzési lehetőséggel. 1848 végén a káptalani gazdasági ülés elhatározta a dézsmabor tárolására szolgáló régi uradalmi hordók eladását.

108 1949 elején pedig a dusnoki, császártöltési és a keceli ispáni lakok eladásáról döntöttek.

109 Sok gondot okozott a káptalannak a gyakran rühesedő és tüdővésszel is sújtott birkanyáj fenntartása, ezért az uradalom 1848 őszén többször megkísérelte eladását.

110 Az érsekség illetve a káptalan 1848/49. évi személyi, gazdasági, üzemviteli és munkaszervezési intézkedései átsegítették a két uradalmat az úrbéri viszonyok megszűnése által okozott megrázkódtatásokon, és a következő években a két nagybirtok megindulhatott a kapitalista fejlődés útján. 106 KÉL. II. Gü. jkv. 1849. jún. 10. 132. sz. 107 Uo. 1848. máj. 6. 108 KKL. Gü. jkv. 1848/92. 109 Uo. 1849/27. 110 1848. szept. 23-án az uradalmi ügyvéd előterjesztette a gazdasági ülésnek: vajon mi legyen a juhászokkal, hiszen „Szent Mihály napja, mellyen a juhászsági tseléd változni szokott itt volna." A gazdasági ülés szept. 27-re árverést tűzött ki a birkákra, a juhászok munkáját pedig Dömötör napig meghosszabbította. /KKL. Gü. jkv. 1848/93.) Az árverés azonban nagyon gyenge eredménnyel járt, és így a nyáj nagy része egyelőre megmaradt. Novemberben új számadót fogadtak, mert az új olcsóbban vállalta a tisztséget, mint a régi. A következő év elején azonban meghalt az olcsón dolgozó számadó. Béréért újat nem lehetett találni, ezért a gazdasági ülés úgy döntött, hogy ezentúl a „számadó bujtárok számadó nélkül legeltessenek. Uo. 1849/7.) 243